Csempézés, csempejavítás

Falburkolás mázas kerámia- és csempelapokkal

A falburkolatot azért készítjük, hogy a falszerkezetet a különféle behatásoktól megóvjuk, ezáltal annak tartósságát növeljük. Alkalmassá tesszük a tisztántartásra, ezzel sok esetben egészségügyi követelményeket elégítünk ki. Cél, hogy a fal – egyes esetekben igényként jelentkezõ mechanikai és kémiai hatásokkal szemben – ellenálló felületû legyen. Végül fontos, hogy az esztétikai hatást fokozzuk és ezzel a teret, amelyben elhelyezkedik, szebbé tegyük. A mázas kerámia és fajansz falburkoló csempe a legismertebb falburkoló anyagunk, amely minden épületben megtalálható. Belsõ terekben alkalmazzuk elsõsorban, itt is a nedves üzemû helyiségekben, mint fürdõkben, fürdõszobákban, tisztálkodási helyiségekben, továbbá konyhákban vagy olyan egyéb belsõ helyiségekben, ahol a fokozottabb tisztántarthatósági, egészségügyi követelmények ezt szükségessé teszik. A normál falburkoló csempét és mázas kerámiát sokféle színben gyártják. Legelterjedtebb a fehér színû, de zöld, kék, szürke, fekete, sárga és különbözõ mintás kivitelben is kaphatók. A csempegyártásnál többfajta agyagkeveréket, dolomitlisztet, mészkõlisztet, biszkvitet és késztermék-selejtet használnak fel alapanyagként. Az alapanyagokat finomra õrölés, iszapolás és szárítás után összepréselik, majd magas hõfokon kiégetik. Válogatás után a kész lapokra mázréteget hordanak fel, ezután újra kiégetik. A mintás lapok szitanyomással, matricával vagy kézi festéssel készülnek. A négyzet vagy téglalap alakú éles élû egész lapokon kívül, egy oldalon legömbölyített forduló (vagy sarok) lapokat is gyártanak. Kaphatók éles vagy legömbölyített oldalú, domború vagy homorú hajlatidomok, illetve külsõ vagy belsõ sarokelemek. Készülnek a burkolólapok színével és méretével megegyezõ vagy hozzájuk illeszthetõ kiegészítõ idomcsempék is, mint pl. papírtartó, kádkapaszkodó, szappantartó stb. A választék egyre bõvül, változik, amely sok elõnye mellett hátránnyal is jár a vásárló számára. A gyártó cégek a vásárlási igényekre gyorsan reagálnak, s így a sok új termék mellett a kisebb mennyiségben keresett csempék (színek, minták stb.) gyártását megszüntetik. Ez az oka annak, hogy egy-egy különleges mintájú vagy színû falburkoló csempe a kereskedelemben csak rövid ideig kapható. Vásárláskor erre számítani kell, ezért a tényleges szükségleten kívül 5-10%-kal többet kell beszerezni, elõre számítva az esetleges hibák kijavítására. Természetesen emellett még figyelembe kell venni a felrakáskor elõadódó törést, leszabást, sõt a válogatáshoz szükséges többletlap igényt is.

Falburkolást megelõzõ munkák általános elõírásai

A falburkolat készülhet új és régi falfelületre egyaránt. A burkolandó falak anyagai többfélék: tégla, beton, gipszelem, fa stb. A burkolat minõsége nem független az alapszerkezet minõségétõl, ezért a munka megkezdése elõtt gondosan meg kell vizsgálni a fal és a vakolat állékonyságát. Vakolatlan fal esetén a vizsgálatunk terjedjen ki az éltégla válaszfalakra, a lapokból készült válaszfalakra, a faanyagú elemekbõl készült térelválasztó falakra. A falak állagának vizsgálata a kellõ merevségre, vakolattartásra irányuljon, mert ez a burkolás készítésének módját eleve meghatározhatja. A gipsz vagy faaljzatok víz elleni védelme miatt a burkolat hagyományos rétegfelépítése változik, vagy ragasztásos módszert kell választani. A fal és a vakolat állékonyságának fontos szerepe lehet döntésünk meghozatalában. Például egy kitûnõ állapotban levõ cementhabarcs vakolatra, ha síkjai sem kifogásolhatók (simaság, függõlegesség), nem zsíros vagy olajos, azaz nem szennyezett, a ragasztásos módszer alkalmazásával célszerû a burkolatkészítés. Ugyanakkor a rossz minõségû, feltáskásodott (faltól elvált) vakolatot le kell verni, és ezután a falburkolat a számunkra kedvezõ módszer szerint készíthetõ. A falburkolat készítését az eltakart vezetékek és a kapcsolódó szerkezetek építése elõzi meg. Ellenõrzésükre és védelmükre gondolnunk kell, s meggyõzõdni állagukról, minõségükrõl. A hidegburkolatos helyiségekben levõ vezetékek általában a falba süllyesztve készülnek. Ezek lehetnek vízvezetéki és lefolyócsövek, valamint elektromos vezetékek. A hálózati vezetékrendszerbe csak a burkolás után köthetõk be, de az esetleges hibák kiszûrésére próbavizsgálatot kell végezni. A vízvezetéket nyomáspróbával ellenõrizzük, amelynek az a lényege, hogy az eltakart vezetékekhez kapcsolódó szerelvények bekötési helyét ideiglenesen lezárjuk és egy helyen sûrített levegõvel nyomást adunk a csõhálózatra. A nyomáspróba szakszerû elvégzése a vízvezetékszerelõ feladata, aki az észlelt hibák elhárítását is elvégzi. Burkolásra átadni csak minõségileg kifogástalan vezetéket szabad. Az elektromos vezetékrendszer mûködését szintén ellenõrizni kell. Különösen fontos ennek elvégzése, ha a villanyvezetékek nem csõrendszerbe kerülnek. A csõrendszerbe húzott vezeték utólag is javítható, míg a csövön kívül szerelt mûanyag vezeték cseréje vagy javítása a burkolat bontása nélkül lehetetlen. A burkolómunka kivitelezésekor elõször a munkafolyamatok sorrendiségét kell megismernünk. Említésre került már, hogy elõfeltétel a falba kerülõ (eltakart) vezetékek beépítése, de fontos a nyílászárók pontos beállítása, és számolnunk kell a vakolt felületek elkészítésével is. Azok a felületek, amelyek lapburkolást nem kapnak, vakolva, meszelve, festve vagy tapétázva lesznek. A vakolás megelõzi a burkolatkészítést. Vakolatkészítésnél már egyértelmû elképzelés szükséges a burkolatok felrakási módszerére vonatkozóan is. Azokat a felületeket, amelyek burkolatát hagyományos burkolási eljárással, cementhabarcs ágyazattal rakják fel, nem kell vakolni. Ha viszont a falburkolatot ragasztásos eljárással készítjük, a teljes felületet simára kell vakolni. A technológiai sorrend betartása így visszahat a munkák védelmére. Ugyanis a vakolás utólagos készítése a burkolat védelmét tenné szükségessé, tehát a vakolást kell elõbb elvégezni. A helyes sorrendben végzett munkafolyamatok betartása mellett a munkavédelem, illetve tisztítás – mint fölösleges munka – elmaradhat. A falra kerülõ szerelvényeket, berendezési tárgyakat a burkolás befejezése után kell elhelyezni, de a felerõsítõ vasalatokat a munka megkezdése elõtt. A villanykapcsolókat és dugaszaljakat szerelhetjük a burkolatra vagy a burkolat fölé a falra. Ellenõrizni kell a fürdõszobában, hogy a kád beépítése megfelelõen történt-e, azaz úgy, hogy a fallal érintkezõ oldalon a falburkolat a kádperem magasabb részére csatlakozzon. Tisztázni kell ezen kívül, hová kerül a szappantartó, a kádkapaszkodó stb., hol van a kéményajtó, hol készül fülke vagy esetleg valamilyen falba süllyeszthetõ szekrény, mert az ezekkel kapcsolatos véséseket elõre el kell készíteni. Új épületekben mindig a falburkolatot célszerû a padlóburkolat elõtt elkészíteni. Természetesen elõzõleg a padlóburkolat szintjét meg kell határozni. Ilyenkor a falburkolat kezdõ sorát lécre kell rakni, amelyet jól tömörített homokfeltöltésre helyezünk, vagy felerõsítünk a falra. Ha lábazat is készül, azt helyezzük el legelõször, és erre építsük rá a falburkolatot.

Falburkolás hagyományos technológiával (ágyazó cementhabarcsba rakva)

A helyiség elõkészítése: az elõkészítéshez tartozik azoknak a szerkezeteknek a megvédése, amelyeknek a felülete a habarcsanyagra és egyéb sérülésekre érzékeny és nehezen javítható (pl. ajtók, bútorok felülete). Ezeket papírral vagy deszkával, esetleg mûanyag fóliával kell befedni. A kád és zuhanytálca befalazását különös gonddal ellenõrizzük. Szigeteletlen fürdõszobákban – és a lakások fürdõszobái ilyenek – ennek elhanyagolása esetén a kádperemnél lefolyó víz a kád alatt összegyûlik, és a lefolyók mellett a födémet eláztatva vagy a falon felszívódva károkat okoz. Beállításuknál az a szabály, hogy a burkolólapokra kerülõ víz sohase juthasson a kád mögé, illetve a víz mindig a kád belsejébe folyjon. A kádat ennek megfelelõen úgy kell a környezõ falszerkezetekhez illesztve építeni, hogy a burkolat a kádperem domború részének a közepére vagy 3-5 mm-rel a kád belseje felé kerüljön. Falburkolati anyagok fektetéséhez általában cementtel javított mészhabarcsot használunk. Gyakori emellett a ragasztott technológiával készülõ falburkolatoknál a cementhabarcs, illetve mûanyagokkal javított cementhabarcs használata is.

A cementtel javított mészhabarcs alapanyagai:

• folyami homok
• cement
• oltott mész és víz.

1 m3 folyami homokhoz 250 kg 250-es vagy 200 kg 350-es cementet adagolunk. Mészbõl 1 m3 homokhoz 0,33 m3 mészpép felhasználása szükséges. Túlzott mészadagolás esetén a kövér habarcs szilárdulás után megrepedezik. Habarcskeverést mindig a mész és víz keveréssel kezdjük. Ezt követõen adagoljuk a szükséges cementet, végül a homokot, hogy megfelelõ sûrûségû legyen. Mindig legfeljebb annyi habarcsot készítsünk, amennyit egy fél nap alatt be tudunk dolgozni, mert a cement a kötési idõn túl veszít kötõképességébõl, s vele együtt falburkolatunk tartósságából is.

A falburkolatok kötési módjai, hézagolása és a lapok kialakítása

A lapokból rakott falburkolat elemei elhelyezhetõk hálósan és kötésben, változatos hézagrajzokkal. A hálós elhelyezésnél a lapok közötti hézag lehet zárt (kb. 1 mm-es) vagy nyitott (3-4 mm-es). Hálóba célszerû rakni a lapokat minden esetben, ha erre a lapok minõsége, elsõsorban mérettartása lehetõséget ad. A hálóba rakott falburkolatnak szép a felülete. Ehhez azonban egyforma méretû lapokra van szükség. Nyitott hézag esetén a méretpontatlanság kevésbé észrevehetõ, a burkolat tartósabb, szebb és könnyen javítható. Ehhez a megoldáshoz azonban külön színes hézagoló habarcs is szükséges, és a lapkiosztást is elõre meg kell tervezni. A hézagok méretének helyes megválasztásával ugyanis elérhetõ, hogy az adott felületet – vágás nélkül – egész lapokkal fedhessük be. A hézagok azonos szélességét a lapok sarkainál elhelyezett mûanyag távolságtartókkal, mûanyag zsinórral vagy üvegdarabokkal lehet biztosítani. Elfogadható burkolatot készíthetünk kötésben, ha a lapsorokat összeválogatjuk, hogy vízszintesen egyenletes lapméretekkel dolgozhassunk. Miután a függõleges hézagok minden második sorban helyezkednek el, kevésbé kényesek a milliméter nagyságrendû elmozdulásokra. Az elemek görbesége viszont feltûnõbb lesz, mint a hálós megoldásnál. A falburkolati lapkiosztás elõrelátást és figyelmet igényel. A kiosztás elõzetes tisztázása, átgondolása és kivitelezése elõfeltétele az esztétikus, tartós és anyagtakarékos munkának. Külsõ saroknál mindig egész lappal induljunk és a befaragást hagyjuk a sarokzugba. Vonatkozik ez az ajtónyílások mellett indított lapsorra is. Az ajtótól egész lappal indulunk és a sarokban faragjuk a lapot. Kivétel ez alól az az eset, amikor a tok felett is átmenõ falburkolat ezt nem teszi lehetõvé. Ha a burkolatba annak anyagával és színével megegyezõ süllyesztett tárgyakat is be akarunk építeni (pl. kád kapaszkodó, szappantartó, szivacstartó, WC-papír tartó stb.), akkor ezek helyét elõre meg kell tervezni, mivel elhelyezésükhöz a falat elõre ki kell vésni. A leggyakoribb tárgyak elhelyezésére kialakultak bizonyos célszerûségi szempontok. A kapaszkodót a kád közepétõl 30-40 cm-re a lefolyó felé tegyük a kád feletti második csempesorba, a szappantartót ugyanebbe a sorba, de kb. a kád közepénél építsük be, vagy ha a csap itt van, ettõl bármely irányban 30-40 cm-re, hogy a kifröccsenõ víz ne áztassa el a szappant, mellé pedig a szivacstartót egy csempe közbeiktatásával. A WC-papír tartót a padlószinttõl 45-60 cm-re, azaz a negyedik csempesorba helyezzük. Zuhanyfülkében a felszerelési tárgyak helye a nyolcadik csempesorban, a padlótól 105-120 cm-re van, a csaptelep közelében. Ha a falburkolatot homokterítésre helyezett vagy a falra erõsített lécre helyezzük, akkor a léc felsõ szintje a végleges padlószinttel legyen azonos. Ha a padló lejtéssel készül, akkor kövesse a lejtés vonalát. A lejtést mindig a kezdõ falburkolatsor lapjaival kell kiképezni úgy, hogy a sort a padlóvonal legmélyebb pontjáról egész lappal indítjuk, és a többi lapot a lejtésnek megfelelõen faragjuk be. Ha a lejtés magasabb pontján kezdenénk egész lappal, az mind esztétikailag, mind mûszakilag rossz megoldás lenne, mert a lapsor és a padló között a lejtésbõl következõen olyan zugok keletkeznek, amelyeket csak részben lehet csempecsíkokkal burkolni, a többi kisebb hézagot csak kikenni lehet. Falburkolatot tömör és porózus szerkezetû kerámia termékekbõl készíthetünk. A tömör szerkezetû lapok (mázas mettlachi) fagyállóak, kevés vizet szívnak fel, ezért a burkolólapok felrakás elõtti áztatása nem szükséges. A porózus szerkezetû kerámialapok nem fagyállóak, zománcozott lapjuk nem engedi át a vizet, de hátlapjuk nedvszívó, sok vizet szívnak fel, ezért felrakás elõtt telítettségükrõl áztatással kell gondoskodni. Ennek elmulasztása esetén a burkolólap a habarcs kötéséhez szükséges nedvességet szívja el, ami káros következményekkel jár. Legtöbbször a habarcs tönkremegy, a nedvesség hiánya miatt "elég", porlik, tapadása, szilárdsága nem megfelelõ, s a burkolat a faltól vagy a habarcstól elválik és leesik. Ennek elkerülése végett a nem fagyálló, mázas kerámialapokat, csempéket a felrakás kezdete elõtt 8-10, némelyik lapot pedig a gyártó elõírása szerint 24 órával vízbe kell rakni, áztatni kell. A burkolat felrakása elõtt szükséges a falfelület portalanítása, fröcskölése. Ezt elvégezhetjük vízbe mártott meszelõvel vagy serpenyõvel való locsolással. Jobb minõségû lesz a kötés, ha burkolás elõtt a falat cementtejjel bevonjuk. A cementtej ha már nem folyik, hanem tapad, akkor megkezdhetjük a burkolólapok felrakását. A falburkolás a kitûzõlapok elhelyezésével kezdõdik. A kitûzõlapokat úgy kell elhelyezni, hogy azokat a burkolóléccel elérjük. A kitûzést vízszintesen a szélsõ lapok beállításával kezdjük meg. Ezután zsinór segítségével a közbensõ kitûzõ burkolólapokat helyezzük el egymástól kb. egy méter távolságra. A vízszintes sík meghatározása után függõón vagy talpas vízmérték segítségével a függõleges burkolati síkot is be kell állítani. A burkolandó felületek síkba állítása után következhet csak a falburkolat felrakása. A burkolólap hátoldalára ráterítjük a habarcsot, és egyenletesen szétterítjük a szélek felé, majd az éleken három oldalon levágjuk és ráhelyezzük a felületre úgy, hogy a habarcs le nem vágott éle felülre kerüljön. A habarcs vastagsága a felrakás utáni helyreigazítás céljából 5-10 mm-rel több legyen a lapon, mint a végleges szintvastagság. Így lehetõségünk lesz tömörítésre, síkba veregetésre, ami egyúttal a burkolat szilárdságát is elõsegíti. A helyreigazítást, beveregetést egy-két határozott mozdulattal végezzük, mert többszöri apró ütögetésre a habarcsból a víz kicsapódik a felületre, és a lap megcsúszik. A lap helyreigazítása után a folyamat ismétlõdik. Minden sor elkészülte után vízmértékkel ellenõrizzük a sor vízszintes helyzetét. Elõfordul, hogy igazításra lesz szükség, ezt a hézagba helyezett mûanyag keresztekkel, csempeszilánkokkal vagy gyufaszálakkal segíthetjük. A lapok felrakásánál zárt hézagképzés estén is 1 mm-es hézagot hagyunk vízszintes és függõleges irányban egyaránt. Az elkészített lapsor ellenõrzése után a lapok beveregetésekor a felsõ élre kinyomódott habarcsot spatulával levágjuk, és az észlelt hiányosságokat ezzel az anyaggal úgy pótoljuk, hogy a sor éle mindenütt telt és tömör legyen. Ezt követõen a burkolat síkját ellenõrizzük. Ilyenkor a burkolólécet a kitûzõcsempékre és az elkészített burkolatra átlós irányban ráhelyezzük, az észlelt hibákat kiigazítjuk. Ezt vízszintes irányban is többször elvégezzük. Nyitott hézagrendszerben (3-4 mm hézag) a burkolólapokat hálósan rakjuk fel. Az egyenletes hézagszélesség képzésére távolságtartóként, a tervezett hézagmérettel azonos vastagságú alátéteket alkalmazunk a vízszintes hézagoknál. A függõleges hézagokat – a csempe elhelyezésekor – a spatula élével a kívánt szélességre igazítjuk. Az egyenes vonal betartását burkolóléccel vagy függõón segítségével folyamatosan ellenõrizzük. Minden sor felrakása után szükséges a burkolatfelület többirányú ellenõrzése, hogy a síkbeli eltérést elkerüljük. Fény hatására a burkolatok legkisebb eltérése is erõteljesen észlelhetõ, ez a hiba a munka minõségét nagyon lerontja. Kerüljük a gyors, felületes munkát, mert a hibák javítását bontás nélkül nem lehet elvégezni, a rosszul készített burkolat pedig a késõbbiekben sok bosszúságot okozhat.

Falburkoló lapok felrakása ragasztással

A csempék ragasztással történõ felrakása széles körben elterjedt és jól bevált, különösen sima és egyenes falak csempézésénél. A ragasztásos eljárás minõség és tartósság szempontjából egyenértékû a vastag ágyazatú eljárással, melynél a csempéket habarcságyba fektetik. A csempék ragasztásánál fontos követelmény, hogy a hordozófelület tiszta, sík és teherbíró legyen. A rosszul tapadó festékréteget, málló vakolatot, bitumenes mázolást a csempézés elõtt el kell távolítani a felületrõl. Ha a felület homokos, azt seprûvel seperjük le. Ez nagymértékben javítja a csempék tapadását. A különféle ragasztóanyagokkal több milliméteres vastagságkülönbségeket tudunk kiegyenlíteni. A ragasztók mûszaki tájékoztatója tartalmazza a megengedhetõ rétegvastagságokat. Ha a felületen nagyobb egyenlõtlenségek is vannak, akkor azt habarccsal egyenlítsük ki. Erre használhatunk készen kapható javítóhabarcsot is, mivel ez kitûnõen tapad az alaphoz. Tilos az alapot gipsszel vagy mésszel glettelni. Az erõsen nedvszívó alapot elõzetesen mélyalapozóval kell kezelni, hogy a ragasztóból ne vonja el a vizet túl gyorsan. Az alapozásnak a csemperakás elõtt ki kell száradnia. A ragasztót a helyi adottságok és a csempeburkolattal szemben támasztott igények alapján lehet megválasztani. Hidraulikusan keményedõ ragasztóhabarcsok szívó hatású, ásványi eredetû alapon végzett fal- és padlócsempézéshez alkalmasak. Hidraulikusan keményednek, azaz a készítésükhöz felhasznált víz egy része vegyileg megkötõdik. Akár 10-15 mm rétegvastagságig is fel lehet hordani. A megfelelõ szilárdság eléréséhez a csempeburkolatot csak két-három nap elteltével szabad fugázni. Ha a fugázást gyorsabban kívánjuk elvégezni, akkor gyorskötõ ragasztót használjunk. Ezek különleges mûanyag adalékok hatására három óra múlva elegendõ szilárdságúak, így a csempéket terhelni lehet. A gyorskötõ ragasztót különösen javításokhoz, lakott helyiségekben végzett csempézéshez és hideg idõben való munkához alkalmazzuk. A ragasztóhabarcs elkészítését a termékismertetõk tartalmazzák. Rugalmas ragasztók száradás után rugalmasak és víztömörek. A ragasztást és a tömítést egyetlen mûvelettel elvégezhetjük. Rugalmas ragasztókat akkor használjunk, ha a tartószerkezet kisebb mozgásokat végezhet, pl. forgács-, bútorlapokra, száraz esztrichre, gipszvakolatra. A rugalmas ragasztók hidraulikusan keményedõ ragasztók, nagy diszperziós adalékhányaddal. Diszperziós ragasztók mûanyag diszperziók használatra alkalmas keverékei. Vizet nem tudnak megkötni. A diszperziós ragasztók víz leadása révén, tehát száradással keményednek. Az alapnak és csempéknek is szívóképesnek kell lenniük. Ezek a ragasztók szívóképes, ásványi eredetû alapon végzett fali vagy padlócsempézéshez alkalmasak. Az epoxigyanta ragasztók kétkomponensû ragasztók, amelyeket a kötõanyagból és a keményítõbõl a feldolgozás elõtt kell összekeverni. A keményedés vegyi reakció hatására következik be. Ezeket a ragasztókat csak különleges esetekben használjuk ragasztásra és fugázásra, pl. ha a burkolat agresszív anyagok, savak és lúgok hatásának van kitéve.

Burkolószerszámok és -anyagok

• csempevágó
• csempetörõ fogó
• csempézõ kalapács
• simítólap
• fogazott kenõlap
• vízmérték
• gumizsinór
• javítóhabarcs
• csemperagasztó

A burkolat készítésének menete

A kiválasztott ragasztóanyagból kevés mennyiséget elkészítünk és a fal felületét vékony rétegben átkenjük, gletteljük. Ez a réteg gyorsan köt, és jó tapadást biztosít. Ezután a csempék felragasztásához keverünk anyagot. Célszerû csak annyi anyagot keverni, amennyi kb. 30 perces munkához elegendõ. Nagyobb mennyiség összekeverése esetén már nem használható fel, mert kötésük munka közben megkezdõdik. A ragasztóanyagot a fal felületére hordjuk fel, fogas kenõlap segítségével. A kenõlap fogasságának méretével a ragasztóanyag rétegvastagságát tudjuk szabályozni. A fal felületére felhordott ragasztót a kenõlap (spatula) fogas részével azonos vastagságúra terítjük, majd a burkolólapokat enyhe nyomással felhelyezzük. A burkolólapok vízszintességét és függõlegességét folyamatosan, de mindig a ragasztóanyag megkötése elõtt ellenõrizzük, és a hibákat korrigáljuk. Zárt hézagképzésnél is legalább 1 mm hézagot kell hagyni. Nyitott hézagképzésnél a csempéket hálós hézagrendszerbe rakjuk. Az esztétikus hézag szélességi mérete 3-4 mm. A kereskedelemben különbözõ vastagságú mûanyag csempekereszteket lehet kapni, melyeket a csempék felrakása során kell betenni. Ezek célja az egyenletes szélességû fugák biztosítása.

A falburkolatok hézagolása (fugázása)

A kereskedelemben a fugázóhabarcsok különbözõ méretû csomagokban kaphatók, általában fehér, szürke, de léteznek már különbözõ színûek is. A hézagoló anyagok alapja fehércement. A fugázóanyagok kb. 4 mm széles fugákig alkalmazhatók. Szélesebb fugák esetén repedésre hajlamosak. "Széles fugákhoz" megjelöléssel kínálnak 4-12 mm szélességû fugákhoz alkalmasat is. A színes fugakitöltõket csak belsõ térben alkalmazzuk, mivel a színek az idõjárás hatására idõvel megváltoznak. A csomómentesre kikevert krémes fugázómasszát a kikapart, kitisztított és benedvesített fugákba fugázógumival vagy gumitörlõvel keresztül-kasul bedolgozzuk. A felesleges anyagot a fugákra átlósan húzzuk le. Ha a fugázóanyag szilárdabbá válik és már nem lehet kimosni vagy kidörzsölni, a felületet szivaccsal és bõ vízzel tisztítsuk meg. A fugázóhabarcs vékony filmjét ronggyal letöröljük a felületrõl és a csempeburkolat készen van. A fugázott felületeket többször nedvesítsük be, hogy a kellõ keményedést biztosítsuk. Rugalmas fugázóanyagot használunk minden olyan helyen, ahol fennáll annak a veszélye, hogy a fugák tágulás vagy mozgás következtében megrepedhetnek. Ezek szilikon vagy poliuretán tömítõmasszák, melyeket kitolható fenekû hüvelyekben hoznak forgalomba és nyomókészülék segítségével lehet azokat felhasználni. Különösen a fali csempeburkolat és a kád vagy zuhanytálca közötti átmenetnél van szükség tartósan rugalmas tömítésre. A friss tömítõmasszát ujjunkkal simítjuk el.

Falburkolatok javítása

A burkolólap hibái közül a görbeség, csorbulás, a méreteltérések, a mázhiány, színárnyalati eltérés a leggyakoribb. Gondos válogatással elkerülhetõ a hibás lapok beépítése. Válogatás ellenére is bekerülhet hibás lap, ezt azonban az észlelés után, lehetõleg a ragasztóanyag vagy ágyazóhabarcs megkötése elõtt ki kell cserélni. A lapot legkönnyebben úgy emelhetjük ki, hogy az egyik sarkát ütögetjük. Az ütögetéstõl a lap ellenkezõ fele kiemelkedik. A pótlásra szánt lapot ideiglenesen beillesztjük, majd az új ágyazó- vagy ragasztóhabarcs felrakása után a lapot véglegesen behelyezzük.

R. Á.