Óraműves veteránok (werk-képek)

2013-05-05 22:40:57 | Módosítva: 2013-05-05 22:41:41

Manapság igencsak ritkák a hagyományos vekkerek, helyüket a különféle kvarcórák foglalták el. A karórák között is csak elvétve akadunk már klasszikusnak mondható mechanikus órákra, e téren is a kvarcórák az egyeduralkodók. De vajon hova tûntek a régi idõmérõk? Nagy részüket valószínûleg a kukák nyelték el, ám némelyikük talán még a családi lim-lomok között hányódik, mert valahogy nem volt szívünk kidobni a tönkrementen is érdekes szerkezetet. Feltámasztásukra semmi esélyünk, de ha nagy ritkán mégis elõkerülnek, jó belefeledkezni a valaha mûködõ szerkezetükbe. Ha viszont új értelmet szeretnénk adni a kimúlt óramûveknek, akkor ezt is megtehetjük: fogaskerekeikbõl, himbáikból, számlapjukból s egyéb alkatrészeikbõl érdekes "werk-képeket" állíthatunk össze. Akit érdekel ez a bizarr lehetõség, annak az alábbiakban elmondjuk hogyan készíthetõk a régi óraalkatrészekbõl tagadhatatlanul érdekes faliképek.

Elöljáróban csak annyit, hogy az ilyen alkotásokhoz nem árt ismerõseink körében is felkutatni még néhány rossz órát, mert a sok alkatrészbõl könnyebb kiválasztani a céljaiknak legjobban megfelelõket, ezáltal "mûvünk" is részletesebb, árnyaltabb lehet. Az órák mérete ugyan nem lényegtelen, de különösebben nem érdekes. Egy nagyobb karórából is lehet "werk-képet" kreálni, legfeljebb mérete miniatûr lesz. Természetes, hogy a régi, túlnyomó részben sárgaréz alapanyagú órák a céljainknak leginkább megfelelõek, ám ez sem nagyon lényeges. Az viszont igen, hogy a kerekekhez mindenképpen két óralapra lesz szükségünk. Ezeket helyettesíthetjük is, de jobb ha közel azonos méretû, eredeti számlapokat építhetünk a kompozíciónkba. A "képelemeket" azonban elõbb ki kell termelnünk az óraszerkezetbõl. Az óramû fogaskerekei általában két alaplap közé szereltek, amelyeket csapos távtartók fognak össze. Az alaplapokat apró csavarok vagy az elperemezett csapvégek rögzítik a távtartókra, s ha ezeket eltávolítjuk, óvatosan lefeszegethetjük valamelyik lemezt. Így már kiemelhetjük a fogaskerekeket, himbákat, az ütõkalapácsot stb.


A többnyire pontegyengetett alaplapokat se roncsoljuk el, mert a sárgarézbõl készülteket is felhasználhatjuk a késõbbiekben. A kis csavarokat is õrizzük meg, képelemként ezek is számba jöhetnek. A kiemelt alkatrészeket gyûjtsük össze kis mûanyag tálkába, majd következhet a polírozásuk. A régi szerkezeti elemek felülete ugyanis az évek során oxidálódott, míves kialakításuk azonban sokkal jobban fog dominálni, ha mindegyiket tükörfényesre polírozva használjuk fel. Megtisztításukhoz nagy hatású fémtisztítót használjunk, amelyet kopott fogkefével vagy textíliával kenjünk a felületükre, majd 4-5 perc elteltével mossuk le langyos vízzel, s töröljük szárazra. Az igényesen megmunkált alkatrészek felülete már ezzel is fénylõbb lesz, ám a legtöbbjük csak opálosan fog csillogni. A kisebb-nagyobb fogaskerekeket fogjuk kis villanyfúrógép tokmányába, s forgás közben finom polírpapírral koptassuk felületüket tükörfényesre. A polírozásnál ügyeljünk arra, hogy a fogkoszorúhoz kézzel ne érjünk, mert azok nagyon mély sebet okozhatnak. A polírpapírt csak lágyan nyomjuk a forgó felületekre, hogy karcmentesen váljanak tükörfényessé.


Közben a préseléssel elõállított alkatrészek finom sorjái is lekopnak, s ragyogó felületüket a központjukba futó fénypászták teszik igazán széppé. A tengelyeket is hasonló módon fényezzük fel. A sík lapokat, mint pl. az alaplapokat vagy az ütõszerkezet kalapácsfejét falapra ragasztott polírpapírral, egy irányban történõ síkpolírozással fényesítsük ki. A kész alkatrészek mellé még 1-1,5 mm vastag lágy sárgaréz huzalt is készítsünk elõ. Satuba szorítva, lapos fogóval meghúzva egyenesítsük ki, majd fémtisztítós ronggyal fényesítsük ki a kifeszített anyag felületét.

Következhet a leendõ "mû" tárgyának a kiválasztása. Mivel többségében fogaskerekek az órák alkotóelemei, kézenfekvõ, hogy ezekbõl próbáljuk kirakni a jármûvek leegyszerûsítetten megkomponált másolatait. A régi autóknak elég jellegzetes, egyéni formájuk volt, érdemes tehát ezek közül kiválasztani valamelyiket az induláshoz. Például a hajdanán volt Buick sportkocsinak nagyítva másoljuk le a jellegzetes kontúrjait (1), majd ennek alapján fogjunk hozzá "werk-képének" a kidolgozásához. Fekete posztóra vagy fotókartonra helyezzük fel elõbb a két kerekét (2). Ha nem lenne két közel azonos számlapunk – ez nem csak óraszámlap lehet, megfelel mûszerbõl kiszerelt is –, szabályos kör alakúra hajlított, koncentrikusan elhelyezett fémgyûrûkkel formázhatjuk meg a gumiabroncsokat, s sugarasan elhelyezett huzaldarabok alkothatják az akkortájt szokásos küllõs keréktárcsákat. A kocsi alvázául megfelel a két végén ellapított golyóstollbetét darabja is, a karosszéria felsõ kontúrjait pedig alakra hajlított, vékony rézhuzallal érzékeltessük (3).

A vekker felhúzója jó lesz hûtõnek, egy hosszútengelyû apró fogaskerék pedig a szélvédõt helyettesítheti. Ütközõkhöz és a kormányhoz két másik apró alkatrészt válasszunk ki, amelyek formájukkal az eredeti darabra hasonlítanak. A találékonyság és a jó szem e munkában nagy segítséget jelent. Az ütõszerkezet kalapácsából kis átalakítás után remek sebességváltó kart applikálhatunk (4), s a továbbiakban már csak árnyaltabbá, kidolgozottabbá kell tennünk az oldtimer kocsi óramûves képét. Néhány jól elhelyezett fogaskerék, óramutató, egyéb lemezalkatrész, s már készen is van a kocsi (5). Igen ám, de ettõl még nem maradnak helyükön az alkotóelemek, csak ha pillanatragasztóval erõsítjük fel mindegyiket a képtáblára vagy egymásra. A képtábla mattra festett farostlemez, vagy színes textíliával bevont 3 mm-es rétegelt lemez lehet. A textil borítást ajánlatos a tábla teljes felületére felragasztani, de úgy hogy az anyagon ne üssön át a ragasztó, amire kiváló a ragasztóstift. Erre az alapra kerülnek az alkatrészek, mégpedig lehetõleg úgy hogy ragasztóanyaguk ne hagyjon foltot. A képelemeket az elõzõkhöz hasonlóan egymás után rögzítsük a helyükre.

A huzalelemek felragasztásához is kevés pillanatragasztót használjunk, és a darabok elhelyezése után kartonlappal vagy lécdarabbal egyenletesen szorítsuk a képtáblára. Pillanatragasztóval vékonyan bekent fogaskerekeket és egyéb alkatrészeket csipesszel megfogva illesszük a kiszemelt részre, s ezeket is préseljük le néhány percig. Ha a textília felszívná a ragasztót, de a darab nem tapadt volna a felületre, a ragasztást ismételjük meg, de most se kenjünk rá több ragasztót, viszont erõsebben préseljük a szövetre. Ha fogaskerekeket kell egymásra ragasztanunk, a szilárd kötés érdekében zsírtalanítsuk a felületüket. Ha már elkészült a kompozíció, válasszunk számára megfelelõ képkeretet. Ám, hogy képünket kellõen tudjuk védeni a porosodástól, ajánlatos üvegezett keretbe erõsítenünk. Ez kissé megnehezíti a dolgunkat, ugyanis ez nem sík kompozíció, alkotóelemei néha 5 mm-nyire is kiemelkednek a képtábla síkjából, s nem lehet közvetlenül üveglap mögé rögzíteni. Ehhez a keretet meg kell vastagítanunk, mégpedig az aljazása mellé ragasztott 10x10 mm-es lécekkel, az üveglap és a képtábla közé pedig megfelelõ méretû távtartó lécek beragasztásával biztosíthatjuk a szükséges közt. A képtáblát apró szegekkel rögzítsük a vakkeretbe, majd csomagolópapírral leragasztva akadályozzuk meg a por beszivárgását a kép hátsó oldala felõl. E vakkeretbe hajtsuk be a képakasztó karika csavarját is.

A fent leírt módon óraalkatrészekbõl igen változatos és egyedi jármû kompozíciókat állíthatunk össze, pl. motorkerékpárt (6), traktort (7), ám a remek fantáziával megáldottak ezektõl teljesen eltérõ "technonfigurativ" témájú képei is nagyon attraktívak lehetnek. Az igényesen elkészített s bekeretezett, óramûves fali díszek karácsonyi ajándéktárgyként is sikert arathatnak, hiszen egyáltalán nem szokványosak, s hogy a régi jármûvek képeinek hiánya se akadályozza az "alkotókedvet" mintaként ezekbõl is mutatunk néhányat (8). A hozzá való alkatrészeket azonban legnagyobb sajnálatunkra nem áll módunkban mellékelni. – js –

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

DjVu formátum DjVu | PDF formátum PDF

Címkék: óra

Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.