Lambériázás másként

A címképünkön bemutatott faburkolat elõnye, hogy mellõzhetjük az övlécek alkalmazását, s burkoláskor – szerencsés esetben – kevesebb hulladék keletkezik. A burkolat viszont sokkal dekoratívabb, mint a hagyományos módon felrakott lambéria, s ezt a hatást a lécek halvány pácolásával még tovább fokozhatjuk.

A megoldás lényege, hogy egyedileg megválasztott távolságba függõleges osztóléceket erõsítünk a falra, s ezek közé ugyanebbõl az anyagból leszabott, horizontális hevederlécek beépítésével kazettákra osztjuk az egész falfelületet. Ez lesz a burkolat kerete, amelyek közé pontosan beszabott lambérialécek kerülnek. A függõleges osztólécek kb. másfélszer legyenek szélesebbek a lambérialéceknél, és 10-16 mm vastag faforgácslapból leszabott alátétlapokkal szereljük fel a falra (1). A horizontális hevederek egy-egy faforgácslapból leszabott felfogótömbbel kiegészítve csatlakoznak az osztólécek mellé, a lambérialéceket pedig a függõleges lécek alól kinyúló alátétlapokra szegelhetjük fel.
Az ilyen burkolatot alaposan átgondolva ajánlatos megterveznünk. Az osztólécek távolságát lehetõleg a lambérialécek hosszához, de mindenkor a szoba szélességéhez is igazodva válasszuk meg. Ha a burkolatot a mennyezetig kívánjuk felfuttatni, akkor a hevederlécek helyét, azaz a kazetták magasságát a teljes magasság és a lécek egymásba illesztett méretének figyelembevételével határozzuk meg, hogy sehol ne kényszerüljünk hosszvágásokra, kellemetlen faragásokra. Az osztó- és hevederlécek vastagsága nem túl lényeges, ám ha túlságosan vastagok (pl. 20 mm), akkor éleiket a keretváz felszerelését követõen ajánlatos lekerekíteni vagy ferdén lemarni (2). E célra használhatunk csaprészén egyenesre gyalult élû, egymáshoz ragasztott lambérialéceket is (3). Ezek után lássuk, miként szereljük fel az ilyen kazettás lambériát szobánk falára.

Elõször a függõleges osztóléceket készítsük elõ, csiszoljuk simára, hátoldalukra csavarozzuk fel a faforgácslapból leszabott alátétlapot (4), amely legalább 50 mm-rel legyen szélesebb a léc méreténél. Ha a lambériánál vastagabb lécek élét le kell még munkálnunk, akkor most ne lakkozzuk le ezeket, majd csak a falra erõsítésük és a horizontális hevederek felcsavarozása után. Ha erre a mûveletre nincs szükség, az elemeket nyugodtan lelakkozhatjuk. A horizontális hevederekre csavarozzuk fel a távtartó felfogótömböket lakkozásuk elõtt. Arra azonban gondoljunk, hogy a saroknál a külsõ élükkel összeillesztett osztólécek alátétlapjait él-lap kötésben erõsítsük a falra
Amíg a darabok száradnak, pontosan jelöljük fel a falra a keret darabjainak a helyét. Az osztólécek falra erõsítését az egyik sarokba kerülõvel kezdjük el. A darabokat vízmértékkel függõlegesbe állítva, mûanyag tiplis facsavarokkal fogassuk a falra. Falegyenetlenség esetén pontosan beszabott és felragasztott fatömbökkel korrigáljuk a hibát. A következõ osztólécet alul-felül egy-egy vízszintes hevederléc beillesztését követõen szereljük fel, majd csavarozzuk helyükre a vízmértékkel beállított hevedereket is (5). A burkolat váza így viszonylag gyorsan a falra kerülhet, legfeljebb az ajtótokok mellett, illetve felett adódhat kisebb problémánk, ha tervezéskor ezek kikerülésérõl elfeledkeztünk. Egy tokok melletti felületet csak akkor érdemes vízszintes lambériával burkolni, ha az 100 mm-nél szélesebb. Az ennél keskenyebb részt osztólécekkel, vagy azzal azonos vastagságú deszkával fedjük le, mint az képünkön (6), a már teljesen elkészített vázszerkezet ajtó feletti részén látható.

Következhet a lambérialécek simára csiszolása, majd méretre szabása. Ha pontosan szereltük fel az osztó- és a vízszintes hevederléceket, akkor a lambérialécek méretre darabolásához érdemes sablont készítenünk, akkor a lécek azonos méretûek lesznek és a bütüjük is merõleges lesz. Aki elõrelátó, s pontos terv szerint dolgozik, az kazettánként egy-egy lambérialécrõl gyalulja le annak csapját. A vágások élét finoman csiszoljuk le, majd portalanítás után a léceket lenolajkencével eresszük be, s száradása után több, vékony rétegben kenjük be színtelen lakkal. A lécek keretre erõsítéséhez csak teljes száradásuk után fogjunk hozzá.

A méretre szabott, lakkozott lambérialéceket alulról felfelé haladva, egyenként fogassuk az osztólécek alátétlapjának szélére. A legalsó léc csapját mindig gyaluljuk le, amennyiben erre elõbb nem gondoltunk. A léceket felszegezhetõ lemezsarukkal (7), vagy a hornyuk felõl, de elõfúrt lyukakba ütött szegekkel rögzítsük a vázra. Minden lécet szorosan az alatta levõ elem hornyába ütve illesszünk a helyére, különben a legfelsõ léc nem fog a helyére férni. Ezeket azonban csak ragasztással fogathatjuk a vázra, mert a szegfejek elcsúfítanák a burkolatot.
Elõfordulhat, hogy a burkolat csak a fal egy részét fedi le, ebben az esetben a szélsõ osztólécek, valamint alátétlapjaik élét szegélylécekkel kell lefednünk. E célra lehetõleg lekerekített élû, a váz anyagával azonos tónusú lécet használjunk, amelyet néhány vékony, bognárfejû szeggel megerõsítve ragasszunk a helyére.
Ha a keretváz elemeit már elõre lelakkoztuk, akkor a burkolólécek felerõsítése után már csak puha textíliával kell a dekoratív faburkolatot áttörölni, s a munkát befejezettnek tekinthetjük. – sj –