Autóápolás és kisebb javítások

Márpedig a korszerû gépkocsik igénylik a gondoskodást, még a régebbi évjáratúak is szebbek, ha alaposan megmosdatják. Ez legalább hetente lenne szükséges, mert a levegõ olyan poros, hogy a frissen mosott karosszéria fényét már másnap finom porréteg teszi fátyolossá. A kocsik rendszeres karbantartási igényét azonban közel sem csupán az esztétikai szempontok, annál inkább állagmegóvó hatása teszi indokolttá. Olyan ez, mint otthonunk tisztasága, ha elhanyagoljuk hamar „lehasználtnak" fog látszani. Éppen ezért nem mindegy, hogy ha már nekifogunk, miként takarítjuk le kocsinkról a többnapos piszokréteget. Ma már ugyan a gépi mosás is megfelelõen kíméletes a karosszériához, azonban közel sem olyan hatásos, s fõleg nem olyan alapos, mintha saját magunk végezzük el.
Az ápoláshoz természetesen különféle szerek is szükségesek, választékuk azonban olyan bõséges, hogy talán éppen ezért nehéz kiválasztani a céljainknak megfelelõket. Ebben segítségünkre lehetnek a használati útmutatók, no meg autós társaink tapasztalatai is. Nem biztos azonban, hogy céljainkra a legdrágább szerek a leghatásosabbak, ezért inkább a közép árfekvésûekbõl válogassuk ki az ápoláshoz szükségeseket: mosósampont, puha szivacsot, fényezõ viaszt, polírozót, a makacsabb szennyezõdések eltávolításához pedig különféle aeroszolos készítményeket, amelyeket kivétel nélkül megtalálunk a hazai gyártású Prevent termékek között is.

Kíméletesen alapos kézi mosás

A kocsi mosásához mindenekelõtt egy hasznos tanács: semmiképpen ne használjunk e célra mosogatószert, legfeljebb „purt universal"–t, mert a többi kíméletlen a festékréteghez. Az autósamponok ugyanis kímélik a fényezést, némelyik még – pl. a Prevent wash & wax – ápoló és fényesítõ viaszt is tartalmaz. A mosáshoz hideg vagy legfeljebb langyos vizet használjunk, s a mûveletet lehetõleg árnyékos helyen végezzük el. A napsütés hatására felmelegedett karosszéria fényezését mosáskor drasztikusan lehûtjük, ami hajszálrepedéseket idézhet elõ a festékrétegben. Különösen az idõsebb autókat óvjuk ettõl. A téli idõszakban óvakodjunk az utcai mosástól, inkább garázsban végezzük, vagy ilyenkor válasszuk a gépi mosást.
A kocsimosást lehetõleg vízvezetékre csatlakoztatott, s szabályozható fejjel ellátott locsolótömlõvel végezzük. Így módunk van kocsink alvázának a letisztítására is. Téli idõszakban a feltapadt, agresszív adalékokat is tartalmazó szennyezõdés maradéktalan eltávolítására csak a nagynyomású vízsugár vagy a gõzborotvás mosás alkalmas. Alsómosáskor a kocsi mellé guggolva gyenge vízsugárral elõbb lazítsuk fel, majd a szórófej átállításával, erõsebb vízsugárral veressük le a feltapadt szennyréteget. Ezt követõen a kerékdobok belsejét is alaposan mossuk ki. A karosszéria mosásához gyengébb vízsugarat használjunk. Elõbb a tetõlemezt nedvesítsük be majd a szélvédõt, oldalüvegeket és a hátsó ablakot, ezt követõen pedig a karosszéria alsó részét „áztassuk be". Ezzel a felületre rakódott por egy részét is lemossuk, a makacsabb szennyezõdéseket pedig fellazítjuk (1).
Ezt követõen samponos vízbe mártott szivaccsal vagy finomszõrû kefével gyorsan mossuk le az egész kocsit. A makacs foltokat erõsebb dörzsöléssel igyekezzünk eltávolítani (2), s ne feledkezzünk meg a küszöbök és az ajtók keretének a letakarításáról sem. A nehezen hozzáférhetõ helyek, mélyedések megtisztításához kisebb, puha szõrû kefét használjunk. A samponos mosáshoz természetesen használhatunk vízsugárhajtású, finom szõrû körkefét is, ami különösen a nagyobb felületek mosását gyorsítja meg.
A besamponozott kocsiról lapos szögben a felületekre irányított vízsugárral öblítsük le a mosóoldatot (3), s puha, kicsavart szarvasbõrrel azonnal töröljük is szárazra. A szárítást ne bízzuk a napra, mert a gyors hõmérséklet-változás nagyon igénybe veszi a lakkozást, s a nedves felületekre a levegõben levõ por is azonnal rátapad.
A mosással egyáltalán nem eltávolítható szennyezõdéseket, pl. kátrány- és bitumenfoltokat, szeder vagy más lédús gyümölcsök okozta elszínezõdött foltokat, ecetfa lombozatáról a karosszériára hulló permet stb. nyomait különféle tisztító, pl. Prevent kátrányoldó spray-vel távolíthatjuk el. Ez különösen akkor nehéz, ha a nap heve alaposan rá is égette e szennyezõdéseket a karosszériára. Ha a drasztikusabb tisztítószerekkel sem boldogulunk, akkor már csak a polírpasztában bízhatunk.

Szélvédõk, ajtóüvegek tisztítása 

Az üvegfelületeket a mosást követõen mindkét oldalukon tisztítsuk meg. Ehhez használhatunk Prevent szélvédõmosót, tisztítóhabot, valamint rovar- és szilikoneltávolítót. A megtisztított üvegfelületeket szarvasbõrrel töröljük szárazra, s csak ezt követõen hordjuk fel tiszta, puha textíliával õsszel és télen a Prevent páramentesítõt. Kívülrõl – évszaktól függetlenül – a vizet szétterítõ hatású szerekkel célszerû kezelnünk az ablakokat. Ezek nemcsak esõben fejtik ki elõnyös tulajdonságukat, hanem a szennyezõdések lerakódását is megnehezítik. Hatásuk különösen a téli idõszakban nagyon áldásos, azonban legfeljebb egy hónapig megfelelõ, s felújításukkor az üvegeket újból, alaposan meg kell tisztítanunk.

Mûanyag szerelvények felújítása

A mûszerfal, s a többi mûanyagból készült szerelvény és elem is gyorsan piszkolódik. E célra legjobb, ha speciális szereket használunk, mert ezek ún. mélytisztító hatásúak, s még a rücskös felületeket is szinte újjávarázsolják. Ha viszont az anyaguk elszínezõdött már, pl. bizonyos részeken fokozottabban érte a napsugárzás, vagy elektrosztatikusan feltöltõdött kárpitrészekbe mélyen a pórusokba rakódott a por, a foltok eltüntetésében aligha reménykedhetünk. A tisztítás után a felületeket azonban mindig vonjuk be konzerválószerrel is, mert az anyag bedörzsölésével a színük szebb lesz, a felületük rugalmassá és ellenállóbbá válik. Erre kitünõ a Prevent szilikon aeroszol, ám csak vékonyan felszórva elõnyös a hatása. Vastag rétegébe ugyanis könnyen beletapad a por, s tapintása kellemetlenül olajos, síkos lesz. Ezt puha ronggyal való felhordással, vagy más, speciális mûanyag ápolószer alkalmazásával elõzhetjük meg.
Ha nagyon elszennyezõdtek a mûanyag elemek, leszerelésük után egyenként, s nagyon alaposan pucoljuk meg mindegyiket. E célra csak olyan tisztítószert használjunk, amely garantáltan nem okozhat felületi elszínezõdést. Errõl az alkatrész hátoldalán gyõzõdjünk meg. Különösen a kézzel gyakran érintett felületekrõl, szellõzõrácsok bordái közül nehéz a zsíros piszkot eltávolítani. E célra fapálcára csavart puha rongyot, kopott fogkefét és mosószeres, langyos vizet használjunk. „Dohányos" kocsiban a lerakódó füst nyomai is nehezen tüntethetõk el, erre a speciális mûanyag-tisztító aeroszolok valamelyikét használjuk, szükség szerint akár egymás után többször is.

Kárpittisztítás 

A kocsi üléseit, oldalkárpitjait és padlószõnyegét is ajánlatos legalább évente egyszer kitisztítanunk. E mûvelethez – ha igazán alaposak akarunk lenni – kissé szét kell szerelnünk a kocsi belsejét. Az elsõ ülések kiemelése nem jelenthet különösebb problémát. A hátsó üléseknél a párna alatt keressük meg a felfogócsavarokat, a háttámlát pedig általában a csomagtér felõl rögzítik csavarok. Kiemelés után már kényelmesen hozzáférünk a padlószõnyegek szélét leszorító mûanyag peremekhez, melyek leszerelése után már kiemelhetjük a szõnyegdarabokat. Ezeket alapos porszívózás után szõnyegtisztítóval, esetleg tisztítógéppel varázsolhatjunk újszerûvé. A szõnyegdarabokat csak akkor szereljük vissza a helyükre, ha már teljesen kiszáradtak, s a padlólemezt is tisztára mostuk samponos vízzel.
Az ülésekkel ajánlatos óvatosan bánnunk, mert ha régen vagy még soha nem voltak tisztítva, akkor porszívózás után csak többszöri tisztítással lesznek foltmentesek. E célra autókárpit tisztítót használjunk, amely kevés nedvességet tartalmazó habbal fejti ki hatását, s így a kitisztított szövet és az alatta levõ szivacspárnázat viszonylag gyorsan kiszárad. Visszaszerelés elõtt feltétlenül még egyszer jól porszívózzuk ki mindegyiket, s az esetleges mûanyag részeiket is tisztítsuk meg alaposan.

Mûanyag elemek javítása

Az autókba egyre több mûanyagból készített alkatrészt építenek. Az évek múlásával azonban ezek anyaga a szélsõséges körülmények miatt megváltozik, egyesek törékenyebbé válnak, mások pedig megrepednek, kihasadoznak. Cseréjük nem mindig megoldható, mert újonnan túl drágák, a bontóból beszerzett darabok pedig esetleg pár nap múlva hasonló módon meghibásodhatnak. Kézenfekvõbb tehát ha a repedt vagy törött darabokat igyekszünk újból használhatóvá tenni. A ragasztás azonban csak akkor megfelelõ, ha igen szilárd lesz a kötés. A különféle oldószerek, pl. benzol, aceton, triklóretilén stb. csak akkor használhatók, ha oldják az illetõ mûanyagot, s a törött rész alá erõsítõ anyagot is ragasztunk. Ez lehet hasonló mûanyagból vagy fémlemezbõl levágott darab. Ez utóbbit pillanatragasztóval, finoman felérdesített felületekre, de a már elõzõleg összeragasztott részek megerõsítésére használhatjuk ott, ahol nincs elég hely vastagabb erõsítõanyag beépítésére. Ilyenek pl. az állítható szellõzõrácsok tengelycsap pántjai, amelyet egy alumínium szöganyagból levágott darabbal megerõsítve tehetünk újból használhatóvá (4). A különféle gombok, kapcsolók paneljait felfogó mûszerfal-szemek is elég sérülékenyek, javításkor könnyen megrepednek, letörnek. Ezeket egy új ragasztó, a QuikSteel-masszával vastagon körbetapaszolva lehet újból használhatóvá tenni. E részek felületét ragasztás elõtt mindenkor alaposan zsírtalanítsuk, s csiszolással érdesítsük is fel. A két komponensû, epoxi mûgyanta kikeményedés után nagyon erõs, szilárd kötést biztosít, anyaga tartós, jól formázható és faragható is. Anyagába ágyazott fémlemez erõsítéssel a legkülönfélébb autójavítási célokra is jól használható.

Ajtó-, csomagtér- és ablakszigetelõk javítása 

Ha huzatos a kocsink, az nemcsak kellemetlen, de azt is jelenti, hogy a vizet is átengedi a szigetelése. Az erre utaló nyomok nem mindig szembeötlõek, ám egy idõs autónál nem árt idõnként ezt is ellenõrizni. A szélvédõk gumiján belül a szürkés foltok, csíkok (vízkõlerakódások) inkább beázásra, mintsem a belsõ párásodás következtében lecsurgó vízre utalnak. Ezt úgy szüntethetjük meg, hogy ék alakú falappal kívülrõl felfeszítjük a gumikeret szélét, s vízálló szilikongumit nyomunk a résbe (5), majd a faék kihúzása után nedves ujjal simítsuk el a kitüremkedett tömítõmasszát.
Az ajtók (6) és a csomagtér szigetelését is ajánlatos megvizsgálnunk. Ahol résre bukkanunk, ott húzzuk le a gumiszegélyt, s szilikonos ragasztóanyaggal kenjük be a nyílás szegélylemezét. A gumiidomot illesszük rá az élére, majd úgy nyomjuk vissza a helyére, hogy a csukott ajtók tömítetlensége megszûnjön. Ezt elemlámpával kívülrõl a résbe világítva belülrõl ellenõrizzük. Ha viszont a szigetelõidom összenyomható része több helyütt szakadt vagy hiányos, cseréljük ki az egészet újra, vagy bontóból beszerzett újszerû állapotúra.
A mûszerfal környéki beázások vizsgálatához tömlõbõl folyassunk bõségesen vizet a szélvédõre, illetve a motortér elvezetõ csatornájába, belülrõl pedig erõs lámpával, s egy nagyobb tükörrel megkereshetjük, hogy hol szivárog a víz a kocsiba (7). A szivárgás helyét szárítsuk alaposan ki, majd a rést tömítsük el vízálló, szilikongumi tömítõmasszával.

Kisebb javítások a karosszérián 

Aki az utcán parkol, kénytelen beletörõdni, hogy autója nemcsak az idõjárás viszontagságainak, de nemtörõdöm emberek és autóstársai kénye-kedvének is ki van téve. Az idõjárás és az el-elmaradó gondozás amúgy is elmattítja a karosszéria fényezését, ezen túlmenõen sajnos még horzsolásokat, karcokat, sõt még kisebb-nagyobb horpadásokat is könnyû az utcán „beszerezni". Az ilyen hibák eltüntetése azonban már korántsem egyszerû.
Ha a karosszéria fénye már megkopott, karcolódott, azon csak polírozással javíthatunk. Ez persze rázós feladat, ugyanis mindenféle polírozóanyag – így a Prevent autópolírozó is – koptatja a festékréteget, ezért nem ajánlatos gyakran megismételni. Azt se felejtsük el, hogy a kapható polírozószerek nem mindegyike alkalmas metálfényezések feljavításához. (A Prevent autópolírozó viszont a metálfényezésekhez is használható.) Mélyebb, de nem a lemezig hatoló karcok eltüntetésére a színes polírozók a legalkalmasabbak. A polírozóanyagok egyébként nem csak fényesítik, de viasz- vagy teflontartalmuk miatt egyben ápolják és védik is a festett felületeket. Ezt a mûveletet se végezzük tûzõ napon, a 20-23 foknál melegebb idõ sem alkalmas a polírozáshoz, mert hamar megszárad a felkent réteg, ami foltosodást okozhat.
Polírozáskor a fényesítõ anyagot puha textíliával, s csak tisztára mosott, száraz felületekre terítsük fel. E célra használhatunk szivargyújtóra csatlakoztatható polírozógépet is, de csak ha az akkumulátorunk kellõen feltöltött, mert a gépnek nagy az áramfelvétele. Polírkoronggal felszerelt sarokcsiszolót vagy polírozógépet csak nagyobb felületek koptatására használjunk, s csak a korong széle érintse nagyon lágyan a felületet. Ha sarokcsiszolóval polírozunk, csak látszólag lesz könnyebb a dolgunk, ugyanis a gép súlyát is nekünk kell tartani, ami elég fárasztó. Ha a gép teljes súlyával nehezedik a fényesítendõ felületre, akkor túlságosan sokat koptat le a festékbõl! Ugyanez vonatkozik a fúrópisztolyokba fogott polírkorongra is, ám ennek még az irányítása sem ideális. A kézi polírozás fárasztó ugyan, de az autó szempontjából ez a fényesítés legkíméletesebb módja. A polírozópárnával – ez lehet deszkára ragasztott sûrû, finom szivacs is – egyenletesen, vékony rétegben kenjük szét a polírozóanyagot, majd a párnával elõbb lágyan, késõbb egyre erõsebben nyomva körkörös mozdulatokkal dörzsöljük át a fényezett részeket. A sarkokon, éleken csak kis erõvel dolgozzunk, mert innen könnyen lekopik a festék. Ha az eredmény nem kielégítõ, akkor ismételjük meg a mûveletet, de új polírozóanyagot csak az elõzõleg felkent réteg teljes eltüntetése után kenjünk autónkra. A levegõ hõmérséklete most se legyen 23 foknál melegebb, mert a vakszolás is foltos maradhat a túl melegben vagy tûzõ napsütés hatására.
Nagyon ügyeljünk munka közben arra, hogy a mûanyag részekre vagy kárpitra ne kerüljön polírozóanyag, mert eltávolítása nagyon nehéz. Ha a kocsi már ragyog, tiszta puha ronggyal (pl. flanellel) még egyszer töröljük át, hogy még véletlenül se maradjon sehol homályos folt. A fényesre polírozott karosszéria azonban fokozottan igényli az ápolást, pontosabban a viaszolást. E célra lakkbalzsamok, viasztartalmú ápolószerek használata célravezetõ, amit felkenés után hagyjunk megszáradni, majd a felületet kíméletesen dörzsöljük fényesre. A viaszolást kéthavonta célszerû felújítani, ám az új védõ- és ápolóréteget csak tisztára mosott és szárazra törölt karosszériára kenjük fel. Hatására a víz nem terül szét a felületen, hanem nagy cseppekben gyûlik össze, s könynyen lepereg.

Fényezési hibák javítása

Ha a karosszérián lemezig hatoló mély karco(ka)t akarunk saját kezûleg javítófestékkel eltüntetni, akkor elõbb ragszalaggal szorosan határoljuk körül a sérült részt, majd autófesték-hígítós ecsettel alaposan zsírtalanítsuk a karcot. Ha nagyon mély a sérülés, akkor elõször finom ecsettel kenjük be alapozófestékkel, pl. a Noverox e célra kitûnõen megfelel. Száradás után finom csiszolópapírral simítsuk le a tetejét, majd portalanítás után ecseteljünk rá két-három vékony rétegben javítófestéket (8). Ezt jobb híján színminta alapján kiválasztott aeroszolos palackból – fúvóka nélküli szórófejet használva – is kitölthetjük egy kis tégelybe, sõt a javítófesték kívánt színét ki is kevertethetjük nagyobb festékszaküzletben. Színkeveréssel magunk ne kísérletezzünk, mert ez a legritkább esetben fog csak sikerülni, az elütõ színû vékony festékcsík pedig nagyon szembetûnõ lesz. A rétegek felkenése között tartsunk legalább 15 percnyi szikkadási szünetet. Ha a festés nem lett sima felületû, akkor másnap vizesen P800-as polírpapírral koptassuk simára. Újabb néhány nap elteltével a ragszalagok eltávolítása után polírozóanyaggal csiszoljuk össze az eredeti festékkel, majd lakkbalzsammal vagy Prevent autóápoló pasztával is kenjük át a javított részt (9).
A kõfelverõdés okozta festékhibákat általában kis kráterek jellemzik. Ha ezek mélyek, a lemezt tisztítsuk meg alaposan, felületét passziváljuk, majd töltsük fel finomszemcsés kés- vagy szórótapasszal. A hiba helyét széles ragszalaggal határoljuk körül, majd a tapaszolt részt egyre finomabb csiszolópapírral, végül pedig vizesen, polírozó papírral koptassuk síkban simára. Hagyjuk teljesen megszáradni, majd ecseteljünk rá több rétegben javítófestéket. A friss festék teljes kiszáradása után a felületét nedvesen, finom polírpapírral simítsuk el, majd következhet a javított rész összepolírozása a régi festékréteggel, majd a lakkbalzsamozás.
A küszöbök, keréknyílás szegélyek is elég sérülékenyek. Ha csak egy-két helyen találunk rajtuk sérülést, azt kijavíthatjuk az elõzõek alapján, ám ha nagyon ütött-kopott a fényezés, akkor elõbb csiszoljuk a felületét simára, az esetleges rozsdás részeket pedig ferropasszittal kezeljük le. A letisztított felületeket öntapadó tapétával és mûanyag fóliával határoljuk le, majd finomtapasszal töltsük fel a mélyedéseket. Simára csiszolás, portalanítás után többször fújjuk le aeroszolos javítófestékkel. Nagyon vigyázzunk a szórás irányára, a festék porlasztására és a lebegõ festékködre, nehogy az ép felületekre rakódjon. Ezt védõfóliák felhelyezésével elõzhetjük meg, no meg azzal, hogy ilyen javításokat csak szélvédett, pormentes, lehetõleg zárt helyen végzünk. A kiszórt festékpermet egyenletes legyen, s felülete teljesen simuljon el. A rücskös felületet a festék száradása után nedvesítve, polírpapírral koptassuk simára, s csak ezt követõen fújjuk be újból festékkel.
A festékszórás nagy rutint igénylõ mûvelet, s ha nem vagyunk biztosak a dolgunkban, ne kísérletezzünk. Inkább vigyük kocsinkat karosszéria fényezõhöz, aki szakszerûen kijavítja majd a jelentõsebb fényezési hibákat, különben munkánkkal többet árthatunk, mint használunk. 

– bs –