Hajók a múltból

2013-05-05 13:09:35 | Módosítva: 2013-05-05 13:09:35

Régi hajók említésekor dagadó vitorlák, ágyúkkal megtûzdelt hajótestek, árbocok között feszülõ kötélerdõ képei jelennek meg elõttünk, s romantikus hangulat uralkodik el az emberen. Legendássá vált hajók nevei villannak eszünkbe, s hozzákapcsolódóan emlékezetes hajósfilmek részletei, ám maguk a hírneves hajók már csak kevesek lelki szeme elõtt öltenek többé-kevésbé hiteles alakot. A hajómodellezõk is többnyire a történelem során híressé váltakat ismerik, s bár a világ tengereit számtalan hajó járta, legfeljebb a típusuk maradt fenn. E romantikus kor vitorlás hajói közül néhányat azonban most újból életre lehet hívni. Igaz csak kicsiben, de olyan valóságos kivitelben, amihez foghatót eddig csak az elhivatott hajómodell építõk produkáltak nemritkán évek munkája árán. Egy spanyolországi modellgyártó cég, az Artestania Latina remek kit-flottájában számos különleges híresség is van, ám még az egyszerûbb, igazi fából összeépíthetõ halászhajói is ámulatba ejtõen részletesek, igényesek s hitelesek. E hajók valószínûleg sok hajómodellezõ álmainak megvalósítását jelenthetik, e hajós kitek ráadásul sok elõkészítõ munkától is mentesítik az újkori hajóépítõket.

Az Artestania-flotta 32 hajóból és egy kakukktojásból áll. Ez utóbbi valójában egy amerikai western postakocsi, ami jármû ugyan, de egyáltalán nem tekinthetõ hajónak. Az igazi flotta hajói nemzetköziek, vannak közöttük európai halászhajók (1), 19. századbeli amerikai, angol, francia schoonerek, briggek és egyéb kisebb hadihajók (2), 16. századbeli spanyol galeonok és egy dzsunka. Igazi sztárok alkotják a flotta gerincét, mint pl. a spanyol elképzelések szerint rekonstruált Santa Maria, az Endeavour (címképünkön), a kétféle módon is megépíthetõ Bounty (3), a Bluenose II s a trafalgari ütközetben részvett spanyol Nepomuki Szent János (4). Az újkori vitorlás hajók kedvelõinek készült a négyárbocos J. S. Elcano schoonerbrigg impozáns modellje (5), amelynek eredetije jelenleg a spanyol haditengerészet iskolahajója. A sort a 1971-ben épült Amszterdam nevû mélytengeri slepper zárja, amely jól megfogottsága ellenére is mintha kissé szerényebb lenne a részletességét illetõen. Érdekes válogatás, különösen az ismeretlenebb kis hajók vonatkozásában, de mindenki megtalálhatja benne a neki megfelelõ hajót, s nem kell attól tartania, hogy az egyszerûbb halászbárkák gyatrább kivitelûek lennének, mint a nevezetesebb sztárhajók. Mint említettük minden hajó valódi fából, mégpedig a nálunk ritkaságnak számító mahagóniból elõszabott darabokból építhetõ össze.


Általában az egyszerûbb, rétegelt lemezekbõl gyárilag kiszabott telibordákból és ugyanilyen gerincdarabból, tömör far- és orrtõkébõl áll össze a hajók váza, ám néhányuknál még egyszerûbb megoldást választott a gyártó; alakra formált, üregelt mûanyag tömb a hajótest váza, s erre kell a palánkokat felragasztani (5). Léptékük is változó, 1:19 és 1:110 közötti, hogy még a legkisebb hajók hossza se legyen 410 mm alatti, s a méretesebbek hossza se haladja meg az 1035 mm-t. Az építõkészletek mindegyike tartalmazza a nagyon részletes, fotókkal, ábrákkal gazdagon illusztrált építési leírást, a tervrajzot, az összes fa alapanyagot, továbbá minden szükséges apró alkatrészt (pl. kötélfogó szegeket, kötélblokkokat, balusztrádokat stb.), kész vagy azt megközelítõ formában, rézszegeket, láncokat, huzalokat és a kötélzethez való világos és sötét tónusú zsinegeket (6). Nekünk nincs más dolgunk, mint lépésrõl-lépésre precízen összeállítani a kiválasztott hajót. Igaz, hogy az építési útmutatóknak csak a bõséges képes, rajzos illusztrációit hasznosíthatjuk, mert szövege idegen nyelvû, ám aki tud spanyolul franciául vagy németül, az a szöveges részt is használhatja a hajó építésekor.

Ami a modellek részletességét illeti, arra senkinek nem lehet panasza. Még az egyszerû kis halászhajók is megejtõ aprólékossággal dolgozhatók ki, a pántok sem csak díszek (7). Ami pedig e hajók árbocozatát illeti, nos arra sem lehet panasza senkinek, a részletes tervrajzok alapján kitûnõ anyagból korhûn, s kellõ részletességgel építhetõk meg. A kötélzet, amelynek szakszerûsége minden vitorlás hajón kritikus helyzeteket szülhet, az Artesania-hajón korrektül megfogott (8), még az álló és mozgó kötélzet színe is a klasszikus építési hagyományoknak megfelelõen sötét, illetve világos tónusú. A vitorlák textilanyaga ugyan lehetne kissé finomabb szövésû, ám a nyers vászonanyagból kiszabható, s sávoltságát megadó öltéssorokkal díszítve, szegélykötelekkel ellátva is nagyon valóságosnak tûnnek még a nagyobb hajókon is. A többnyire csak kinagyolt kötélblokkokat, azaz a csigákat azonban ajánlatos finomítani csakúgy, mint a kötélfogó szegeket, korlátokat s egyéb apró felszerelési tárgyakat, mert e finomítások még valószerûbbé, megfogottabbá teszik e hajómodelleket. A faragott díszekkel azonban ajánlatos óvatosabbnak lenni, mert elhelyezésük nem mindig elég korrekt, s esetenként festett színezést is igényelnek. Végezetül néhány általános érvényû tanács a gyakorlatlanabb hajóépítõknek. Az építõkészletekhez mellékelt faanyagok csak látszólag simák, felhasználás elõtt ajánlatos felületüket teljesen simára csiszolni. Összeépítésükhöz diszperziós, oldószeres és pillanatragasztókat is használhatunk az összeragasztandó anyagokhoz igazodóan. Az üregelt, tömör hajótestek palánkolásához pl. nem célszerû oldószeres ragasztót használni, mert az roncsolhatja a tömör testet. A palánkok alakra hajlításához speciális fogó való, ám lapos fogóból házilag is elkészíthetjük, ha 1 mm-es lágyacél lemezbõl papucsot hajlítunk a pofáira, s egyiküket még egy 1x5x10 mm-es, középre felforrasztott lemezkével is kiegészítjük.


A vékony léceket ezzel a fogóval éppúgy sûrûn megnyomva formálhatjuk a kívánt alakra, mint a gyári palánkhajlító fogóval (9). A hajópalánkok beszabását e hajókon már illik szakszerûen, az orr felé elkeskenyedõ végekkel, illetve ahol szükséges – pl. a fartõkéknél – betoldott palánkdarabokkal kiegészítve felrakni. (E munkákhoz 1994/1 számunkban közöltünk hasznos fogásokat.) A fedélzeti építményeket sem érdemes vaskosan megformálni, sok esetben ehhez az élek finom rézsûzése is nagyon hatásos lehet. A hajók faanyagát soha ne lakkozzuk fényesre, lenolajkencével beeresztve, majd finomcsiszolás után újból kencével bedörzsölve a nemes faanyagok tónusa mélyebb, szebb lesz. A lobogókat azonban – ha csak egy mód van rá – cseréljük ki, mert ezek anyaga nem megfelelõ, idegenül hat a legtöbb hajón. Még meggyûrve sem tûnnek valóságosnak, s eközben a mintázatuk is megsérülhet. Hajszálvékony selyembõl kiszabva, s megfestve lennének igaziak, de vékony batiszt anyag is megfelelõ erre a célra. Megfestésük után nedvesen ráncolva hagyjuk megszáradni, így anyaguk és esésük is nagyon valószerûvé tehetõ. Az Artestania-hajók bármelyike nagyon szép darab, a nagyobbak pedig még reprezentatív szobadíszként is különlegesek.

Igaz, hogy több hónapos kitartó munkát igényel a megépítésük, de ez kimondottan élvezetes idõtöltés, s ha egyikkel elkészültünk, valószínû, hogy kiszemeltük már az utódját is. Lelkesedésünket természetesen erõsen csillapíthatja e hajós kitek csekélynek nem mondható 15 000–40 000 forint közötti ára, viszont amit ezért a tekintélyes summáért kapunk, az megépítve értékelhetõ igazán. S azt se felejtsük el, hogy egy-egy részletes tervrajzért, méretre szabott anyagokért különben mennyit kellene talpalnunk. Mint mindennél, úgy e különleges kiteknél is érvényes, hogy a minõséget meg kell fizetni, az ellenszolgáltatásul megépülõ hajók pedig csodaszépek, s végeredményben ez a legfontosabb.

– bsj –

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

DjVu formátum DjVu | PDF formátum PDF

Babos János

Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.