Kapuválasztás

A kapuválaszték hatalmas, minden kerítéstípushoz vannak fából készült kapuk. Ha a felületet pácolni akarjuk, akkor keményfa anyagú kaput, ha pedig festeni, akkor telített puhafából készült kaput vegyünk. A szabványos szélességük 90, 105, 120 és 150 cm is lehet. Általában csak kovácsoltvasnak emlegetett egyszerûbb fémkapuk rendkívül népszerûek. A valódi kovácsoltvas kapuk azonban igen drágák – az olcsóbb változatok valójában lágyacélból készült idomokból állnak, és korrózió ellen megfelelõ alapozással és mázolással kell megvédeni õket. Funkciójukat, formájukat tekintve igen változatos a kialakításuk, s az egészen egyszerûek is nagyon dekoratívak lehetnek. Akár fémbõl van a kapu, akár fából, akár alacsony, akár magas (biztonságot 1,2 m fölött nyújt), vásárláskor ne takarékoskodjunk. A kapunak erõsnek kell lennie, az oszlopoknak pedig teherbírónak. Válaszszunk a kerítéssel vagy a fallal stílusában megegyezõ kaput, amely méreteit és jellegét tekintve is illeszkedik a környezetbe, mert ezek nem csak a biztonságot szolgálják, hanem esztétikailag a lakóépületek díszei is.

Kapu idomacélból 

(Internetes változatunkban nem szereplõ képeinket, ábráinkat az EZERMESTER hobbi újság 1997/9. számában tekinthetik meg)

A kész kapuk nem olcsók, ám házilagos elkészítésük sem mondható könnyûnek. Különösen a nagy méretûek összehegesztése okozhat gondot az erre vállalkozóknak. A kisebb méretû, puritán egyszerûséggel idomacélból megformált kapu elkészítése azonban egyáltalán nem reménytelen vállalkozás, ha van elektromos ívhegesztõnk és sarokcsiszolónk (1). Végsõ soron e szerszámokat kölcsön is kérhetjük, s akkor már csak a kapu keretéhez és rácsaihoz szükséges zártszelvényû idomokat kell beszereznünk, s leszabásuk után akár neki is foghatunk a kapu összehegesztéséhez.

A kisebb méretû kapukhoz 25x50 vagy 50x50 mm-es zártszelvényû acélidomból kialakított kereteket célszerû készíteni. Ha a kapuszárny 1500 mm-nél magasabb, akkor vízszintesen beépített hevederidomokkal erõsítsük meg. A keretidomokat 45 fokban, vagy egyszerûbb módon élben egymáshoz illesztve hegeszthetjük össze, ám ebben az esetben az idomok végét lemezdarabokkal kell lezárni. Az összeillesztések módját még darabolás elõtt kell eldöntenünk, mert az egyes alkatrészek hossza ennek megfelelõen változhat. Daraboláshoz sarokcsiszolót használjunk, de a fémfûrész is megteszi, csak ezzel sokkal fárasztóbb és jóval idõigényesebb a munka. Az összehegesztéshez nagyobb sík felületre van szükség, mert különben a keret könynyen megcsavarodhat, amit nehéz utólag kiegyengetni. Az egymás mellé kerülõ darabokat csavaros szorítókkal fogassuk egy nagyobb, sík felületû faforgácslapra, de betonozott egyenes járdára, teraszra helyezve is végezhetjük a hegesztést, ha a darabokat elmozdulás ellen téglákkal jól leterheljük. A sarkok merõlegességét lécekbõl összeütött sablonnal állítsuk be, majd néhány „heftelés", azaz pontszerû illesztõvarrat felrakása után megint ellenõrizzük. Ez nagyon fontos, mert a ferde keretû kapu nemcsak csúnya, hanem többnyire rosszul is fog záródni. A kisebb eltéréseket most még helyreüthetjük, majd a jól illeszkedõ idomokat már folyamatos varrattal is összehegeszthetjük. A keret másik két idompárját az elõzõkhöz hasonlóan hegesszük össze, majd ezeket egymáshoz illesztve, pontosan beállítva a sarkok merõlegességét és az elemek egysíkúságát, a keretet két átellenes sarkuknál is hegesszük össze. Felemelve ellenõrizzük elég stabil-e, mert most még egy-két hevederidom beerõsítésével szilárdíthatunk rajta.

A következõ fázisban a függõleges rácselemeket szabjuk méretre. Ezek anyaga lehet hengeres vagy négyzetes rúdacél, egyenlõszárú L-acél, esetleg kis keresztmetszetû, zártszelvényû idom is. A daraboláshoz érdemes lécbõl összeütött sablont is készíteni, hogy pontosan azonos hosszúságú legyen minden levágott alkatrész. A rácselemek azonos távolságát távtartó lécek alkalmazásával biztosítsuk. Ha a rácsvasak szögacélból készülnek, akkor a szárak vége egy szintben legyen a keret belsõ oldalával, a tömör vagy zártszelvényû rácselemeket azonban a keret élének a középvonalára hegesszük fel. A varratok folyamatosak és salakzárványtól mentesek legyenek.

A kapu varratait sarokcsiszolóval munkáljuk simára, majd hegesszük fel helyükre a kapupántokat és a zár 2 mm-es lágyacél lemezbõl kialakított tokját. Próbaként a pántszáraknál fogva erõsítsük a kaput az oszlophoz, s ellenõrizzük nyitását-csukását, záródását is. A szükséges igazítások elvégzése után emeljük le a helyérõl, alapos rozsdátlanítást követõen kenjük be korróziógátló alapozóval. Száradás után ecseteljünk rá még két réteg kültéri zománcfestéket, s csak ezt követõen szereljük véglegesen a helyére.

Végezetül még néhány tanács a magánerõs kapukészítõknek. A kapuk nagyon lényeges alkatrészei a megfelelõ szilárdságú pántok (2, 3).

Ezeket mindenképpen készen célszerû megvásárolni, mert csak így biztosíthatjuk a kapuszárny könnyû mozgatását. Zárként sem bejárati ajtóba valót, hanem ennél robusztusabb kivitelût, kimondottan kapuba valót alkalmazzunk, mert ez biztonságosabb, s még zártokot is kapunk hozzá. Alacsony kapuk tetejét ajánlatos készen beszerezhetõ, felhegeszthetõ lándzsahegyekkel (4) is ellátni, mert e díszítmények megnehezítik az illetéktelenül behatolók dolgát.
Ha a kapuszárny esetleg túlsúlyosra sikeredett, vagy a pántjait kímélni szeretnénk, akkor a kaput becsukott állapotában ajánlatos küszöbbe betonozható ütközõs támbakkal (5) tehermentesíteni.