Falazott álkandalló

Méreteit illetõen szerény a helyigénye. Széltében kb. 600 mm, hoszszában 1560 mm-nyi helyet foglal és kb. 960 mm a magassága. Építõanyaga válogatott, vöröses színû, tömör falazótégla, amelyeket cementes falazóhabarccsal kell meghatározott sorrend szerint felrakni. Ha fûtésre is alkalmas vaskályhát szeretnénk a közepére állítani, akkor a középsõ tûztér méretét ennek megfelelõen már jó elõre határozzuk meg. Ez természetesen bonyolítja a helyzetet; a kandalló helyét is meghatározza, mert a fûtéshez kéménynyílásra is szükség van. Az álkandallónak viszont csak annyi a kötöttsége, hogy olyan helyen célszerû felépíteni, ahol jól érvényesül, különben sokat veszít vonzerejébõl. Méreteit természetesen némileg csökkenthetjük, ehhez azonban már célszerû kiszerkesztett rajzot készíteni, és csak ezután érdemes a szükséges anyagokat beszerezni, majd munkához látni. Elsõ dolgunk, hogy a helyiség padlóján kitûzzük a kandalló alapjának a határvonalait (1). Parkettára is építhetünk, de padlószõnyeg esetén feltétlenül a betonaljzatra jelöljük fel az alap helyét és középsõ felezõjét. A padlót ajánlatos mûanyag fóliával letakarva védeni, amíg az építkezés tart. A kandalló helyét úgy jelöljük ki, hogy alapját 21 darab élére állított tégla alkossa. A kötõhabarcshoz kb. 10 mm széles fugák szükségesek. A falazott alap szélességét 2 és fél téglányira jelöljük be.

Próbaképpen rakjuk ki az elülsõ téglasort (2), számoljuk ki hány fél téglára lesz szükségünk, majd jelöljük is fel a téglák helyét az aljzatra (3). Vágjuk félbe a kívánt számú téglát (4), amit kõmûves vésõvel és egy 2-3 kg-os kalapáccsal készíthetünk elõ több-kevesebb sikerrel a falazáshoz. Ezt tekintsük faragási elõgyakorlatnak, mert a késõbbiek folyamán többször lesz majd szükségünk a téglák méretre darabolására. Ezután hozzáfoghatunk az alap kiépítéséhez. Az élére állított téglákat falazóhabarcsba ágyazva, kötésben elhelyezve alakítsuk ki a leendõ kandallófal alapját. Minden téglasort vízmértékkel állítsunk szintbe, az esetleg magasabban levõket a kalapács nyelével ütögessük a többivel azonos magasságba (5). Az alapot két oldalról egymás felé haladva építsük meg, nehogy elcsússzunk a mérettel. Falazás közben mindig a bejelölt méretekhez igazodjunk. Rétegelt lemezbõl kivágott sablon segítségével jelöljük át a homlokfal boltívét a falra (6), és a tûzteret határoló két oldalfal vonalát. E két falrész csupán 12-13 cm vastagságú legyen, amit fél-, illetve negyed téglákból húzzunk fel. Ehhez és a falazat ívelt oldalának kialakításához szükséges rézsûsen beszabott téglákat széles kõmûves vágóval daraboljuk (4).

Lehetõleg minél pontosabban kövessük a feljelölt ívet, mert ez nagyban befolyásolhatja a homlokfal boltívkoszorújának alakját. A felhúzott két hátsó fal azonos magasságú legyen, ezt vízmértékkel is ellenõrizzük (7). Fontos, hogy a felhúzott falrész téglái közül azonnal kaparjuk ki a felesleges habarcsot, és a fugaközökben azonos mélységben simítsuk el (8). A következhet téglakandallónk boltíves koszorújának falazása. E kényes mûvelethez a lemezsablon ívére jelöljük fel a téglák és a fugák helyét is (9), a falon ceruzával húzzuk meg a kandalló falának függõleges határvonalát, amely a már lerakott tégla alappal azonos méretû (10). A koszorú kialakításának megkönnyítése érdekében a már felépített hátsó falakat hidaljuk át egy 10 mm vastag rétegelt lemezdarabbal. A sablonlapot állítsuk be középre. Elmozdulás ellen téglákkal biztosítsuk a sablont alul és az áthidaló lapra helyezett darabokat (11). A boltíves koszorút jobb- és baloldalról kiindulva egyszerre kell felhúznunk. Élükkel a sablonra támaszkodó, habarccsal egymáshoz tapasztott téglák meghosszabbított felezõvonalai mindig sugárirányúak legyenek. Ezt falazó habarcs rátöltésével könnyen elérhetjük.

A már felrakott koszorúrész homlokfelületének függõlegességét ajánlatos vízmértékkel gyakorta ellenõrizni (12), s az adódó eltéréseket azonnal korrigáljuk. A boltíves koszorút felül két, élére állítottan beillesztett téglával zárjuk le. Ezeket célszerû enyhén ék alakúra faragnunk. A kandallótest további falazatát, a koszorú melletti részt kötésben felrakott téglákból húzzuk fel. Minden sort a függõleges szélektõl kiindulva rakjunk, a boltív mellé szükség szerinti méretû és alakú faragott darab kerüljön. A kandallónak most is egyszerre rakjuk fel a jobb- és baloldali sorait, s ezek szimmetriáját gyakran ellenõrizzük. Amennyiben szükséges, az észlelet hibákat azonnal korrigáljuk. A fugákat se felejtsük el soronként mielõbb kimélyíteni, elsimítani, és a téglák felületérõl is azonnal mossuk le a habarcs és más szenynyezõdéseket. Faragással, sarokcsiszolóval idomosra munkált téglasor alkothatja a párkányt (13), de megteszi egy vaskos öreg fenyõ- vagy tölgygerendából kialakított fakeret is, amelyet gyalult pallóból levágott fedõlappal zárhatunk le.

A teljesen felépített díszkandallónkat már csak kissé "öregítenünk" kell. Ezt megelõzõen korongos huzalkefével alaposan koptassuk le a téglák felületét, majd portalanítás után kenjük be többször, erõsen hígított, selyemfényû színtelen lakkal. Ezáltal az égetett agyagtéglák színe mély tónusú lesz, s késõbb még "érettebbé", patinásabbá válik. Már csak sûrû fémszitából, 1 mm vastag lágyacél lemezbõl kialakított szikrafogót kell a tûztér elé helyeznünk (14), s elé ülve még a "melegét" is élvezhetjük, feltéve ha a szikrafogó mögé egy elektromos hõsugárzót teszünk. 

– sj –