Időszerű tennivalók

A veteményesben már csak akkor szükséges öntözni, ha ez a kiszáradástól ment meg valamilyen növényt, illetve az érõfélben levõ terményt. Továbbra is ügyelni kell arra, hogy a gyomnövények ne érlelhessenek magot. Bárhol tûnne fel valamilyen kártevõtõl, kórokozótól megtámadott vagy elpusztult növény, azt legjobb azonnal eltávolítani, megsemmisíteni. A még kint levõ zöldségféléket, illetve terméseiket, amennyiben már alkalmasak a begyûjtésre, a legbiztosabb sorra behordani, nehogy egy esetleg hirtelen beköszöntõ hideg tönkretegye õket. Az eltartásra termesztett karalábénak, káposztaféléknek ilyenkor kell tárolóhelyre kerülniük. A fagyok elõtt fel kell szedni a gyökérzöldséget, a zellert hagyva utoljára, mert az még a kisebb fagyoktól sem károsodik. Legfeljebb a szalmatakarással rövidebb-hosszabb ideig még kint megõrizhetõ zöldségfélék maradjanak ezután is a helyükön. Azokat a karfioltöveket, amelyeknél még nem fejlõdtek ki teljesen a rózsák, legjobb tövestül felszedni és nyirkos homokkal töltött ládába, szorosan egymás mellé ültetni. Fagymentes helyen decemberig még jól kifejlõdhetnek a rózsák. A bogyókkal megrakott paprikatöveket is érdemes felszedni. Laza, nyirkos homokba rakva, fagymentes helyen, szálas szalmatakarás alatt hosszú ideig elállnak rajtuk a bogyók, fogyasztásra alkalmas állapotban. A paradicsomtövekrõl az érõfélben levõ bogyók leszedhetõk, napos ablakban ezek tökéletesen bepirosodnak. A zöld paradicsomtermés savanyításhoz hasznosítható.

A következõ évre már most elvethetõ a sóska, spenót magja, elduggathatók a fokhagymagerezdek, védett fekvésû területen kialakított ágyásokba kiültethetõ az áttelelõ saláta és az ilyen kelkáposzta három-négy leveles palántái. Ezek ugyanis sikeres átteleltetés után két-három héttel korábban szedhetõk lesznek, mint a tavaszi ültetésûek. Ugyancsak védett helyen a még kint levõ paradicsom, paprika, sóska szedési ideje meghosszabbítható, ha a hajtatásban használatos mûanyag fóliából kerül föléjük takaró-védõ borítás a gyengébb fagyok ellen. Érdemes elvégezni a kiürült területrészek felásását.

A gyümölcsösben a tervezett facsemete telepítések helyét már elõ lehet készíteni gödörásással és a szükséges mennyiségû trágyaadag kijuttatásával, földbe keverésével. A meglevõ fák, bokrok közé már ilyenkor kiszórható és bemunkálható az esedékes foszfor és kálium mûtrágya. Hullott gyümölcsök, levélmaradványok továbbra sem tûrhetõk a fa- és bokoraljakban. Erdõ közelében érdemes a gyümölcsfák törzsére a téli araszoló hernyók tavaszi kártételét csökkentõ hernyóenyves öveket felerõsíteni. Ugyanakkor a régebben felrakott hernyófogó öveket végérvényesen el kell távolítani. A kései érésû almák, körték szedésére is sor kerülhet már. Az almafajták közül a legkésõbbi érésû húsvéti rozmaring és a kései érésû körtefajták többségének szedésével megvárható a lombhullás kezdete, mivel bennük a kisebb éjszakai lehûlések sem okoznak kárt. A leszedett gyümölcsök közül a teljesen hibátlanok, egészségesek és közepes méretûek tárolhatók legjobban házi körülmények között.

A gyümölcstermõ bokrok, a málna, a ribiszkék és a köszméte, illetve egres most szaporíthatók tõosztással. Ehhez legjobb a már elterebélyesedett, idõs példányokat kiásni, leválasztani róluk a fiatal, legfeljebb hároméves, gyökeres gallyakat több-kevesebb vesszõzettel. Ezeket elültetve már a következõ évben termést is hozhatnak. Ilyen módon megoldható a hiányzó bokrok pótlása, a meglevõk állományának gyarapítása, egyben az elöregedett példányok is felújíthatók.

A szõlõtõkék közül a kései érésûek szürete lehet még hátra. A kései érésû csemegeszõlõt, amelyet télre is lehet tárolni, legjobb minél késõbb szüretelni, hogy a lehetõ legjobban beérjen. Az eltartásra szánt fürtöket a bogyókat nem érintve kell szedni – csak a nyélrésznél fogjuk meg –, mert a védõ viaszréteg lekophat róluk. A legjobb megoldások egyike, amikor az eltartásra kiszemelt egészséges, beérett szõlõfürtök felettük tíz, alattuk húsz centiméter hosszú vesszõdarabbal együtt kerülnek levágásra. Így beállíthatók vízzel töltött üvegedénybe vagy felfüggesztett, vízzel teli mûanyag palackba, s sokkal hosszabb ideig eltartható, mint egyesével vagy párosával zsinegre függesztve. A szõlõszüretet mindig kövesse az összeszáradt levelek, tönkrement hajtások, gallyak és termésmaradványok összegyûjtése, nehogy ezek fertõzés forrásai legyenek. Még a tõkék alatt se maradjon a lehullott bogyószemekbõl sem.

A virágoskertben az évelõk már elnyílt virágait a leszáradt levelekkel együtt le kell szedni. Kapálással fellazítható a talaj a tövek között, s beszórható a földszerûvé érett trágya is, amibõl a téli csapadék a talajba mossa a hasznos tápanyagokat. A kétnyári virágpalántákkal beültetett területrészeket célszerû takarni, amihez legalkalmasabb a levágott fenyõgally, mivel a tûlombos takarás elég szellõs. Az örökzöld növények alatt is hasznos befedni a talajfelszínt legalább lehullott levelekkel összefüggõen, pár centiméter vastagságban. Az ilyen takarás elõtt alaposan meg kell öntözni a száraz talajt. A lombjukat megtartó növényeknek ugyanis télen is szükségük van a talajból felvehetõ vízre, amit a mélyebb átfagyásától is védõ felszíni borítás biztosít. Különben tavaszig részben vagy teljesen tönkremehetnek az örökzöldek, miután ilyenkor valósággal kiszáradnak. Még tart a fenyõk és más örökzöldek telepítésére alkalmas idõszak.

A kardvirág hagymája viszont kerüljön felszedésre, ha már javarészben elszáradt a levele. Az elsõ fagyok után, amikor elpusztul az eddig viruló dália, virágnád, tubarózsa, sprekélia lombozata is, ezek tõrészét ugyancsak ki kell emelni a földbõl, fagymentes és nem túl száraz körülmények közötti átteleltetésükhöz. Ezeket kiemelésük után három-négy napig száraz, szellõs helyen kell tartani, amíg teljesen elszáradnak a visszamaradt szárrészeik. A tubarózsa és sprekélia hagymájáról, valamint a kardvirág hagymagumójáról enyhe csavarással többnyire könnyen leválasztható a szár maradványa és ledörzsölhetõk az elszáradt gyökérrészek is. Ilyen megtisztogatás után rakhatók be akár kartondobozba is, amiben száraz és hûvös helyen tarthatók egész télen. A dália és a virágnád, illetve kánna kiszedett tövein viszont maradjon legalább részben megtapadt föld. Ezeknek csak a szárrészét kell kis arasznyira megkurtítani, ha hosszabb lenne. Szintén hûvös helyen, akár halomba rakva szabadon vagy ládába töltött, enyhén nyirkos homokba vermelhetõk el télre.