Trükkös asztalok 2. rész

Két hosszanti oldalát 20x40 mm-es lécbõl alakítsuk ki, amit egy-egy vaskosabb, 40x60 mm-es faanyag fog közre, s erõsítsük a kivésett fészkekbe a kihúzható káva két vezetéklécét. A kihúzható keret két hossztartóját 20x80 mm-es és 20x40 mm-es lécek összeragasztásával formáljuk meg, így könnyen kialakíthatjuk az aljazott darabokat. A tartókeret egyik rövidebb oldalába véssünk fészkeket a kihúzható keret lábai és két hossztartója számára, amelyeket majd alulról 10x50 mm-es lécekkel erõsítsünk egymáshoz.

A két hossztartóra még két kihajtható lábat is fel kell csavaroznunk, amelyeket 30x40 mm-es faanyagból alakítsunk ki, s felfogásához M6-os kapupántcsavarokat használjunk. A kihúzható részt elõl egy takarólappal zárjuk le. A kész kávakeret hevedereinek közepére véssünk fészket a két asztalláb számára, majd készítsük el az asztal lábszerkezetét.

A rusztikusan vaskos lábakat 60x100 mm-es faanyagból szabjuk le, s mindkét végén képezzünk csapot. A darabok hoszszanti éleit gyaluljuk le 45 fokban, s alakítsuk ki az összekötõléc csapjait befogadó csapfészkeket is. A lábak talpait is készítsük el, hosszuk az asztallap szélességének a 2/3-a legyen, s felsõ éleit a lábakhoz hasonlóan gyaluljuk ferdére. A csapfészkek kivésése után csavarokkal megerõsítve ragasszunk alájuk két-két deszkából leszabott, lecsapott élû talpat. A kimunkált alkatrészekbõl állítsuk össze a két talpas lábat, s az 50x50 mm-es lécbõl megformált összekötõléccel, s egy-egy faékkel rögzítve ragasszuk szilárd egységgé. Erõsítsük fel rá a felsõ keretet (6), s a kihúzható részt (7) is ellenõrizzük, nem szorul-e valahol túlságosan. A szükséges igazítások elvégzése után nyugodtan hozzáfoghatunk a káva felületkezeléséhez, s míg a bevonat szárad, készítsük el a kettõs asztallapot.

Ezt 19 mm-es laminált felületû faforgácslapból, vagy élükkel egymáshoz ragasztott, egyenesre gyalult élû deszkákból kialakított táblából szabjuk le. Élüket felvasalható élfóliával, vagy felragasztott, vékony szegélylécekkel fedjük le, majd véssük ki a három asztalpánt fészkét. A hosszú szárú pántok felcsavarozása után következhet a nyers fafelületek kezelése, s végül a dupla asztallapot néhány hosszú facsavarral megerõsítve a kávára ragaszthatjuk. Kinyitásához elõbb természetesen a toldó vázelemet húzzuk ki, a két lábat hajtsuk le, s ezt követõen már ráhajthatjuk a felsõ asztallapot.

Végezetül egy kimondottan konyhai asztalkát is bemutatunk, amely csak az étkezések idején foglal el helyet, s fõként keskeny helyiségben hasznos igazán (8). Használaton kívül a munkapultok közé erõsített polc alá tolható (9), s fõzéshez még elõkészítõ asztalként is használható. A bemutatott darab esztergált lábai készen kaphatók a nagyobb barkácsáruházakban, így ezekkel szinte semmi munkánk nincs. A káva oldalait igazán könnyû a kész lábakba vésetten kialakítani. Az asztallap azonban 500 mm-nél keskenyebb ne legyen, s anyagául lehetõleg a lábakkal azonos anyagot válasszunk. Ezek lehetnek fakerítés vagy korlát elemek, színfurnérral borított bútorlap darabok. A munkapult szélességéhez igazodó legyen a középsõ asztallap, s a munkapultok közötti hely alapján határozzuk meg a lapok másik méretét. A lehajtható két toldatot akár zongorapántból levágott darabokkal is az asztallaphoz csavarozhatjuk (10), alátámasztásához pedig elégséges egy-egy csuklópántokkal a kávalécre felerõsített háromszögû támaszték is (11). A kis asztal felülete ily módon könnyen bõvíthetõ, akár a duplájára növelhetõ, s ha már nincs szükségünk rá, villámgyorsan a konyhaszekrények közé tolva tüntethetjük el az útból.

– js –