Időszerű tennivalók

A veteményesben a még kint levõ termést be kell takarítani. Érdemes még vetni esetleg korai borsót, petrezselymet és sárgarépát, hogy majd korán kikeljen. A már jóval korábban takart ágyásokból enyhébb idõben spenót még szedhetõ és erõs napsütésben az azt takaró fóliaborítást be is kell árnyékolni. Érdemes már most végiggondolni azt, mi mindent szánunk a következõ idény kezdetétõl a veteményesbe, hogy a szükséges vetõmagot idõben beszerezhessük. A tervezett vetéshez a meglevõ – akár saját gyûjtésû – babra külön is figyelni kell, hogy nem zsizsikesedik-e. Amennyiben a babzsizsik fertõzését jelzõ ablakosodás észlelhetõ a magvakon vagy lyukas szemeket találunk közöttük, át kell válogatni vagy másikat kell helyette beszerezni. A még hátralevõ trágyázás és ásás egészen a talajfagyok beálltáig folytatható. A gyümölcsfák és a gyümölcstermõ bokrok bármelyikébõl újak ültetése is addig folytatható, amíg nem fagy át mélyen a föld.

A telepítéshez beszerzett, de kiültetésre már nem kerülõ gyümölcsfa-csemetéket és bokrokat nyirkos földbe kell jól elvermelni úgy, hogy a nyulak és más vadak ne férhessenek hozzá. Ott, ahol még nincs megfelelõ kerítés, a vadak kártételétõl védeni kell a fiatal fák törzsét erre alkalmas törzsvédõk felhelyezésével vagy szúrós, tövises gallyakkal, esetleg drótháló hengert helyezve köréjük (1). A lombjukat már lehullatott ribiszke, köszméte, illetve egresbokrok vagy törzses fácskák egymást keresztezõ, tõbõl sûrûn elõtört vesszõinek legalább egy részét és a négyévesnél idõsebb ágait legjobb most tõbõl kivágni. Az idõsödõ mogyoróbokrok hasonló ritkítására szintén sor kerülhet ilyenkor. A szõlõtõkék közül a takarást igénylõk védelmérõl már gondoskodni kell, tövükre télre húzzunk földet. Az esedékes trágyaadag kijuttatására és bemunkálására még sor kerülhet a talajfagyok végleges beálltáig. Amíg a talajállapot engedi, homokos területen bujtással szaporítható a szõlõ.

A virágoskertben, ha eddig elmaradt volna, ugyancsak földdel kell betakarni télre az ezt igénylõ – különben elpusztuló – bokorrózsák, valamint hortenziabokrok tövét. A magas törzsû rózsák koronarészét papírral beburkolva, fölé terített mûanyag fóliával vagy földfelszínre lehajlítása után ráhúzott porhanyós földdel (2) védhetjük a megfagyástól. A fiatal telepítésû fenyõk és más örökzöld díszcserjék nem takarással, hanem a déli oldaluk elé állított, lécekbõl összeállított ráccsal, esetleg mûanyag hálóburkolattal védhetõk a téli napsütés káros, felmelegítõ és valósággal kiszárító káros hatásától. Oszlopos növekedésû örökzöldeket célszerû körbekötözni vagy mûanyag hálóval burkolni (3), hogy a hó súlya alatt szét ne törjenek. Elõzetesen bõven be kell öntözni körülöttük a száraz földet, hogy a folytatódó párologtatásukhoz télen is elegendõ vizet tudjanak felvenni a talajból. Ugyanezért ajánlatos ujjnyi vastag rétegben avarral is beborítani körülöttük a talajfelszínt az erõs és mély átfagyás ellen. A növények teljes föld feletti részét vagy annak javát elfedõ avar vagy másmilyen borítást viszont csak a nálunk különben nem télálló, érzékenyebb fajták igényelnek.

A többé-kevésbé leveles állapotban áttelelõ kétnyári és évelõ, valamint a hagymás, hagymagumós és gumós virágok is biztosabban áttelelnek, ha a velük beültetett terület szálas szalma, avar vagy fenyõgally borítást kap. A gyümölcsfákhoz hasonlóan a díszfák sérüléseit, sebeit – legalább most – késsel faragjuk simára, utána valamilyen faseb-kezelõ anyaggal vagy csak lenolajkencével kenjük be, ha húszforintos pénzérménél nagyobb, mert így könnyebben beforr, és csökken a korhadás veszélye. Fagymentes napon már most sor kerülhet valamennyi fás szárú, lombhullató növény lemosásszerû permetezésére lombtalan állapotban, téli hígítású mészkénlével vagy bárium-poliszulfiddal (Neopollal). Ezzel együtt a lehullott lombot is lepermetezve megelõzzük, hogy fertõzés forrásává váljon a visszamaradó avar. Ez a permetezés zöld, élõ lombozatot ne érjen, mert kárt okozhat.