Babér

A babér – Laurus nobilis – cserje vagy fatermetû növény. Törzse alacsonyan ágazik el. Magból nevelkedve jellegzetesen piramis növekedésû, dugványeredet esetén tömöttebb gömbkoronát nevel. A bõrszerû, kemény állományú, haragoszöld színû levelek jellegzetes illatot árasztanak. Eleinte pirosas árnyalatú hajtásai barnás, majd sötétzöld színûek lesznek. Sokszor képez tõsarjat is. A törzs és az idõsebb ágrészek szürkésfekete színûek. Az alkalmanként megjelenõ virágok jelentéktelenül kicsinyek, sárgásfehérek. A bogyószerû csontár termése fél-másfél centiméter átmérõjû.

Bár a talaj iránt igénytelen, annak bõséges tápanyagtartalmát jó növekedéssel hálálja meg. Gyengén savanyú kémhatású vagy közömbös talaj kedvezõ számára, kezdetben akár évente, idõs korában legfeljebb két-három évenként szükséges átültetni. Növekedés idején havonta tápoldatozható. Nyáron igényli a sok nedvességet. Ilyenkor a gyakori öntözés mellett a lombozatát is ajánlatos vízzel permetezni magas páraigényének kielégítésére. Télen óvatosabb öntözést kíván, amikor különösen káros a túlöntözés, de kiszáradnia nem szabad. A teljesen kiszáradó föld miatt csak néhány napos, még inkább több hetes késéssel reagál kisebb-nagyobb arányú levélsárgulással, -hullással. A bõrszerûen kemény levelei nem lankadnak meg, hanem elkezdenek sárgulni, majd lehullanak. A fény- és hõigénye olyan, hogy nyári idõszakban a szabadban, napos helyen legjobb tartani, télen pedig pár fokkal fagypont feletti hõmérséklettel és kevés fénnyel is beéri. Igazán igénytelen, még a fény- és hõingadozásokat is jól tûri.

Metszetlenül, cserjeszerûen, aljától elágazó és szabálytalan piramis formájú koronája alakul ki. Ez esetben az aljától sûrûn elhelyezkedõ oldalhajtásokkal kell rendelkeznie. A fõhajtás visszametszésével az oldalhajtások kifejlõdése jól serkenthetõ. Az ilyen, felfelé szûkülõ kúpforma rendszeres metszéssel alakítható ki és tartható fenn.

A természetes növekedésnek jobban megfelelõ, bár több figyelmet igénylõ gömbkorona metszéssel formálható igazán látványossá.A gömbkorona kialakulásához a fõhajtás erõs növekedése szükséges. A formálást az oldalhajtások visszacsípésével, megkurtításával, illetve egy részük eltávolításával segíthetjük elõ. A fõhajtás csúcsát mindig a kívánt koronamagasságban kell lemetszeni és elágazásra késztetni. Az újonnan fejlõdõ koronahajtások rendszeres kurtításával szabályos gömbkorona formálható nemcsak a földfelszínen, mintegy ülve, hanem rövidebb-hosszabb törzsrészen is. A törzsrész egyetlen feltörõ erõs hajtás meghagyásával nevelhetõ ki. A törzsnek szánt hajtáson oldalhajtások legfeljebb átmenetileg, a törzsvastagodás segítésére maradhatnak, és a tõsarjak sem tarthatók meg. Az eltávolítandó részeket mindig tõben kell levágni, ne maradjanak vissza belõlük csonkok. Tavasszal a kihajtás elõtt idõszerû metszeni. A növekedés befejezõdése után, nyár végén csak akkor szükséges ismét a metszés, ha túl erõs növekedés követte a tavaszi metszést. A nagymértékû besûrûsödést a túlzottan sûrûsítõ részek kivágásával meg kell szüntetni.

Szaporításához az érett állapotban levágott hajtásrészek használhatók. Az 5-8 cm hosszú hajtásdarabok alsó leveleit le kell vágni és 2-3 megmaradó felsõt pedig a felére kurtítani. Az így elõkészített dugványokat gyökereztetõ hormonporba mártva, többesével helyezzük nagy cserépbe vagy kis ládába, aminek aljára laza földkeverék, arra pár centiméter nyirkos homokréteg kerüljön. Beöntözést követõen befõttesüveggel vagy fóliatasakkal leborítva biztosítható olyan párás körülmény, hogy gyökeret hajtsanak a dugványok. A kedvezõ 18-20 °C hõmérsékleten is eltart a megeredés legalább 5-6 hétig. A gyökeres hajtások azután már egyenként kiültethetõk továbbneveléshez 8-10 cm átmérõjû cserepekbe, jó minõségû földbe. Néhány napos árnyékolás után helyezhetõk napra és szoktathatók hozzá a szabad levegõhöz.

Gyorsabb eredmény érhetõ el tõsarjakból, melyek alakított, állandóan metszett növénynél nagy számban képzõdnek. Ezek a növekedés befejeztével szeptemberben vagy tavasszal, a nyugalmi idõszak végén szedhetõk le, a földbõl való óvatos kibontás után. Késsel, gyökeresen levágva az eredési helyükrõl, mindjárt laza földdel töltött középméretû cserépbe kerülhetnek. A beültetés után fólia vagy üvegborítás alatt a párásan, félárnyékban tartott sarjak gyökerei két hét alatt megerõsödnek, a növény nevelése már a szokásos módon folytatható tovább. Bár a babér magról is szaporítható, hazánkban általában nem lehet számítani virágzásra, így a termését csak külföldrõl lehetne beszerezni magvetéshez.

Növényvédelem a gyakran fellépõ pajzstetvek és gyapjastetvek ellen szükséges. Ezek a többszöri káliszappanos lemosással, de inkább permetezéssel, a forgalomban levõ ellenük hatékony védõszerekkel jól távol tarthatók.

Haszna a nálunk tenyészõ babérnak díszítõ hatása mellett az is, hogy fûszernek ugyancsak alkalmas. Az érett, de még nem öreg leveleket leszedve, napon megszárítva hosszú ideig eltartható felhasználásig.