Játékváros

Az ötlet Hollandiából való, s némileg hasonlít a közkedvelt Lego-szisztémára, az épületelemeket ugyanis kis facsapokkal lehet egymásra rögzíteni. A különféle épületekhez azonos méretû szint- és tetõelemek valók, ezeket kölönféle módon variálva, színezve, számos különféle ház építését teszik lehetõvé (1). Több emeletes ház egymás mellé helyezésével egész utcákat lehet kialakítani, ahol azután a kis fémautókkal remekül lehet utánozni a városi közlekedést (2, 3). A házak elraktározása sem okoz különösebb nehézséget, hiszen az emeletek, tetõk, kémények, erkélyek "lebonthatók" (4), s tárolásukhoz egy nagyobb doboz is elegendõ. 

Alapanyagok Az épületek fõ alapanyaga a fenyõfa. A földszinti (B) részhez 30x70x140, az emeleti szinthez (A) pedig 60x70x140 mm-es staflikból levágott darabok szükségesek, de összeragasztva két vékonyabb földszintes elem is megfelelõ, ha a tömbök lapjait síkba csiszoljuk. A tetõkhöz (C) és a háromszögû tetõablakokhoz (D) egységesen 53x53 szárhosszúságú saroklécet, a félkerek homlokzati balkonokhoz (P), ill. lodzsákhoz (O), tetõablakokhoz (N) pedig 18 mm sugarú félkerek szegélyléceket használjunk (5). A házelemeket pontosan merõlegesen szabjuk le, majd a fadarabokat összefogva két helyen fúrjuk át. Köldökcsap rúdból szabjunk le 16 mm hosszú darabkákat, s ragasszuk fele hosszukban a lyukakba. A sátortetõket is fûrészeljük méretre, majd fúrjuk ki a helyezõcsapok fészkeit. Ezt lehetõleg állványos fúrógéppel végezzük, hogy a furatok merõlegesek legyenek az alaplapra. A tetõelemek megtámasztásához két leszegezett, háromszögû szegélyléc darabot használjunk (6). A csapfuratok kialakításához egyébként ajánlatos rétegelt lemezbõl készített sablont alkalmazni. Így minden csapfészek azonos helyen lesz majd, s az elemek pontosan egymásra illeszthetõk lesznek. A tetõablakokat magukban foglaló tetõrészek leszabásához gérládát használjunk, majd síktárcsán csiszoljuk egyenesre a vágási felületeket. Az oromzati díszek, balkonok félkerek darabjait is gérládában fûrészeljük méretre, bütüiket pedig csiszoljuk síkra. A lépcsõket 7 mm vastag, de többszörözött szélességûre vágott lécekbõl szabjuk le. Ajánlatos elõbb egymásra ragasztanunk a lécanyagokat, majd az összeragasztott darabból fûrészeljük le a 40 mm széles lépcsõelemeket. A leszabott darabokat csiszoljuk simára, majd eresszük be lenolajkencével, s még egyszer csiszoljuk le lapjaikat. Házépítés elemekbõl A nyers fadarabokból csak ezután lehet a különféle házakat összeállítani. A földszinti és az emeleti elemekkel most csak akkor van dolgunk, ha félköríves lodzsás változatot szeretnénk belõle készíteni. Ez esetben két-három félkerek elemet ragasszunk az emeleti elem homlokzatára. A tetõknél már körültekintõbbnek kell lennünk. A tetõablakoknak ugyanis mindig valamelyik ablaksorhoz célszerû igazodniuk, helyüket azonban még így sem nehéz pontosan meghatározni, s felragasztani. E mûvelethez diszperziós ragasztót használjunk, s esetenként néhány apró szeg beütésével is szilárdítsuk meg a kötést. A szegek feje nem fog látszani, mert mindegyikre "cserépborítát" kerül még. Az egyes épületeket vízszintes párkányokkal, a síkból kiemelkedõ más díszítményekkel tehetjük érdekesebbé. Ezeket 2-3 mm-es rétegelt lemezbõl vagy 2x3-5 mm-es modell-lécbõl alakíthatjuk ki. A párkánylécekkel teljesen szegjük körbe a házakat, más díszítõelemeket, pl. az ablakok feletti oromzati díszítményeket, a vertikális oszlopokat préselve ragasszuk a helyükre.

Az apró épületek festése, ablakozása E célra selyemfényû vagy matt olajfestékeket használjunk. Az erõteljes színek csak akkor hatnak igazinak, ha világos tónusúak, a pasztellszínek azonban mindenkor kellemes benyomást keltenek, különösen, ha a homlokzati díszítményeket tört fehérre, elefántcsontszínûre festjük. Színmintaként szolgálhatnak színes képeink is. Elõször az alapszínt adó festékkel kenjük be a házelemek lapjait. Száradásuk után ragszalaggal határoljuk le a megfelelõ területeket, s fessük fel a vízszintes tagoló sávokat (7). Ha oromzat párkányokat is ragasztottunk az elemekre, akkor ezek felületét szivacsos festõhengerrel célszerû világos színûre festenünk. A tetõket festés helyett csiszolópapírból kivágott darabokkal érdemes beborítani. Ez az érdes anyag nagyon érdekes hatást ad az épületeknek, különösen, ha a színüket jól válogatjuk össze. Kivágásukhoz éles kést, s ne ollót használjunk, mert annak élét a csiszolópapír tönkreteszi. A tetõfedõ anyag felragasztásához diszperziós ragasztót vagy oldószeres palmatexet használjunk. A fedõanyag lapjait a darabok éle mentés vezetett késsel vágjuk pontosan méretre (8). A sarkok illesztésénél ügyeljünk, mert itt válhat fel leginkább a borítóanyag. Ezért e helyeken nagyon alaposan terítsük szét a ragasztót, s préseléssel elõzzük meg a sarkok felhajlását. A legutolsó fázisban az ablakokat ragasszuk a kis épületekre.

Hogy megkönnyítsük a "városépítõ" szülõk dolgát, az ablakokhoz lemásolható mintalapot mellékelünk. Ezt kemény kartonra másoltatva csak fel kell aprítani, s hátoldaluk beragasztózása után az éppen megfelelõket máris az épületek oldalfalára nyomhajuk (9). Arra azonban ügyeljünk, hogy vízszintesen és függõlegesen is egy vonalban álljanak, ezért még lepréselés elõtt vonalzó éléhez igazítva állítsuk be mindegyiket. Most már csak a lépcsõk és a balkonok alá kell egy-egy kartondarabot ragasztanunk, hogy a helyükön maradjanak. Máris nekifoghatunk az utca kialakításához, ha van hozzá elég épületünk. A fémautók pedig szinte azonnal birtokba vehetik a kis házak közötti úttestet.

– sj –