A két fekhely közül a felsõ szilárdan a falra erõsített, masszív vázkeretre támaszkodik, ágybetétként vastag szivacsbetét szolgál. Kerete 60x60 mm-es fenyõfa staflikból csapozottan össze erõsített. E keret oldalára, valamint a szemközti falra csavarozott ágyfejrészre csatlakozik a nagy asztallap, alatta pedig az alsó fekhely. Könnyû mozgatásukat kihúzható görgõs pántok teszik lehetõvé. A kihúzható asztallap és az alsó fekhely váza azonos méretû. Mivel az asztal elég nagy méretû, ajánlatos fenyõlécekbõl, vagy laminált faforgácslapból levágott 50-70 mm szélességû csíkokból kialakított vakkerettel is megerõsíteni az egyébként csak 19 mm vastag asztallapot.
Az alsó fekhelynek csak a keret felé van lába, a fal felõli része a falburkolat táblájára felfogatott alacsony polcra támaszkodik. A fekhely ágyfej felõli oldalára – alulra – és két lábára rejtett görgõket kell szerelni, így könnyen kihúzható éppen úgy, mint az író-tanulóasztalként használható, vastagító szélbetétekkel megerõsített lap. A tanuláshoz az asztallapot lehet kihúzni – s kis jóakarattal két gyerek is megírhatja rajta leckéjét –, ha pedig nincs rá szükség, a két ágy közé tolva nem foglal el hasznos helyet a kis szobában. Az alsó ágyat ugyan este ki kell húzni az asztal alól, hogy aludni lehessen rajta, de ehhez csak egy mozdulat szükséges. A görgõkön könnyen mozgatható a masszív szerkezetû fekhely. Az ágynemûket napközben a felsõ ágyon lehet tárolni, ennek oldalára ajánlatos egy lécekbõl összecsapozott létrát is erõsíteni, hogy a felsõ ágy birtokosa bármikor, testvérének zavarása nélkül használhassa a saját ágyát.
– s –