Alakítsuk át a gyerekszobát

Jobb ha tudomásul veszzük, hogy a fiatalok elképzelése nem mindig egyezik a miénkkel, s ha megváltoztatni nem is tudjuk, legalább segítsünk nekik abban, hogy az új berendezés kedvük szerint készüljön, és ne legyen hevenyészetten szedett-vedett. A hirtelen megnõtt kamaszok szívesen alszanak nagyméretû, vastag, habszivacs matracokon. Egy ekkora fekhely rengeteg helyet foglal el – fõleg egy kisméretû szobában. Ebben a korban a legfontosabb elfoglaltságot az iskola adja, s a tanulmányokkal együttjáró holmikat, felszereléseket is a "gyerekszobában" kell elhelyezni. Képünk tanúsága szerint jól sikerült ismerõseim diáklányának szobáját családi összefogással olcsón, praktikusan berendezni. A munkahelyi bútorcsere idején olcsón jutott a családfõ néhány fiókos tárolóhoz. Akkor még nem is gondolták, hogy a megújítandó berendezés milyen fontos elemeit tárolják. A tönkrement bútorgörgõk a szemétbe kerültek, helyettük zárt lábazatkeretre állították a fióktartó rekeszeket. Így már stabil lett, s kellõen masszívnak bizonyult ahhoz, hogy két darabra a fekhelyet lehessen elhelyezni, a harmadik pedig az íróasztal alapjául szolgáljon. Sûrû erezetû, egyenes fenyõdeszkából készült a fiókos lábazatokat összekötõ keret és a baldachin. Az elemek köldökcsapozással kapcsolódnak egymáshoz. Végsõ összeragasztás elõtt az alsó keretlécek belsõ oldalára az oszlopokig érõ tartóléceket kellett csavarozni a matractartó lemez számára. A keret a fiókos lábazatok tetejére került, s csavarokkal is megerõsített ragasztás után képeztek egy egységet. A felsõ keretet tartó oszlopokat süllyesztett fejû facsavarok rögzítik a sarkokban. A matractartó lapot rétegelt lemezbõl szabták ki, a sarkokat a tartóoszlopok méretéhez igazították. Az íróasztal rakodórésze már adott volt. Az asztallapot laminált felületû, két oldalon széles léccel megerõsített faforgácslemez táblából vágták ki. Ugyanebbõl az anyagból készült az asztal oldala is. Az éleket felvasalható élfóliával borították. A fiókok homloklapja színes zománcfesték bevonatot kapott, az összes szegélyt, keretet, oszlopot pedig selyemfényû fehérre mázolták. A baldachin keretére csavarozott sínre a nagymama varrta meg könnyû pamutkartonból a függönyt és a habszivacs matracra a huzatot. Az osztálytársak, barátok mindig többen vannak, mint ahány szék elférne a kis szobában. A látványt fokozza, hogy az óriás szivacspárnákból összerakott – szükség esetén szétvehetõ – ülõkét és a kisebb díszpárnákat a fióklapok színével megegyezõ anyaggal vonták be. Találtak a nagymama padlásán egy rég elfeledett mosófazekat, amitõl eddig még senkinek sem volt szíve megválni. A nagylánynak jutott eszébe, hogy legyen belõle asztal. Az ötletet tett követte, alapos lecsutakolás, az itt-ott jelentkezõ foltok rozsdátlanítása után a maradék festékbõl a fazék is selyemfényû fehér bevonatot kapott, így már méltó kiegészítõje lett a kis szobának. Az acélszalagból hajlított kapcsokra gumi alátéteket, erre pedig kör alakú, vastag, csiszolt szélû üveglapot ragasztottak. Már csak szõnyeg, polc és az egyetlen szék kellett az íróasztalhoz, és a régi gyerekszoba teljesen megváltozott. Ha kedvet kapott valaki le lehet másolni a bemutatott berendezést. Fiús szobában el lehet hagyni a baldachint, bár nem árt, ha a nem mindig rendes ágyat mondjuk egy nyersvászon függöny takarja.

Üdítõs- és sörösdobozok 

Mosófazék híján remek alapnak szolgálhat az évek alatt összegyûjtött üdítõs- és sörösdobozok halmaza. Az egyforma ûrtartalmú dobozokat sík felületen rakjuk össze, oldalaikat két oldalán ragasztó szalaggal rögzítsük egymáshoz. A méretre szabott üveglapot pillanatragasztóval rögzíthetjük a dobozok peremére. Készíthetünk polcot is így, a keskeny lapok alá szükség szerint rakjunk két vagy három sor dobozlábat. Üveglap helyett használhatunk plexilemezt vagy rétegelt lemezt, de ez utóbbi már nem olyan mutatós.

Rönkasztal 

Végül még egy lehetõség asztallábnak, ha környezetünkben éppen kipusztult egy gyümölcsfa. Egy sík felületen rakjuk össze egymás mellé az egyenes ágaiból lefûrészelt egyforma hosszúságú darabokat úgy, hogy a farönkök palástjai lehetõleg összeérjenek. Áztassunk vízbe sodort kenderkötelet, s ezzel kötözzük meg jó szorosan a rönkcsoportokat. Száradás után a kötél megfeszül, erõsen összetartva a lábazatot. Az egyenetlen felületet igazítsuk síkra, s két-három csoportra felragaszthatjuk az üveglapot. Természetesen csak kellõen kiszáradt faanyaggal dolgozzunk. Az elpusztult fára így mindig szívesen gondolhatunk, különösen ha évekig élveztük finon gyümölcsét.

– m –