Színes bogyós növények
Madárbirs (Cotoneaster) A madárbirs különbözõ fajtái között akadnak lombhullatóak és örökzöldek, kúszó talajtakaró és 6 m magasra megnövõ cserjék is. Összes fajtájának legértékesebb dísze az õsszel nagy tömegben fejlõdõ dekoratív bogyótermés, amely lehet piros, sötét narancsszínû vagy sárga. A madárbirs jól tûri a mostohább körülményeket is és idõnkénti visszametszésen kívül más gondozást nem igényel. Bármilyen kerti talaj megfelel neki. Tûzõ napra vagy félárnyékba ültetve fejlõdik a legjobban. A lombhullató fajok közül a legkedveltebb a kerti madárbirs (C. horizontalis), amelyet házfalak mellé szoliter növényként vagy cserjefoltokba ültetnek. Hajtásai halszálkamintához hasonlóan a vesszõk két oldalán fejlõdnek, termése és lombjának õszi színezõdése piros. A növényvilág egyik legszebb talajtakaró növénye a Cotoneaster dammeri. A Cotonaester Hybridus Pendulus fajtát csüngõ ágrendszerû kis fává nevelhetjük, a Cotonaester simonsiit pedig sövény ültetésére használhatjuk fel. A madárbirs virágainak bimbói rózsaszínek, amelyekbõl május-júniusban apró fehér virágok nyílnak, de ennek a sokoldalúan felhasználható cserjének valóban az õszi-téli hónapokban vesszük leginkább hasznát a kertben, mikor levelei és bogyói vörösesre színezõdve vidám színfoltot jelentenek (1). Bogyótermése zúzmarával, hóval borítva is kedves látványt nyújt (2).
Tûztövis (Pyracantha) A tûztövis hasonlít a madárbirshez, de leveleinek széle fogazott és hajtásai tövisesek. Szabad állásban 3,5 m magas bokor, de nyírott sövényként is gyakran nevelik. A képen látható tûztövis sövény érdekessége a hullámzóra alakított forma, amely által az amúgy is feltûnõ cserje dús bogyótermése szinte még jobban érvényesül (3). A tûztövist átlagos kerti talajba, napos vagy félárnyékos fekvésbe ültessük. A virágzás után csak mértékkel vágjuk vissza a nemkívánatos hajtásokat, hogy a várható termésdísz ne csökkenjen. A piros termésû fajták a madarak kedvencei, a P. Orange Glow fajta narancssárga terméseit kevésbé szeretik (4). Vannak sárga termésû fajták is, mint a P. atalantioides Aurea vagy a P. rogersiana Flava.
Magyal (Ilex) Legismertebb a közönséges magyal (Ilex aquifolium), fényes, sötétzöld szúrós levelei és piros bogyótermése van (5). A magyalnak sok ültethetõ fajtáját ismerjük. Párás körülmények között fejlõdnek a legszebben. Általában lassú növekedésûek, sok év múltán válnak csak fa termetûvé. A tarka levelû fajták több napfényt igényelnek. A nagyobb tövek rosszul viselik az átültetést, ezért lehetõleg kisebb növényt vásároljunk. Mivel a magyalok többsége kétlaki, csoportosan ültessük õket, ha termésdíszt szeretnénk. A magyalok között igazi különlegességek is akadnak. Az Ilex crenata Mariesii levelei aprók és kerekdedek, termései feketék. Ha csoportos ültetéshez a porzós Ilex aquifolium Golden Queen és a termõs Ilex altaclarensis Golden King fajtát választjuk, zöld-aranysárga kombinációt kapunk. A közönséges magyal jellegzetes leveleivel és élénkpiros bogyótermésével a karácsonyi díszítõ motívumok között is helyet kapott: csomagolópapírokon, képeslapokon, hímzett vagy nyomott mintás terítõkön egyaránt feltûnik. Remekül felhasználható volna otthonunk ünnepi díszítéséhez, de mivel ez a szép cserje tavaszi visszavágást igényel, inkább ne fosszuk meg ágaitól, hanem gyönyörködjünk benne kinn a szabadban (6).
Babérsom (Aucuba) A babérsom a babérhoz hasonló cserje. Kétlaki növény, a termõs egyedeken szép piros bogyók fejlõdnek, ha porzós bokrot is ültetünk. Nedves, félárnyékos helyet kedvel, nem szükséges metszeni. Egyik legkedveltebb fajta az Aucuba japonica Variegata, amelynek több fényre van szüksége az intenzívebb sárga szín érdekében (7).
Fenyõfélék, örökzöldek
A fenyõfélék egész évben megõrzik szép formájukat és zöld színüket (8), jellegzetes alakjuk hangsúlyossá teheti a kert egy-egy részletét (9). A matt sötétzöld fajtákból csodálatos hátteret és védõfelületet nyerhetünk (10). A fenyõfélék a téli kert képét is felélénkítik. Hogy ne váljanak unalmassá, ültessük õket másfajta cserjékkel, fákkal együtt, így a hó borította kertben igazán különlegesen mutatnak majd (11). Fenyõféle ültetése elõtt két dologról kell alaposan tájékozódnunk: mekkora a növény várható végsõ magassága és milyen a növekedési sebessége. Így nem kerülünk olyan kellemetlen helyzetbe, hogy az ültetett növény kinövi a kertünket néhány év múlva. Az örökzöldek nélkülözhetetlenek a szép téli kertben. Alakra nyírásuk a 17. században volt a legdivatosabb, amikor hatalmas piramisokat, boltíveket, állatformákat, labirintusokat formáltak belõlük. A nyírott alakzatok a modern kertben is szerepet kaphatnak. Nagyobb kertben található a kúp formájúra nyírt örökzöldekbõl álló sövény (12). Kisebb kertben is jól mutat valamilyen kisebb, formára nyírt örökzöld, mint a bukszusból nevelt növénykocka (13) vagy az ötletesen pad formájúra alakított növény (14).
A mahónia (Mahonia) népszerûségét az egész évben díszítõ örökzöld, fényes, magyalhoz hasonló leveleinek, korán nyíló illatos virágainak és hamvaskék õszi bogyóinak köszönheti. Nálunk is nagyon sok kertben megtalálható. A kerti mahóniát árnyékba, fák alá vagy talajtakarónak ültetik. Levelei télen bordó árnyalatúra színezõdnek. A 15. képen egy szabályosan beültetett kert alacsony sövénnyel határolt, négyszög alakú területén kör alakban ültetett, hóval borított mahóniákat láthatunk. A sûrûn ültetett cserjék egy zúzmarás téli koszorúra emlékeztetnek és a közelgõ advent és karácsony hangulatát idézik. Szûcs L. B.