Létrán is biztonságosan

2013-05-09 20:16:11 | Módosítva: 2013-05-09 20:16:11

A tetõ-, esõcsatorna- vagy vakolat javításához sûrûn kell létrát használni. Ez sok veszéllyel jár még akkor is ha ép létrát használunk. A talaj ugyanis többnyire laza, egyenetlen (10), s ha vigyázatlanul látunk munkához, jó esetben csak kellemetlen perceket szerezhetünk magunknak. A legjobb balesetbiztosítás, ha nem csak a kötvényben bízunk, de a körülményeket is megteremtjük a balesetmentes munkához. Legalább ilyen fontos, hogy a létrán állva, munka közben mire ügyeljünk, s mit ne tegyünk.

Viszonylagos biztonságban csak ép létrán érezhetjük magunkat. Amelyik létra egyenetlen, sérült a szára, hiányoznak a csúszást gátló gumi betétei (4), törött néhány fok vagy fellépõ lapja, ezek felülete pedig pl. a rákötött vakolattól vagy rátapadt sár miatt hepehupás, aligha mondható biztonságosnak, s számos veszélyhelyzetet idézhet elõ használatkor. E fogyatékosságokat a létrán még munkakezdet elõtt szüntessük meg. A sérült lábvégeket két oldalról rálapolt lécdarabokkal erõsítsük meg, a hiányzó gumilábakat pedig pótoljuk, jobb híján pl. mûanyag pezsgõsdugóval, s a lábvégeket egyenes felületre állítva (3), szükség szerint igazítsuk egyforma magasságúra.

A törött létrafokokat (9) legjobb kicserélni, de az új fokot legalább olyan erõs anyagból készítsük el, mint a többit, különben megint el fog törni. A törött fellépõ lapot szögacéllal, vagy az eredeti alá csavarozott vastagabb, deszka hevederlappal megerõsítve tehetjük újból egyenessé és teherbíróvá. A fokok felületérõl ajánlatos letisztítani a rátapadt szennyzõdéseket is (8). Amennyiben a létra szerkezete már nem elég szilárd, két laposacélból kialakított keresztheveder felcsavarozásával szilárdítsuk meg szerkezetét.

Saját biztonságunk érdekében néhány alapvetõ dolgot is érdemes megfogadni és be is tartanunk. Senki nem egyensúlyozó mûvész, különösen a magasban nem. Ha a létra felsõ fokán állva dolgozunk, akkor e talpalatnyi helyet ne szûkítsük a lábunk közé vagy mellé tett szerszámokkal (7). Egyrészt mert ezek könnyen leeshetnek, másrészt pedig magunk is erre a sorsra juthatunk, ha valamelyik szerszámra lépve elveszítjük az egyensúlyunkat. A régi római közmondást itt nem ajánlatos követni – miszerint: ha rövid a kar(d)od told meg egy lépéssel – mert a létra tetején állva legfeljebb annak az összekötõ csövére vagy a levegõbe léphetnénk. Ilyen helyzetben még a lábujjhegyre állást se nagyon kockáztassuk meg, mert könnyen a földre pottyanhatunk. Azzal meg végkép ne kísérletezzünk, hogy ilyen helyzetben oldalra dõlve próbáljunk dolgozni (6).
Ezért jobb, ha minél kevesebb esélyt adunk a baleset bekövetkezésére. A létrát ezért a szabadban szilárd alapra, pl. egy nagyobb faforgácslapra állítva helyezzük el a fal mellett. A létra szilárdan, billegés nélkül álljon. Kétágú létrát lehetõleg a fallal szemben olyan távolságra állítsunk fel, hogy a munkaterülettõl karnyújtásnyira legyünk (1).

Cipõnk keménytalpú legyen (5), hogy a fokokon hosszabb ideig állva se fáradjunk el, ne fájduljon meg a lábfejünk. Ha lehetséges munka közben egyik kezünkkel mindig kapaszkodjunk (2), a szükséges szerszámokat pedig övtáskába vagy szerszámövbe dugva vigyünk magunkkal. Túlságosan ne hajoljunk oldalra, inkább vigyük arrébb a létrát, s arra is ügyeljünk, hogy lehetõleg mindig szemmagasságban dolgozzunk. Így kényelmesebben és fõleg biztonságosan végezhetjük dolgunkat a magasban, s kevésbé kell tartanunk a balesetektõl. 

– s –

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

DjVu formátum DjVu | PDF formátum PDF

Címkék: létra

Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.