Vagyonvédelem

2013-05-03 11:13:34 | Módosítva: 2013-05-03 11:13:34

Újságokban, rádióban, televízióban szinte naponta olvasható, hallható és látható a vandalizmusról, erõszakról, betörésekrõl, rablásokról szóló hírek. Sajnos jelenleg a helyzet az, hogy az állampolgár vagyoni biztonságával és néha személyének biztonságával is bajok vannak. Az emberekre jellemzõ, hogy az õket érõ veszélyek ellen elõbb vagy utóbb megtanulnak védekezni. Ami a vagyoni és személyes biztonságunkat illeti, veszélyben van és a védelemmel jócskán lemaradtunk, van bõven mit tanulni. 

A segítséget, a megoldást ne várjuk kizárólag másoktól, a közállapotok rendezését csak törvényekkel, rendeletekkel, rendõrséggel nem lehet megoldani, ámbár ezek nélkül sem születhet jó megoldás. Elsõsorban a gondolkodásmódon kell változtatni, ez még egyáltalán nem kerül pénzbe. A hatékony védekezés elsõ foka ugyanis mindig az, hogy tudatára ébredünk annak, hogy mi is bármikor károsultakká válhatunk. Hosszasan lehetne sorolni azokat az apróbb, nagyobb könnyelmûségeket, amikkel áldozattá válásunkat szinte sürgetjük. Mások kárából nem okulunk eléggé, holott minden esetnek vannak tanulságai. Felróható a közöny, az összefogás hiánya, és nem utolsósorban a tájékozatlanság. Nem tudjuk, hogy a saját "várunkat" hogyan kell, vagy kellene megerõsíteni. Pedig az otthon biztonsága minden idõben a legfontosabb dolgok közé tartozott mert ez az a "vár" ahol mindenki biztonságban kell érezze magát, és ha elhagyja, akkor sem szabad, hogy a munkával nehezen szerzett javai betörõk könnyû zsákmányává váljon. A statisztikák azt mutatják, hogy az állampolgárok többségét ezek a negatív változások teljesen felkészületlenül érték.

Most derült ki mekkora baj, hogy a lakások, házak, összefoglalva az ingatlanok tervezésénél, építésénél a vagyonvédelmi szempontokat szinte a semmivel azonos mértékben vették figyelembe. Az épületek, lakások nyílászáróinak állapotáról jó képet ad az a rendõrségi kiértékelés, amit a nagyszámú betörések elemzése alapján készítettek. Eszerint a behatolások helyei százalékos arányban a következõk:

  • Bejárati ajtók 45%
  • Üvegajtók 18%
  • Hátsó ajtók 12%
  • Ablakok 10%
  • Erkélyajtók 7%
  • Pinceablakok 5%
  • Egyéb helyek 3%

Ezek az adatok szinte magukért beszélnek. Ahol az ajtók mechanikai szilárdsága a követelményeknek még úgy ahogy megfelelne, ott a zárak minõsége, fajtája és felszerelése nem megfelelõ. A lakásbetörések hirtelen nagyszámú növekedését követõen az elsõ reakció az ajtók megerõsítése, acélrácsos ajtók, ablakrácsok felszerelése volt. Sajnos ezek többsége késõbb csak dekorációnak bizonyult, a mechanikus védelem igazi feladatát nem voltak képesek ellátni. Jó példa erre az, hogy az ajtókat, rácsokat hengerzárakkal szakszerûtlenül szerelték fel, amiket szinte pillanatok alatt kettétörnek és a látszólag erõs védelem azonnal szertefoszlik.

Szomorú tény, hogy a technika fejlõdése nem csak a jó oldalt szolgálja, és a kiváló képességû szerszámokat a betörök talán jobban használják, mint a mesteremberek. Mi akkor a teendõ? Egyáltalán létezik hatékony védelem? Abszolút biztos védekezés nem létezik, de hatékony, a betörést akadályozó, nagyon megnehezítõ módszerek, eszközök, berendezések léteznek és hatékonyságukat a gyakorlatban bizonyítják. A vagyonvédelem egy átlag állampolgár számára legtöbbször egy épületre, azon belül egy lakásra, netán egy bekerített területre vonatkozik. Legõsibb formája a vagyonõr, vagyis emberek kutyákkal, esetleg fegyverrel õrzik a területet. Másik módszer, aminek szintén nagy hagyománya van, a mechanikus védelem. Biztosan áttörhetetlen mechanikus védelem nem létezik, voltaképpen egy két kivételtõl eltekintve nem is ez az igazi feladata. A mechanikus védelemnek egyrészt a behatolót már eleve el kell térítenie szándékától, másrészt jeleznie kell, hogy a betörés nem lesz könnyû feladat.

A harmadik vagyonvédelmi lehetõség az elektronikus figyelõ és jelzõrendszer. Ez önmagában szintén nem nyújt kellõ védelmet, hatástalanítása adott esetben csak idõ kérdése. A vagyonvédelem jelenleg legkorszerûbb és a leghatékonyabb formája a kombinált védelem. Kombinált vagyonvédelem akkor hatásos, ha az egy épületre, annak közvetlen környezetére, egy lakásra, minden lehetõséget és eshetõséget figyelembe véve teljes mértékben kiterjed. Egyetlen gyenge pontot sem szabad a számításból kihagyni. A mechanikus védelem igazi feladata nem a behatolás biztos megakadályozása, hanem a késleltetése, miközben az elektronikus rendszer riaszt. A riasztás lehet helyi – fény- és hangjelzés – és lehet úgynevezett távriasztás. A leghatékonyabb vagyonvédelmi kombinált módszerek a jó és megbízható mechanikus védelemre, az önmagát is védõ korszerû elektronikus figyelõ- és jelzõrendszerekre valamint a távriasztásra épülnek. Ez a gyakorlatban úgy mûködik, hogy amint az elektronika a mechanikus védelem feltörésének kísérletét érzékeli, vagy más figyelt és ellenõrzött területeken rendellenességet észlel, esetleg a rendszer hatástalanítására történik kísérlet, üzemzavar vagy más meghibásodás áll elõ, akkor a helyi riasztással egy idõben a telefonvonalon vagy rádión keresztül a távriasztást is azonnal megindítja.

Gyakori az olyan kombinált megoldás, ahol nincs helyszíni riasztás, az elektronika azonban már a behatolás elsõ pillanatában riasztja a központot. Így fordulhatott már számos esetben elõ, hogy a mit sem sejtõ betörõket néhány percen belül elfogták. Az tény, hogy az elõbb említett kombinált védelem és a szolgáltatás egy átlagos 100-150 négyzetméteres lakásra vagy családi házra, annak építési sajátosságaitól függõen elérheti az egy-kétszázezer forintot is. Továbbá a szolgáltatás havi díja is minimum két-háromezer forint. Hajlamosak vagyunk arra, sõt biztos, hogy ezt a kiadást most fölöslegesen nagynak minõsítsük. Mielõtt ezt tennénk, gondoljunk arra, hogy egy betörés alkalmával hány év munkájával szerzett vagyon vész el azonnal. Jellemzõ, hogy a biztonságukra, vagyonvédelemre milyen kevesen és milyen keveset költenek. Mi az a védelmünkre beruházott pénz ahhoz a pótolhatatlan kárhoz képest, ami bárkit bármikor érhet? A vagyonvédelem szempontjából azt is számításba kell venni, hogy lesznek olyanok, akik a szándékuk ellenére nem képesek a korszerû rendszerek telepítésének és üzemeltetésének költségeit fedezni. Ez esetben is van hatékony módszer, ami fõleg az összefogáson és a szervezésen múlik. Ahol a lakók megszervezik a maguk belsõ figyelõ és jelzõ rendszerüket, a betörõknek még csak esélyük sem marad. Ez a szolgáltatás nem kerül pénzbe. Ha ez mûködik miért ne lehetne megvalósítani?

Válasszuk ketté a vagyonvédelemmel foglalkozó témát. Aki a pénznek bõvében van, annak célszerû egy megbízható céggel a teljes rendszert megterveztetnie és felszereltetnie. Aki viszont csak korlátozott mértékben képes a vagyonvédelemre költeni, annak sok mindent magának kell terveznie, vásárolnia és felszerelnie. Ez utóbbival folytatjuk. Arra azonban minden esetben ügyeljünk, hogy a témával összefüggésben csak megbízható, referenciákkal rendelkezõ, szakosodva kimondottan a vagyonvédelemmel foglalkozó cégekkel keressük a kapcsolatot. A mechanikus védelemmel nem foglakozunk még általánosan sem, mert ez annyira egyedi megoldásokat és kivitelezéseket foglalhat magába, hogy megbízhatóan csak szakemberrel és professzionális módon lehet elkészíttetni. Most csak a mechanikus védelemhez kapcsolódó és az épület vagy lakás egyéb részeit figyelõ, õrzõ korszerû elektronikus rendszer egyik általános megoldását ismertetjük, fõleg a fontosabb egységek és a feladatuk részletezésével. A színes ábrán egy családi házra telepített rendszer vázlatát látjuk. Az elektronikus rendszer értelemszerûen egy épületen belüli lakáshoz is hozzáigazítható. A rendszer egyes elemeit a telepítés helyeinél számokkal jelöltük.

1. Betörésjelzõ központ

Feladata, hogy a különbözõ helyekre telepített és más-más eseményt figyelõ érzékelõk jelzéseit fogadja, azokat kiértékelje és ennek megfelelõen riasztó és vészjelzéseket adjon a külsõ jeladókra, vezetékes vagy rádió kapcsolat révén a segítséget nyújtó helyekre. Egy elektronikus õrzõrendszer hatékonysága nagymértékben ennek a központi "agy"-nak a képességein múlik. Ma már a korszerû központok teljes mértékben digitalizáltak, számítógépes kapcsolattal rendelkeznek, telefon, rádió és közvetlen vezetékes összeköttetés révén jelzéseiket bárhová képesek elküldeni. Legalább két áramforrással rendelkeznek, hálózati és akkumulátoros táplálás, ahol a biztonságos üzemnek a hálózat kimaradása esetén minimálisan 16-20 órát fenn kell maradnia. Jelzik az akkumulátorhibát, a telefonvonal megszakadását, minden eseményt rögzítenek, távvezérelhetõk, idõszakos öntesztet hajtanak végre stb. A központ a figyelt területeket úgynevezett zónákra osztja. A zónák általában egy-egy vezetékhurkot jelentenek, amikbe a különbözõ érzékelõk – áramkört záró vagy bontó jellegûek – kapcsolódnak. A zónák, illetve hurkok pontosan meghatározott ellenállást és kapacitást képviselnek, amik legkisebb változását a központ a benne levõ programok szerint értékel. A rendszer legkisebb rongálása is azonnali vészjelzést vált ki, és tulajdonképpen a mechanikus védelem jelentõsége itt nyilvánul meg. Ugyanis még a legtökéletesebb elektronikus rendszert is tönkre lehet tenni. A mechanikus védelem feltörése viszont az elektronikának ad annyi idõt, hogy a megfelelõ vészjelzéseket leadhassa, valamint a helyszíni riasztást bekapcsolja és azt kellõ ideig mûködtesse.

2-3. Külsõ felületvédelem

Nyitásérzékelõk, áttörésjelzõk. Ide tartoznak a mágneses kontaktusok, aktív és passzív üvegtörés jelzõk, infravörös fényfüggönyök, sugársorompók stb. Ezeket az érzékelõket az épület vagy lakás olyan pontjain kell elhelyezni, ahol a behatolás, akár erõszakosan is, de lehetséges. Ilyen helyek például az ajtók, ablakok, szellõzõk, általában az összes nyílászáró.

4. Különleges szakasz felügyelet

Ilyen például az infravörös fényfüggöny, ami egy nagyobb felületre folytonosan kiterjedõ védelmet jelent.

5. Belsõ térvédelem

Ezek olyan mozgásérzékelõk, amik a helyiségbe behatoló személyek jelenlétére reagálnak, korszerû elektronikával ellátott aktív vagy paszszív infravörös sugárzást-, mikrohullámú- vagy ultrahangos érzékelõk.

6. Tárgy vagy objektum védelem

Különleges eseteknél alkalmazott speciális érzékelõk, mint például egy páncélszekrénynél a rezgésérzékelõk.

7. Támadás figyelés 

Családi házban, lakásokban nem jellemzõ, hogy a benntartózkodókat közvetlen támadás érné, azonban az elektronikus rendszerben mint lehetõséget ezt is számításba kell venni. Ezek a készülékek közvetlen riasztást váltanak ki, például kézi támadásjelzõ, lábkapcsoló, különleges rádióadók stb.

8. Kültéri védelem 

A biztosított épület, lakás elõtereinek, lépcsõházak, folyosók, pincelejárók, garázsbeállók, teraszok, balkonok, utak stb. passzív infravörös mozgásérzékelõkkel történõ figyelése. Ezek az érzékelõk többnyire a külsõ felületvédelem és a belsõ térvédelem kiegészítéseként erõs fényforrásokat vezérelnek.

9-10. Külsõ és belsõ élesítõ szerkezet 

Ezek összességükben kapcsoló szerkezetek, tulajdonképpen a betörésjelzõ berendezés kezelõszervei. A kívülrõl történõ vagy a védett területen belüli élesítésre, kikapcsolásra szolgálnak. Ilyen például a blokkzár, ami a védelmi elektronika kívülrõl történõ bekapcsolását teszi lehetõvé de csak abban az esetben, amikor minden ajtó, ablak, nyílászáró be van zárva. Továbbá a blokkzárakhoz csatlakozó titkosított kapcsolóberendezések, mint például ajtó-kódkapcsolók, a hozzáférés ellenõrzõ kapcsolórendszerek titkos számkódokkal, kapcsolózárak stb. A belsõ kezelõszervek teszik lehetõvé a teljes berendezés állapotának mindenkori ellenõrzését, az egyes jelzõcsoportok be- és kikapcsolását, vagy állapotuk ellenõrzését stb. Ezeket a kezelõszerveket vagy a központi egységgel egybeépítik, vagy elszórtan különbözõ helyekre telepítik.

11. Zárfigyelés

Az összes kinyitható bejárati ajtó zárjának figyelése úgynevezett reteszkapcsoló érintkezõk segítségével. A betörésjelzõ elektronika élesítése az ilyen zárfigyelõk esetében csak akkor történhet meg, ha az érzékelõkkel felszerelt ajtók mind zárva vannak.

12. Riasztás átviteli berendezések

Ezek telefonmodemek és a rádióadók. A telefonvonalra kapcsolódó riasztóközpont egyben a telefonvonal állapotát is figyeli. Ha abban olyan rendellenesség keletkezik, hogy az esetleges behatolással kiváltott vészjelzés továbbítására már nem lenne alkalmas, például a vezetéket elvágták, akkor ezt a központ akár helyi riasztással is de azonnal jelzi. A telefonhálózat sajnos könnyen sebezhetõ, bizonyos esetekben a rádiós távriasztás tehát sokkal biztonságosabb. A rádióadót és az antennát ugyanis a védett területen belül el lehet helyezni és ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a riasztás még akkor is biztonsággal megtörténik, amikor a berendezést egyébként sikerül tönkretenni. A riasztórendszerek fontos elektronikus egységei külön akkumulátorral is rendelkeznek arra az esetre, amikor a berendezést szétrombolják. Ehhez az egyes egységeket meg kell találni. A jól rejtve telepített rádióadó a vészjelzéseket akkor is küldi, mikor a rendszer összes többi része már üzemképtelen. Sokszor elkövetik azt a hibát, hogy a központot közvetlenül a bejárat közelébe teszik. Az impulzuskapcsolóval távmûködtethetõ riasztórendszereknél a központi egységeket már nehezen hozzáférhetõ és jól védett, rejtett helyekre is el lehet helyezni.

13-14. Külsõ és belsõ akusztikus jeladók 

Ezek legtöbbször elektronikus szirénák, piezo-szirénák, 120-130 decibeles hangerõvel. A helyi vészjelzés adása a feladatuk, azonban csak akkor hatásosak, ha elnémításuk nehezen oldható meg. Emiatt õket elsõsorban olyan helyre kell tenni, ahová szinte lehetetlen eljutni. A korszerû szirénák szintén saját akkumulátorral rendelkeznek, hogy ha a vezetéküket elvágják akkor is mûködnek.

15. Optikai jeladók 

Ide tartoznak a nagy fényerejû lámpák, villogók, a mozgásérzékelõkkel összekapcsolt, illetve azokkal vezérelt fényforrások. Kültéri jelzésre alkalmasak, de az elvárásoknak csak akkor képesek megfelelni, ha nehezen megközelíthetõ helyen vannak és a hálózati vezetéket nem lehet elvágni.

Talán az eddigiekbõl is kiderül, hogy esetenként a hatékony védelem milyen nehezen alakítható ki. Sok az olyan probléma ami biztonsággal csak költséges megoldásokkal valósítható meg. Például rendelet írja elõ, hogy a családi házak, lakások villanyóráit az épületen kívül, a lakásoknál a folyosón kell elhelyezni. Itt van a mérõ elõtti biztosító is, amivel az egész hálózatot áramtalanítani lehet. Valamire való betörõ azzal kezdi, hogy a kiszemelt lakást vagy házat egy könnyû mozdulattal áramtalanítja. Ezzel a rendszert már szinte félig kiiktatta. De nem csak a hálózati elektromos vezetékekkel akad baj, a telefonvonalak szintén szabadon futnak. Vannak rendszerek amik a kábeltelevízió hálózatára kapcsolhatók. Ezek vezetékei is szabadon bárki által elérhetõk. Mire egy elvágott villamos vezeték, telefonkábel vagy tv koaxiális kábele valakinek is feltûnne, esetleg megnéznék az okát és kijavítanák, addigra nem egy, hanem akár több tucat lakást, házat is kifosztanak.

Hatékony módszer, amikor egy nagyobb épületen belül a riasztókat belsõ, rejtett vezetékekkel a lakások között egymáshoz kapcsolják. Az így kiváltott riasztásokra akár egyszerre többen is felfigyelnek és a helyszínre mennek, értesítik a rendõrséget. Csakhogy ehhez összefogás és szervezettség kell, aminek egyenlõre még hiányában vagyunk. Pedig ez a módszer külföldön is a legolcsóbbnak és a leghatékonyabbnak bizonyult.

BESURRANÓ TOLVAJOK ELLEN

Idén nyáron megint sokan és drágán fizettek könnyelmûségükért, figyelmetlenségükért. A szemfüles tolvajok kifigyelik, hogy mikor van akár csak percekre vagy néha hosszabb ideig a nyitott ház, lakás felügyelet nélkül és ez a kevés idõ már elég nekik ahhoz, hogy ami mozdítható, attól végleg megszabadítsanak minket.

Szaknyelven a besurranó tolvajok fõleg a nyaralókat, kertes házakat, nyitott teraszokat kedvelik, amikor az otthonlevõk biztonságban érzik magukat, ajtók, ablakok tárva nyitva amíg a társaság a ház túlsó felén vidáman társalog, vagy éppen a kertben munkálkodik. Nem ritka az éjszakai csendes látogató sem, aki a házat óvatosan kifossza, amíg a család békésen alszik. Sajnos olyan idõket élünk, hogy az efféle kellemetlenségeknek bárki bármikor ki van téve. Legtöbbször a károsultak nem is sejtik, hogy a nem ritkán milliós károkat milyen egyszerû eszközökkel és módszerekkel megakadályozhatták volna. Sokféle elektronikus eszköz létezik, amikkel felszerelkezve hatásosan védekezhetünk a besurranó tolvajok ellen. Például a BAUMAX áruházakban már néhány ezer forintért megvásárolhatók azok az egyszerûen felszerelhetõ, korszerû elektronikus eszközök, amik a nem várt vendégeket akár hangos szirénázással jelzik. Ismét hangsúlyozni kell, hogy ezek a készülékek önmagukban nem jelentenek védelmet, csupán jelzik a betolakodókat. Ha a család otthon tartózkodik, akkor már ez is elég. Ha azonban üresen álló ház, lakás õrzését bízzuk a készülékekre, akkor kell a közelben valaki vagy valakik, akik a riasztás okát megnézik. Elõfordulhat téves jelzés is, amit akár egy üvegablaknak véletlenül nekirepülõ madár is okozhat. A riasztót sokszor szándékosan indítják el, hogy a sorozatos vaklármát megunva kikapcsolják vagy a valóban betörést jelzõ szirénázást már ne vegye senki sem komolyan. Az elektronikus jelzõkészülékek csak akkor érnek valamit, ha nincs számunkra vakriasztás és az óvatosság e téren egy pillanatra sem hagy ki.

Nyitott teraszok, elõterek, szobák, garázsok stb. védelmét jól ellátja az 515SK típusjelû, infrasugaras mozgásérzékelõt, kiértékelõ elektronikát beltéri szirénával, két távvezérlõt, kültéri szirénát és hálózati tápegységet tartalmazó készülék. A riasztó 9 voltos teleppel is mûködik abban az esetben, ha a hálózati feszültséget kikapcsolják. Ez az infrasugaras mozgásérzékelõ például kiválóan alkalmas arra, hogy nyaralóknál vagy családi házaknál azokat a helyiségeket figyelje, amik rövidebb-hoszszabb idõre akkor is õrizetlenül maradnak amikor egyébként otthon vagyunk. Az érzékelõ az elektronikát és a telepet tartalmazó mûanyag házzal egy egységet képez, annak tetején foglal helyet. Ezt olyan helyre kell felszerelni, lehetõleg magasra, közvetlenül a mennyezet alá, hogy azt könnyen ne lehessen elérni. A riasztó be-, illetve kikapcsolása a két infrasugaras távirányító bármelyikével történhet, tehát a készülék felszerelhetõ a valóban nehezen megközelíthetõ helyekre is. Magát az infrasugaras érzékelõprizmát egy csuklós szerkezettel a megfelelõ irányba lehet állítani. A szirénához kellõen hosszú vezeték tartozik, amivel egyszerûen két csavarral a készülékhez lehet csatlakozni. Az egyetlen probléma ami adódhat, hogy a hálózati adapter vezetéke esetleg rövidnek bizonyul. A legjobb megoldás, ha a riasztó helyéhez kiépítünk egy hálózati csatlakozóaljzatot. Ha a hálózati üzemeltetés nem megoldható, például mert az épület olyan helyen van ahol nincs villamos hálózat, a riasztó itt is használható, mert egy 9 voltos tartós teleppel hosszú ideig mûködik. A készülékbe beépített piezo-sziréna 105 dB-es erõsségû szaggatott hangjelzést ad, az ettõl jóval távolabb elhelyezhetõ kültéri, szintén piezo-sziréna pedig 130 dB-es hangerõvel, klasszikusan változó hangmagasságban szirénázik. Ezzel a megoldással a riasztás gyakorlatilag egy idõben két helyen történik.

Figyelemreméltó szerkezet a 222 W típusszámú mágneses ajtó és ablaknyitás jelzõ. A hálózati feszültségtõl függetlenül, csak teleppel mûködõ kisméretû riasztó, a mellékelt öntapadó fóliákkal, bármelyik ajtóra ablakra belülrõl, rejtve, könnyen és gyorsan felszerelhetõ. A beépített jelfogót az ajtó- vagy ablakszárnyra tett mágnes mûködteti. Amint a mágnes a jelfogótól az ajtó vagy ablak nyitása következtében eltávolodik, abban a pillanatban megszólal az erõs hangú piezo-sziréna. Ez a készülék csak akkor hatásos, ha van aki a jelzésére reagál, tehát kiválóan alkalmas arra, hogy ajtókra vagy más nyílászárókra felhelyezve jelezze az otthon tartózkodóknak, ha azokat valaki kinyitotta. A mágneses riasztóval tehát védekezni lehet az ellen, hogy az ajtón vagy az ablakon keresztül bárki a lakásba észrevétlenül bejusson, miközben az ott tartózkodók alszanak vagy egy távolabbi helyiségben például tv-t néznek.

Szintén jól használható készülék lehet a 332G típusjelû, kisméretû telepes üvegtörés-jelzõ. Ezt eredetileg arra készítették, hogy a rajta levõ öntapadó fóliával az üvegtáblára erõsítsék és az üveg törésekor keletkezõ rezgések a riasztót bekapcsolják. Ugyanaz a piezo-kristály érzékel, mint amelyik az erõs és éles szaggatott hangjelzéseket adja. A készülék akkor is hatásosan mûködik ha nem közvetlenül az üvegre erõsítjük, hanem a keretre. Emellett a megoldás mellett szól az, hogy a riasztó a betört üveggel együtt esetleg még idõ elõtt kihullik, mielõtt a jelzését az otthontartózkodók meghallanák. Ha viszont a kereten van, akkor már az elsõ törési kísérletnél megszólal és még a sikeres üvegtörés sem némítja el azonnal. Ezt a készüléket nem csak ablaküveg törésének jelzésére lehet használni. Alkalmas minden olyan felület õrzésére, amit vélhetõen a bejutáshoz keresztül kell törni. A piezo-érzékelõ gyakorlatilag minden ütésre, már az egészen kicsikre is reagál, az érzékenységet nem lehet szabályozni. Éppen ebbõl fakad az a probléma, hogy ha a készüléket olyan helyre tesszük, ahol normális körülmények között erõsebb rezgések is elõfordulnak, akkor ezek valószínûleg téves riasztásokat okoznak. A megfelelõ helyet célszerû tapasztalatok alapján megkeresni.

MOZGÁSÉRZÉKELÕS VILÁGÍTÁS

A korszerû és hatékony vagyonvédelem a körülményektõl függõen eléggé költséges beruházás. Ezek egységes és elemenként bõvíthetõ rendszert alkotnak és így gyakorlatilag teljes körû védelmet biztosíthatnak. Vannak azonban egyszerûbb és olcsóbb megoldások, illetve eszközök is, amik voltaképpen korszerûek de nem nyújtanak közvetlen védelmet, inkább csak jelzésre alkalmasak. Ezen utóbbi elektronikus eszközök közé tartozik a korszerû infrasugaras mozgásérzékelõvel egybeépített kettõs világítótest. Zárt lépcsõházakba, elõterekbe, bejárati ajtók fölé, házak bejáratának, ablakainak közelébe illetve azok fölé helyezhetõ a mozgásérzékelõvel vezérelt világítás. Gyakorlati tapasztalat, hogy ahol megfelelõ állandó éjszakai világítás van ott a betörés valószínûsége kicsi. Az állandó világítást jól pótolja és az elriasztásban hatékonyabb a mozgásérzékelõvel vezérelt világítás, ami csak akkor kapcsol be ha a védett területre érkezik valaki.

A korszerû elektronikák többnyire szürkületi kapcsolóval és idõzítõvel vannak egybeépítve, amik a teljesen automatikus mûködést teszik lehetõvé. Vagyis amint besötétedik, az infrasugaras érzékelõ aktivizálódik és ha a láthatatlan sugarakkal pásztázott területen mozgást érzékel, akkor a világítást bekapcsolja és azt a beállított ideig bekapcsolva hagyja. Ha ez idõ alatt újabb mozgást nem észlel, akkor a világítást kikapcsolja. Az elektronika infrasugaras érzékelõjével belátható területen gyakorlatilag lehetetlen észrevétlenül mozogni. A szenzor érzékenységét olyanra lehet állítani, hogy az a legkisebb mozgást is azonnal jelzi. Talán a legolcsóbb és a célnak legjobban megfelelõ modern szerkezet a METRO áruházakban megvásárolható HE-100BW típusjelû infrasugaras mozgásérzékelõ elektronikával vezérelt kétlámpás világítótest. Függõlegesen a falra vagy vízszintesen az eresz alatti födémre, zárt helyen a mennyezetre rögzíthetõ szerkezet egy gömbcsuklóval bármilyen irányba beállítható mozgásérzékelõ egységet és két, szintén csuklós rögzítéssel a megfelelõ szögbe irányítható lámpatestet tartalmaz. Az elektronika maximálisan kétszer 150 wattos izzót képes mûködtetni, úgynevezett SPOT lámpákat, amik a burájukban levõ homorú tükörrel erõsebb és irányítottabb fényt képesek adni.

Gyakorlatilag nincs szükség ezekre a nagyfogyasztású és talán túlságosan koncentrált fényt adó izzókra, helyettük jól bevált a sokkal olcsóbb OSRAM CONCENTRA típusú 75 wattos lámpák, amik erõs fényüket a beállított irányba 80 fokos kúpszögben terítik. Az infrasugaras érzékelõvel vezérelt kettõs lámpatestet célszerû 2,5-3 méterre vagy annál magasabbra, jól védett helyre szerelni. A szenzor 110 fokos érzékelési szöggel rendelkezik ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy a sugarak körülbelül 12 méteres távolságban, 18 méteres szélességben egy legyezõ alakú területet takarnak, amibõl középen egy 3 méter széles pászmában 18 méterig túlnyúlás van. A prizmát erõs fénytõl, közvetlen napsugárzástól és az esõtõl védeni kell, tehát a felszerelés helyéül a háznak csak az esõtõl védett, mindig árnyékos részei jöhetnek számításba, vagy ha ilyen nincs, akkor az elektronika fölé egy árnyékoló és esõfogó lemezt kell helyezni. A készülék sík felületekre közvetlenül nem szerelhetõ, mert a vezetékek és a kötések nem férnek el, ha a tartólemezt a rögzítõcsavarokkal a felülethez húzzuk. A tartólemez alá a falba vagy a födémbe egy 60-as dobozt kell süllyeszteni, ahová a vezetékek és a bekötések már elférnek anélkül, hogy a tartólemez rögzítését akadályoznák. A készülék felszerelhetõ és beköthetõ egy meglévõ világítás helyére, vagy közvetlenül a hálózathoz is csatlakoztatható. Mivel a mozgásérzékelõvel vezérelt világítás teljesen automatikusan is mûködik, ezért nem szükséges számára kapcsoló.

Abban az esetben, ha készüléket kapcsolóra kötjük, az automatikus üzemmód kiiktatható és ilyenkor a világítás folyamatos. Ez úgy érhetõ el, hogy ha a készüléket legalább 5 másodpercre bekapcsoljuk, majd ki-, és 2 másodpercen belül visszakapcsoljuk, akkor az automata üzemmód megszûnik és az izzók folyamatosan világítanak. Az automata üzemmódot úgy lehet visszaállítani, hogy a folyamatosan világító készüléket ki-, majd bekapcsoljuk. A mozgásérzékelõn három potenciométer van. A SENSE feliratúval az érzékenység szabályozható, az óramutató járásának irányában növelhetõ, ellenkezõleg csökkenthetõ. Ezzel a potenciométerrel beállítható például az, hogy az érzékelõ a kisebb háziállatokra ne jelezzen. A DAYLIGHT feliratú potenciométerrel a mûködés kezdetét lehet beállítani, szürkülettõl egészen sötétségig. A TIME feliratú potenciométerrel a világítás idõtartama állítható. Az idõ a potenciométer két szélsõ állása között 5 másodperctõl 18 percig változtatható. A potenciométer középállásában a világítás egy-egy mozgásérzékeléskor körülbelül 9 percre kapcsol be. A készüléket a végleges helyén célszerû beszabályozni. Hogy ezt részben nappal is lehessen, ezért a DAYLIGHT feliratú potenciométert forgassuk az óramutató járásával ellenkezõ irányba végállásig. Ekkor az érzékenység és a világítás idõtartama a nappali fénynél is beállítható. Ezután a DAYLIGHT feliratú potenciométert forgassuk az óramutató járásával megegyezõ irányba végállásig és várjuk meg azt az esti szürkületet amikor már célszerûnek tarjuk a világítás mûködését. Ekkor a potenciométert forgassuk lassan visszafelé addig, amíg a készülék a mozgásra be nem kapcsol. A beállításokat természetesen késõbb a tapasztaltak alapján vagy az igények szerint meg lehet változtatni. 

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

DjVu formátum DjVu | PDF formátum PDF

Mocsáry Gábor

Címkék: vagyonvédelem

Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.