Betonlépcső faburkolattal

Ezért más megoldáson kezdték törni a fejüket. Végül is egy hasonló problémával küszködõ ismerõs ötlete nyomán döntöttek a lépcsõ faburkolata mellett. Más azonban valamit eldönteni, s megint más megvalósítani. Szerencsére nyers deszkákkal elég jól el voltak látva, csak simára kellett gyalultatni azokat. A lépcsõ méretei adottak voltak, a "fakabátot" tehát csak rá kellett húzni. Az öltöztetés azonban nem ment olyan egyszerûen, mint gondolták. Az alsó két lépcsõfok ugyanis szélesebb volt, mint a többi, s a lépcsõk betonfelülete sem volt hibátlan. Ezen úgy segítettek, hogy a tetejükre vaskos facsavarokkal megerõsített deszkalapokat ragasztottak, melyekhez majd könnyen hozzáfoghatják a faborítást alkotó darabokat. Az oldalfalra is deszka szegélyburkolatot erõsítettek, amely 100 mm magasságban fogja majd keretezni a lépcsõ faburkolatát.

A lépcsõfokok faborítását pontosan a szegélyburkolatok közötti méretre szabták, a járólapok élét kialjazták, majd sûrû erezetû, 40x40 mm-es hornyolt léceket ragasztottak rájuk. A fokok közötti burkolólapokat is deszkából szabatták le, bütüjüket pedig 15x20 mm-es, mart horonyba ragasztott betétléccel erõsítették meg. Ezeket a fedõlapokat a járólapok szegélyléce mögé ragasztották, mégpedig 10 mm-es facsapokkal megerõsítve. A lépcsõburkolatot így minden fokra külön-külön felilleszthetõ idomok alkották (2). Ezeket köldökcsapokkal, de még ragasztás nélkül egymásra illesztették, felületüket simára csiszolták, s hozzáfogtak fokonkénti felerõsítésükhöz (3). Minden burkolati elemet Palmafix ragasztóval ragasztottak a helyükre. A borítását alulról felfelé haladva ragasztották egymáshoz és a fokokra már elõzõleg felcsavarozott támlapokra. A lépcsõlapok éleire lekerekített szegélylécek kerültek, majd újabb csiszolást követõen parketta alapozóval történõ beeresztés után három, testes réteg, kétkomponensû parkettalakkal vonták be az öszszes fafelületet. Az eredmény várakozáson felüli volt.

Az egyszerû, de pontos munkával kialakított lépcsõ simán fénylõ felületeinek szép erezetrajza remekül érvényesült, s a szûk feljárati folyosó dísze lett, amelyet még hangsúlyosabbá tett az elõtér melegbarna, kerámialapos burkolata (4). Az ötletadó ismerõs lépcsõjét másként tervezték (5), ám a tulajdonos megváltoztatta az eredetileg betonlapos elképzelést, s gyalult, építési fapallóból építette meg a rusztikus hatású, zártkarú lépcsõsort (6). A járólapokat az oldalfalba 40 mm mélyre vésett fészkek tartják, mert a ház építése során csak az átellenes oldalra húztak lépcsõs támfalat. A fokok helyét pontos bemérés után jelölték fel a falra, a fészkeket pedig sûrûn befúrt lyuksorokkal készítették elõ a véséshez. A lépcsõlapok fészkeinek pontos kialakítása így elég könnyû volt (7). A vésett fokhornyok alját cementes habarccsal igazították egyenesre, s vízmértékkel ellenõrizve, a támfal lépcsõs részét is kiegyenesítették.

Amint a javított részek megszilárdultak, kezdõdhetett a falépcsõ fokról-fokra történõ összeállítása (8). A vaskos falapok egymáshoz ragasztásához kétkomponensû epoxigyantát használtak, és a lépcsõ-, valamint a közéjük illesztett zárólapokat a kötés idejére csavaros gyorsszorítókkal préselték össze (9). A már szilárdan álló fa lépcsõkar falsüllyesztékeinek látható réseit glettmasszával kenték ki, s ezután már csak a korlátot és az azt tartó faoszlopot kellet felerõsíteni a faburkolat lakkozása elõtt. A selymes fényûre lakkozott falépcsõ egyszerûsége jól illett a durván besimított felületû falakhoz, s az utólag beépített ajtóval a lépcsõsor mögötti részt kamraként hasznosíthatták is. 

– bs –