Áthidalt szekrények

2013-05-09 20:49:48 | Módosítva: 2013-05-09 20:49:48

Manapság, amikor nehéz elérhetõ áron bútort venni, egyre többen vállalkoznak arra, hogy szerényebb igényeik kielégítésére olcsóbban, maguk készítsék el szobabútorukat.

A körülmények elõnyösnek mondhatók, mivel egyre több olyan faárú üzlet van, ahol nemcsak anyagot szerezhetünk be, de a bonyolultabb gépmunkák elvégzését is vállalják. Így a vállalkozó kedvû barkácsolóknak már csak az idõigényes illesztgetési, összeállítási és felületkezelési munkákat kell otthon elvégezniük. Ám nem árt, ha a hosszú évek alatt megszokott „lapra szerelt" bútorokon kívül más építési módokat is számba veszünk, ha már egyszer bútorkészítésre adjuk a fejünket. Most ezért egy olyan szekrényfalat mutatunk be, amely nagyon attraktív, anyaga nem különleges, s elkészíteni sem túlságosan nehéz feladat.


A bemutatott szekrényfal nem olyan vaskosan masszív, mint azt gondolnánk. Fõ anyaga ugyanis 5 mm vastag rétegelt lemez, csak a testes faanyagokból összeállított váz teszi látszólag robusztussá. A szekrényfal végsõ soron két azonos szerkezetû magas szekrénybõl és az ezeket áthidaló tetõbõl és hátlapból áll. A szekrények közé kanapét, fotelt vagy kinyitható fekhelyet tehetünk, s így ülõgarnitúránknak nagyon dekoratív keretet hozhatunk létre. A szekrények felsõ, polcos részét akár üvegezett ajtóval is lezárhatjuk. No, de hogy a szekrényfalat minként készítsük el, arra leírása ad választ.

A vázak anyagául sûrû erezetû, lehetõleg vörösfenyõbõl készült, gyalult fûrészárut válasszunk, amelyet majd a keretek közé illesztett 5 mm-es, dús erezetû, rétegelt lemez táblákból leszabott darabokkal töltünk ki. A szekrények függõleges korpuszoszlopait és összekötõ hevedereit 40x40 mm-es fenyõstafliból szabjuk le. A magasságuk legalább 2000 mm legyen. A teleajtós szekrényrész teteje 550-650 mm magasságban legyen. A korpuszoszlopokat teljes hosszban – az egyik éltõl 5 mm-re – hornyoljuk végig, a hozzájuk csatlakoztatott csapos hevederdarabokat pedig ugyancsak, de a két szemközti oldalukon hornyoljuk fel. E darabokat köldökcsapokkal is az oszlopok közé erõsíthetjük, de még ne ragasszuk össze az oldalkereteket. A két oldalkeretet fogjuk össze a hevederlécekkel, alá pedig egy 20x60 mm-es deszka lábazatot erõsítsünk fel. A két oldalkeretet a hátsó oldaluk felõl 30x30 mm-es derékszögû sarokléccel és egy alsó hevederrel fogassuk össze.

Ezt követõen a két elülsõ oszloppárba marjunk homorú hornyokat kb. 5 mm mélyen, de csak a vízszintes hevederek vonaláig. Az érintetlenül hagyott részekre ragasszunk 2 mm vastag falapokat, s csiszoljuk simára a szekrényváz összes darabját.

Következõ mûveletként szabjuk le az oldalsó betéteket és a hátlapokat. Ezek élét és mindkét oldalukat is csiszoljuk simára, majd illesszük mindegyiket a helyére, pontosabban az oldalkeretek hornyaiba, s a hátsó oszlopokkal zárjunk le az oldalakat. A hátlapot is vágjuk méretre, s próbaként helyezzük a szekrényváz hátsó élére. A szükséges igazítások elvégzése után szedjük darabjaira a két szekrényt, s az összes darabját pácoljuk egyenletesen vörösesbarna tónusúra. E mûvelethez sûrû szivacsot használjunk, s ha a színárnyalat nem eléggé markáns, száradás után ismételjük meg a mûveletet. Azzal azonban számoljunk, hogy beeresztés és lakkozás után a pácolt felület még sötétedni fog. Ennek mértékérõl egy próbadarabon gyõzõdjünk meg, s döntsünk az újra pácolást illetõen. Ha a faanyagok tónusa megfelelõ, akkor még egy antikolási manõvert is hajtsunk végre: pácos szivaccsal töröljük át a vázat, majd száraz szivaccsal töröljük le a kiemelkedõ részeket. A mélyedésekben, résekben felgyülemlett páctól ott sötétebbek lesznek a színtónusok, s tagoltabbnak fog tûnni a felület. A kencés beeresztést követõ finom csiszolással ezt a hatást még fokozhatjuk is, de nehogy túlzásokba essünk, mert az ilyen hibát nehéz kijavítani. A darabokat ezt követõen vékonyan vonjuk be selymes fényû, bútoripari lakkal, amelybõl több vékony réteget ecseteljünk fel az alkatrészekre. A bevonat sehol se folyjon meg, s az ecset nyomait se viselje magán.

Míg a szekrény darabjai száradnak, készítsük el a polclapokat. Anyaguk két 5 mm-es rétegelt lemez 10x10-es léckeretre ragasztva, vagy 20 mm-es deszkalapok, illetve az ezekbõl élükkel egymáshoz ragasztott lap. Az éleket célszerû lekerekített lécekkel megerõsítve lefedni, majd a pácolást, beeresztést követõen ezeket is lakkozzuk le.

A szekrényajtók keretét 30x40 mm-es, gérbevágott lécekbõl állítsuk össze, amelyeknek belsõ élét 5 mm mélységben hornyoljuk fel, kívülrõl pedig ferdén gyaluljuk le a horony mellett körbefutó éleket. Az ajtók betétlapját is szabjuk le, s az elkészült darabokat felületkezeljük is. Az üveges ajtó keretét hasonlóképpen készítsük el, csak horony helyett most a keretléceket aljazzuk, hogy majd az üveglapot szegélylécekkel tudjuk a keretbe rögzíteni.

A szekrényfalból most már csak a két szekrény közötti falburkolat és a tetõlapok kialakítása maradt hátra. A hátfalakat ugyancsak 5 mm-es rétegelt lemezbõl szabjuk le, a táblák szélességét pedig mindenkor a két szekrény közötti távolság felezésével vagy harmadolásával határozzuk meg. Alul 20x100 mm-es lábazattal erõsítsük meg, a sarkokba pedig 50x50 mm-es háromszögû saroklécekkel csatlakoztassuk a szekrények hátsó kávaoszlopához. Felül elégséges egy 20x40 mm-es hosszú hornyolt léc is a keretbe foglalásához.

A hosszanti toldások vonalát 10x40 mm-es lécekkel fedjük le. Ezeket díszíthetjük – mint a szekrények oszlopait – hornyokkal, ám nem feltétlenül szükséges. A takaróléce(ke)t a hátsó oldal felõl behajtott facsavarokkal erõsítsük a burkolati lemezekre. A tetõt is rétegelt lemezbõl szabjuk ki, száliránya mindenkor a darab hosszában fusson. Elõl egy 40x40 mm-es lécre erõsítsük fel, hátul pedig a hátfal vízszintesen futó felsõ szegélyének élére illesztve csavarozzuk fel. A szekrényfal tetejét széles párkány zárja le. Ennek kialakítását célszerû fazonmaróval elvégezni, de esetleg homorúra mart, széles, nyersfa, képkeret lécbõl is összeragaszthatjuk. Az utóbb elkészített darabokat is külön-külön pácoljuk, majd antikolást, beeresztést követõen lakkozzuk le. Teljes száradás után állítsuk helyére a szekrényelemeket, s a hátfal felerõsítése után a tetõlemezt és a párkányokat is csavarozzuk fel. Csapos polctartók alkalmazásával a polcokat tegyük a helyükre, végül pedig az ajtókat is szereljük fel a szekrények aljába. Ha igényes munkát végeztünk, s a szekrények közötti részbe jól megválasztott kárpitozott kanapét, esetleg két fotelt állítunk, nagyon látványos, egyedi bútorral büszkélkedhetünk, amelyet a továbbiakban hasonló módon felépített kiegészítõ darabokkal tehetünk teljessé. 

– bs –

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

DjVu formátum DjVu | PDF formátum PDF

Címkék: szekrény

Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.