Abroszfogó keret

Az ilyen csipeszek azonban könnyen elkallódnak, s pont akkor nincsenek kéznél amikor kellenének. Egy találékony holland háziasszony másként oldotta meg ezt a problémát. Vásárolt egy szál széles pipalécet, s az asztal lapjáról méretet vett. Ennek alapján – a végeket 45°-osra vágva – leszabta a megfelelõ hosszúságú lécdarabokat, s azokat sarokszorítóba fogva keretté ragasztotta össze. A sarkokat erõs vászoncsíkok beragasztásával erõsítette meg, majd a fakeret éleit csiszolópapírral lekerekítette, felületét színesre pácolta, végül belakkozta. Az abroszt az asztalra terítette, azt a kerettel szorosan az asztallap széleire szorította.

Hasonlót bárki készíthet magának a barkácsáruházakban kapható idomlécbõl. A gérládában pontos szögre vágott sarkok megerõsítéséhez használjunk erõs, lenvászon csíkokat, szalagokat, amelyeket felragasztás elõtt jól kenjünk be vízálló ragasztóval, s így préseljük a keret belsõ sarkaiba. A keret inkább legyen egy kicsit bõvebb a kelleténél, mert ezen szivacsbetétekkel könnyen segíthetünk, míg a szûkre szabott keret eltörhet a sarkoknál. A keret helye mindig az asztalon legyen, akkor soha nem kell keresgélnünk.

– sj –