Egyszerű hobbiáramkörök

2013-05-05 13:17:39 | Módosítva: 2013-05-05 13:19:44

Hangfrekvenciás parametrikus szûrõ, Négycsatornás hangfrekvenciás keverõ, Modellvasút mozdony világítás, Szellõztetõ ventilátor vezérlés, Vízszint jelzõ, Világítás kapcsoló automata...

Hangfrekvenciás parametrikus szûrõ

Amikor az ember külföldön a roskadásig megpakolt elektronikai szaküzletekben kutakodik, biztosan talál olyan érdekes dolgokat amik létezését érdemes másokkal is közölni. Bizonyára nem ismeretlen a RIM Electronic, ahol az SSM sorozatú lineáris IC család is fellelhetõ. Ezekre a többnyire, vagy inkább kivétel nélkül CMOS IC-kre az a jellemzõ, hogy tokjaikban olyan komplett áramköröket tartalmaznak amiket más, szintén korszerû IC-kkel és alkatrészekkel hozzájuk képest csak "bõröndnyi" nagyságban és rengeteg munkával, bosszúsággal továbbá egyáltalán nem garantált jó eredménnyel lehet csak elkészíteni. Ehelyett az SSM IC-kben kiváló jellemzõkkel ott van a teljes fokozat és a néhány kivezetéses piciny plasztik tokhoz legfeljebb csak még pár darab ellenállást, potenciométert vagy egyéb alkatrészt kell hozzákapcsolni. Ízelítõül felsorolom, hogy az SSM IC sorozat néhány tagja például milyen komplett áramköröket és fokozatokat tartalmaz: SSM2011 Audio elõerõsítõ SSM2013 VCA (Voltage Controlled Amplifier) SSM2015 Mikrofon elõerõsítõ SSM2024 Négy CCA (Current Controlled Amplifier) SSM2045 Hangszínszabályozó (Music voicing system) SSM2047 Hangszínszabályozó (Music voicing system) SSM2110 Audio szintszabályozó

A felsorolásból (ami távolról sem teljes mert a választék ennél sokkal nagyobb) kiderül, hogy egy nagyobb hangfrekvenciás berendezést, például egy keverõasztalt, szinte mozaikszerûen úgy össze lehet állítani, hogy az teljes mértékben a saját igényekhez igazodik. Komplett keverõasztalt azonban ritkán épít valaki otthon, annál gyakoribb viszont, hogy a benne található fokozatokra szükség lehet. Pontosabban fogalmazva azokra a fokozatokra, amiket a keverõasztalok rendeltetésüknél fogva tartalmaznak, mint független áramkörökre szükség van anélkül, hogy ehhez az egész keverõasztalt ki kellene építeni vagy meg kellene vásárolni. Egyik ilyen fokozat, illetve hangfrekvenciás áramkör az úgynevezett parametrikus szûrõ. Az 1. ábrán az SSM2045-ös IC-vel mûködõ komplett hangfrekvenciás parametrikus szûrõ kapcsolási rajzát találjuk. Ez a fokozat tulajdonképpen egy hangszínszabályozó, tehát egy szûrõ, amivel a hangfrekvenciás tartomány egyes részeit a többihez képest csökkenteni vagy növelni lehet. Különleges, parametrikus nevét azért kapta, mert a hangszínszabályozó szûrõ legfontosabb paramétereit is változtatni lehet. Ezek a paraméterek a következõk: "Fo" a középfrekvencia ahol a "dB"-lel meghatározott mértékû a frekvencia kiemelés illetve csökkentés és ettõl a ponttól az átviteli görbe le- és felfelé a "Q", azaz az úgynevezett meredekség szerinti gyorsasággal simul a "VOLUME"-vel beállított átlagszinthez. Elsõ olvasatra talán azért tûnik kissé mellbevágónak a parametrikus szûrõ ilyen tömör meghatározása, mert az elektronika a hangokat frekvenciákként, a hangerõt decibelekként, a hangterjedelmet frekvenciasávként, az egyes hangok változását pedig átviteli görbeként kezeli. Eszerint például az "Fo" potenciométerrel keressük meg azt a hangot, vagy szûkebb-tágabb környezetét is, ahol emelni vagy csökkenteni akarunk. Azt, hogy az így kikeresett hang szûkebb vagy tágabb környezetére hasson a változtatás, a "Q" potenciométer szabályozza. Egy meredekre állított szûrõvel szûkebb, sõt egészen kis tartományt lehet változtatni, amíg egy laposabbra állítottal a változás szélesebb, nagyobb tartományra hat ki. A kiválasztott hang és környezetére ható változás mértékét a "dB" potenciométerrel lehet meghatározni, vagyis hogy növelünk vagy csökkentünk. A hangszínszabályozásnak következménye, hogy a frekvenciatartomány azon részeinek átlagszintje, azaz hangereje, amikre a szabályozás már nem terjed ki, megváltozik, csökken vagy megnõ. Ezt ki kell egyenlíteni, hogy a hangszínkorrekció teljes értékû legyen, erre szolgál a "VOLUME" potenciométer. Végül néhány adat a hangszínszabályozó fokozatról. A maximális bemenõ jel szabványosan 0 dBm, azaz 0,775 mV. A szûrõ Butterworth karakterisztikájú. Az átvitt frekvenciatartomány 20 Hz-tõl 20 kHz-ig terjed, a torzítás 0 dBm kivezérlésnél 1%, –6 dBm-nél 0,3%. A meredekség egészen lapos átviteltõl majdnem a lyukszûrõig változtatható. A fokozat bementi impedanciája 10 kiloohm. A fokozat a túlvezérlésre érzékeny, erre ügyeljünk. A jel-zaj arány jobb, mint 80 dB. Az áramkör szimmetrikus, 15 voltos tápfeszültséget igényel. Ekkor a pozitív 15 voltos oldal áramfelvétele körülbelül 30 milliamper, a negatív 15 voltos oldalé pedig körülbelül 20 milliamper. A szimmetrikus tápfeszültség oldalak közötti áramkülönbségeket, ámbár ez a 10 milliamper nem számottevõ, a tápegységnél adott esetben vegyük figyelembe.

Négycsatornás hangfrekvenciás keverõ

Ez az áramkör is egy korszerû IC-re, az SSM2024-esre épül. A négycsatornás hangfrekvenciás keverõ teljes kapcsolási rajza a 2. ábrán látható. Az SSM2024 egy úgynevezett "Transzkonduktansz erõsítõ", CCA, Current Controlled Amplifier, ami tulajdonképpen a hangfrekvenciás láncba beiktatott erõsítõ olyan feszültség/áram vezérlését teszi lehetõvé, hogy maga a szabályozó potenciométer nem kapcsolódik a hangfrekvenciához. Pontosabban a hangfrekvenciás jelek a legproblémásabb, a legtöbb hibát okozó alkatrészt, a szabályozó potenciométert elkerülik. Ez is egy minõséget meghatározó fontos dolog, de emellett az SSM2024-es IC-vel mûködõ keverõ teljesen automatizálható, ugyanis a vezérlõ feszültséget akár egy számítógéppel is elõ lehet állítani. A négycsatornás hangfrekvenciás keverõ bemeneti impedanciája 10 kiloohm, a bemeneti hangfrekvenciás jel maximálisan 1dBV, azaz 1 voltos lehet. A jel/zaj arány 90 dB-es, a maximális 1 dBV kivezérléshez tartozó torzítás 1% alatt van. Az átvitt frekvenciatartomány 5 Hz-tõl 130 kHz-ig tart, ezt legfeljebb a csatolókondenzátorok és a be-, illetve a kimeneti impedanciák illesztése befolyásolhatja. Az adatokból kitûnik, hogy az áramkör képes a digitális hangtechnika fokozott követelményeinek is megfelelni. A keverõ csatornáinak erõsítését a vezérlõ bemeneteken keresztül egyenfeszültséggel lehet szabályozni. A vezérlõfeszültség maximális árama 500 mikroamper. Amint a vezérlõ egyenfeszültség 200 millivolt alá ér, a csatorna teljesen lezár, illetve körülbelül 5,5 voltnál az erõsítés maximális. Az SSM2024-es IC kettõs, úgynevezett szimmetrikus tápfeszültséget igényel, ez 9-tõl 18 voltig terjedhet. Legcélszerûbb a 15 voltos táplálás, ekkor a keverõ teljes áramfelvétele körülbelül 9 milliamper.

Modellvasút mozdony világítás

A vérbeli modellezõ, különösen ha vasutazik, sohasem nyugszik, a vasutat állandóan tökéletesíti, modernizálja, automatizálja de legalábbis mindig változtatja. Talán az egyik legmacerásabb dolog a vasúti kocsik és a mozdonyok elfogadható világításának a megoldása. Egyes mozdonyokon van ugyan világítás, azonban ez többnyire a menetirányt nem veszi figyelembe (elöl fehér, hátul piros fény) és a világítás fényereje, mivel az izzók a vontatófeszültségre kapcsolódnak, annak változásától erõsen függ. Ugyanakkor az energiával itt is eléggé takarékoskodni kell, például nem vezet jóra, ha az izzók együttesen többet fogyasztanak, mint amennyi áramot a mozdony motorja felvesz. Kézenfekvõ megoldásnak tûnik a LED-es világítás. Ennek egyetlen hátránya, hogy fehér fényû LED nem létezik. A sárgák között azonban lehet egészen világos árnyalattal világítókat találni, ezek például a régi gõzmozdonyok eredetileg is sárgás világításának már teljes mértékben megfelelnek. A korszerû villanymozdonyok reflektorait ellenben nem lehet LED-del élethûen utánozni. Egy egyszerû, automatikusan a menetirányt követõ LED-es modell mozdony világítás kapcsolási rajzát látjuk a 3. ábrán. A kapcsolás lényeges alkatrésze a FET. A LED-ek hídkapcsolást alkotnak, aminek átlóját a BF256C FET köti át. A FET a LED-ek áramát elfogadható mértékben stabilizálja így azok akkor is világítanak amikor a vontatófeszültség már a minimális 4-4,5 volthoz közelít. A világítás itt is a mozdony motorjához, illetve a vontató egyenfeszültséghez kapcsolódik. Ez amúgy sem lehetne másként, mert valószínûleg a mozdonyon belül más feszültségforrás nem áll rendelkezésre, amihez a világítást függetlenül kapcsolni lehetne. A hidat alkotó LED-ek a mozdonyon a 3. ábrán jelzett helyre kerülnek, eszerint minden oldalra egy piros és egy sárga LED-pár kerül. Azt, hogy a mozdonyon mindig a menetirányának megfelelõen, tehát elöl "fehér", hátul piros fény világítson, a vontató motor egyenfeszültségének polaritása szerint a hídba iktatott két 4001-es dióda biztosítja. A kapcsolásnak egyetlen kényes része, hogy elvileg a LED-eket nem szerencsés közvetlenül párhuzamosan kapcsolni. Ez azonban nem jelent problémát, mert az egy szériában gyártott LED-ek gyakorlatilag olyan mértékben egyformák, hogy a hídágban folyó áram a két LED között azonos mértékben osztódik el. Biztonság kedvéért azért nem árt, hogy mielõtt a LED-eket a mozdonyba véglegesen beszerelnénk, õket páronként az elõbb említettek miatt kipróbáljuk. A gyakorlat azt bizonyította, hogy némi válogatás után lehetett olyan LED-párokat találni, amik közvetlenül párhuzamosan kapcsolva is teljesen egyformán világítottak.

Szellõztetõ ventilátor vezérlés

Eddig a dolgok úgy álltak, hogy egy lakásban volt legalább egy olyan helyiség, ahová az elektronika nem hatolt be. Arról van szó, hogy az úgynevezett mellékhelyiségben, egyszerûbben a WC-ben semmi nem indokolta, hogy bármilyen elektromos háztartási gépet, elektromos szerkezetet stb. helyezzünk. Az idõk változásaival azonban még ennek a helyiségnek a klasszikus rendeltetése is megváltozott. Egyrészt már egyre ritkább, hogy külön álljon, egybeépül a fürdõszobával, itt pedig már mûködik egy-két elektromos szerkezet. Továbbá amíg az energiaárak nem voltak ilyen magasak, addig a szükséges szellõztetés egyszerû ablaknyitással megoldódott, legfeljebb a hideg évszakokban a fûtés itt erõsebb volt. Most, amikor minden a pénztárca rovására megy, erõsen meggondolandó egy nyitott fürdõszoba vagy WC ablak, még ha így a kellemetlenebb illatoktól egyszerûbben is megszabadulunk. A probléma, azaz a szellõztetés célszerû és gazdaságos megoldásához tehát szükségszerûen ebbe a helyiségbe is behatol az elektronika. Új épületek modern "vizesblokkjainál", ahol a víz és csatorna hálózat van, már számolnak azzal az igénnyel, hogy a szellõztetést nem lehet egyszerû ablaknyitással megoldani. A falba eleve beépítik azt a csövet, amiben egy ventilátor a helyiségbõl a nem kívánt illatú levegõt rövid úton a szabadba fújja. A kereskedelemben komplett rendszerek kaphatók, amik a különbözõ vastagságú falakba, a szükséges szerelvényekkel akár utólag is beépíthetõk. Ezeken a ventilátoros szellõztetõkön keresztül a levegõ csak kifelé áramlik. Egy ügyes szerkezet ugyanis megakadályozza azt, hogy amikor a ventilátor áll, a hideg levegõ a csövön keresztül a helyiségbe jusson. Ilyen ventilátoros szellõztetést egyébként különösebb nehézség nélkül házilag is el lehet készíteni. Az egész szellõztetés témához az elektronika úgy társul, hogy vele megoldható a szellõztetés automatizálása, pontosabban ne fordulhasson elõ az, hogy a ventilátort nem kapcsolják be, vagy elfelejtik kikapcsolni. Továbbá általában ezeket a helyiségeket olyanok is használják akik esetleg a szellõztetés mikéntjével nincsenek tisztában. Az is kellemetlen lehet, hogy a ventilátor kikapcsolásáig várni kell. Tehát elég sok szempont indokolja azt, hogy a 4. ábrán látható szellõztetõ ventilátor vezérlõelektronikát az eddig efféléktõl mentes helyiségbe telepítsük. A 4. ábrán látható kapcsolás mûködése egyszerû. A vezérlõ automata a helyiség világításához kapcsolódik, ahogyan azt a kapcsolási rajzon látjuk. Eszerint amikor a világítást bekapcsolják, akkor a C1-es, 10 mikrofarados elektrolitikus kondenzátor az R1 korlátozó ellenálláson és a D1 diódán keresztül, a hálózati váltakozó feszültség pozitív félhullámai alatt 15 voltos egyenfeszültségre töltõdik. Ez a Zener-diódával korlátozott egyenfeszültség kapcsolja a BUZ41-es FET-et. A hídbakapcsolt négy 1N4007-es diódához és a hálózati fázisvezetõhöz csatlakozó ventilátor az áramot a hálózati feszültség pozitív félhullámában a híd D2 diódáján, a BUZ41-es FET-en és a híd D4 diódáján keresztül kapja, illetve a ventilátor a hálózati fázis és nulla közé így kapcsolódik. A hálózati váltakozó feszültség negatív félhullámában pedig a ventilátor áramköre a híd D5 diódáján, a BUZ41-es FET-en és a híd D3 diódáján keresztül záródik. Amikor a világítást kikapcsolják, attól fogva a C1 elektrolitikus kondenzátor töltése megszûnik és feszültsége a vele párhuzamosan kapcsolt, R2, R3 és R4 ellenállásokon keresztül körülbelül 5 perc alatt kisül. Ez a kisülési idõ kismértékben változhat és elsõsorban a C1 kondenzátor minõségétõl függ. Amint a C1 kondenzátor feszültsége megszûnik, a FET a ventilátort kikapcsolja. Amíg tehát a világítás be van kapcsolva addig a ventilátor forog, a világítás kikapcsolását követõen pedig még körülbelül 5 percig szellõztet, azután automatikusan kikapcsol. A 4. ábrán látható a ventilátor, az azt vezérlõ áramkör és a világítás kapcsolata. Mindegyik áramkör a 230 voltos hálózati feszültséggel közvetlen kapcsolatban áll. A szerelésnél tehát a szigetelési és az érintésvédelmi elõírásokat feltétlenül tartsuk be. A szerelést csak biztosan feszültségmentes hálózat mellett végezzük! Fontos, hogy a fázis és nulla vezetõk a rajznak megfelelõ helyekhez csatlakozzanak, tehát a régebbi szabvány szerint szerelt világítási hálózatoknál, ahol a kapcsoló nem a fázist, hanem a nullát szakította meg, számítsunk a változtatásra. A vezérlõ elektronika befér egy 80-as dobozba, amit a ventilátor mellé a falba süllyeszthetünk és a fedelével lezárhatunk.

Vízszint jelzõ

Ezen a nyáron csapadékban tulajdonképpen nem volt hiány és ez az egész esztendõrõl elmondható. Viszont voltak már, és lesznek is ennél sokkal szárazabb évek, amikor a kerteket locsolni kell. Rövid számítás után azonnal rájöhetünk, hogy a locsolás mennyi pénzbe kerül, különösen ott, ahol az elhasznált vízköbmétereket a csatorna díja is terheli. Jelenleg egy köbméter hálózati víz ára a csatornadíjjal átlagosan 200-300 forint között mozog és ez a jövõben biztosan tovább emelkedik. Ha azzal számolunk, hogy egy 100 négyzetméteres füvesített területre naponta minimum 1-2 köbméter vizet kell locsolni, akkor egy átlagos néhány száz négyzetméteres kert napi locsolása legalább 1-2 ezer forint. Nem véletlen tehát az, hogy a lezárt és a rég elfelejtett kutakat sorban kinyitják és ahol nincs, ott újakat fúrnak. A kutakból a vizet vagy búvárszivattyúval, vagy ezeknél nagyobb teljesítményû, úgynevezett hidroforral emelik ki a locsoláshoz. A probléma még ezzel sem oldódik meg teljesen, mert egyrészt a kutak vízhozama változó és még a legjobb esetben is napi 2-3 köbméter vízre lehet csak számítani. Másrészt az olcsóbb búvárszivattyú nem képes akkora víznyomásra, ami a locsoláshoz esetleg szükséges. Ahol nincs kút, ott az esõvíz gyûjtõciszterna a megoldás. Ez a megoldás akkor is, amikor a hidrofor szívómélységét, ez maximálisan 9 méter lehet, a vízmélység meghaladja. Ekkor a vizet a búvárszivattyúval 9 méternél mélyebbrõl is ki lehet emelni egy ciszternába, ahonnan a hidrofor már a kellõ víznyomással a locsolórendszert ellátja. Az ilyen beruházás egy, de legfeljebb két éven belül megtérül és hasznot hoz nem számítva azt, hogy a hálózati vízzel történõ locsoláshoz is a csõvezetéket, csapokat ki kell építeni. Meggyõzõ az érvelés, mert gyakorlatilag egy ALKO 800-as hidrofor óránként 3,6 köbméter vizet képes 9 méter mélységbõl felhozni, miközben az ellátott vezetékben a víznyomást automatikusan 3,5 atmoszférán tartja. A szívó és a nyomó oldali csõkeresztmetszet egy coll. A szivattyú 800 wattos motorja egy óra alatt 0,8 kilowattóra elektromos energiát fogyaszt, amihez legalább 3 köbméter víz tartozik. Ha a legdrágább elektromos energiával számolunk, egy köbméter víz akkor sem kerül 8 forintnál többe. Évente átlagosan 160 napot locsolunk, ez a kút napi 3 köbméteres kapacitásával számolva is 480 köbméter, ami évente a csatorna díjjal terhelve 120 000 Forint. A szivattyú az összes kiegészítõ felszerelésekkel együtt, csövek, csapok, csatlakozók, öntözõfejek stb. költsége nem haladja meg a 60 000 Forintot. A szivattyú villanyszámlája pedig körülbelül évi 4000 Forint. Az adatok nem elméleti számítások, hanem egy éve mûködõ rendszer költségei. A beruházás egy éven belül még akkor is megtérül, ha nincs kút és azt fúratni kell. Néhány probléma azonban akad. Ha a víz kiemelése olyan búvárszivattyúval történik, aminek úszókapcsolója van, akkor ha kifogy a víz a szivattyú alól, a motort automatikusan lekapcsolja. Hidrofornál a szívócsõ végén fenékszelep van, és a rendszert induláskor vízzel kell feltölteni. Ha a szívócsõ vége, azaz a fenékszelep a víz kifogyása miatt levegõbe kerül, akkor a rendszert vízzel újra fel kell tölteni a szivattyút pedig légteleníteni. Sem a búvárszivattyú, sem a hidrofor szivattyúja üresen nem járatható, mert tönkremegy. A biztonságot jelentõ úszókapcsoló nem mindegyik búvárszivattyú tartozéka, a hidrofor pedig egyáltalán nem rendelkezik ezzel. Ezért azután a kútban vagy a ciszternában a vízszintet állandóan figyelni kell, ellenkezõ esetben a rendszer lelevegõsödik és a berendezések veszélybe kerülnek. Az újra feltöltés és a légtelenítés eléggé nehézkes mûvelet, hozzá a már jól összeállított csõhálózatot meg kell bontani. Azt, hogy a víz szintje éppen hol van, egy egyszerû elektronikával pontosan jelezni lehet. Az 5. ábrán látható két tranzisztoros kapcsolás egy érzékelõvel vezérelve egy piezo zümmert mûködtet. Amint az érzékelõ vízbe ér, a két BC548C tranzisztor a jelzõ zümmert bekapcsolja. Az áramkör mûködtethetõ akár egy 4,5 voltos vagy négy, sorbakapcsolt 1,5 voltos teleprõl. A zümmer fogyasztása körülbelül 30 milliamper. Ezzel az áramkörrel jelezhetõ az ha a vízgyûjtõ ciszterna megtelt, vagy a vízszint elérte a szivattyúzáshoz megfelelõt. Ha azt akarjuk jelezni, hogy a víz szintje olyan mértékben csökkent, hogy a szivattyú rövidesen levegõt kap, akkor az érzékelõt és az R1 ellenállását cseréjük fel. Fontos, hogy az érzékelõ olyan felépítésû legyen, hogy a víz ne legyen képes megtapadni rajta és emiatt jelzés akkor is létrejöjjön, amikor a vízszint már az érzékelõ helye alá csökkent. Egyszerû megoldás, ha két fémhálót fogunk víztaszító tulajdonságú mûanyag szigetelõk közé. A fémsziták nagyságát és egymástól való távolságát célszerû kísérletezéssel megállapítani, mert ez részben a víz minõségétõl, illetve a vezetõképességétõl is függ. Víztaszító tulajdonságú mûanyagok elsõsorban a teflon és a szilikon származékok.

Világítás kapcsoló automata

Amíg az elektromos energia nem volt ilyen drága és a bérházak világításának költségeit a maihoz képest nagyon alacsony lakbérek fedezték, senki nem gondolt takarékosságra. A lépcsõházakban az izzók szinte egész nap világítottak. Azóta sok bérházból társasház lett és a lépcsõházak világítása a közös költségen keresztül a tulajdonos lakók pénztárcáját terheli. Hamarosan mindenhová kapcsoló automaták kerültek, amik a világítást csak a szükséges ideig mûködtetik. A probléma a családi házakat is elérte és ma már itt sem mindegy, hogy a bejárati és egyéb külsõ világítások mennyi ideig, pontosabban csak a tényleg szükséges ideig mûködnek-e. Ott, ahol hasonló, ideiglenesen mûködõ világítás van érdemes tehát egy kapcsoló automatát felszerelni. A 6. ábrán egy szokásos, úgynevezett lépcsõház világítási automata kapcsolási rajza látható. Az automata a világítási hálózathoz három vezetékkel csatlakozik. Mielõtt azonban az automatát elkészítenénk és felszerelnénk, a meglévõ világítási hálózatot a 6. ábrának megfelelõen kell behuzalozni illetve átalakítani. Fontos, hogy a hálózati fázis és nulla vezetõhöz az Ny nyomógombok, a K kapcsoló és az L izzók pontosan csatlakozzanak. Az automata a szokásos módon mûködik: a világítást a K kapcsolóval vagy állandóra vagy az automatára lehet kapcsolni, a második esetben bármelyik Ny nyomógomb megnyomásával a világítás bekapcsolódik és a beállított idõ letelte után automatikusan kikapcsol. A kapcsoló automatában a TIC206D triak hûtéssel maximálisan 3 amperrel terhelhetõ. Ez azt jelenti, hogy a kapcsolt világításban összesen 600 wattnak megfelelõ izzólámpák lehetnek. Az idõzítést meghatározó 555-ös IC a tápfeszültségét közvetlenül a 230 voltos váltakozó feszültségû hálózatról kapja. A hálózati feszültséget az elõtétként szolgáló 470 nanofarados, 630 voltos kondenzátor csökkenti, amit azután a két 4005-ös dióda egyenirányít, valamint a Zener-dióda 12 voltra határol. Normális esetben a világítást úgynevezett állandóra a K kapcsolóval lehet bekapcsolni, ekkor az izzólámpák áramköre tulajdonképpen ezen a kapcsolón keresztül záródik. Amikor az áramkört a kapcsolóval megszakítjuk, azaz a világítást kikapcsoljuk, akkor azt ezzel tulajdonképpen az automatára kapcsoljuk. Az izzólámpák áramköre most csak a triakon keresztül záródhat és ez csak akkor következik be, ha az 555-ös IC valamelyik Ny nyomógombon keresztül trigger impulzust nem kap. Ekkor az IC a triak számára gyújtófeszültséget ad, amit a P-R-C idõzítõ alkatrészekkel meghatározható ideig tart. Amíg az IC vissza nem billen, addig az izzólámpák áramkörét a triak zárja. Az automatát a P potenciométerrel körülbelül 30 másodperc és 12 perc közé lehet beállítani. Az automata a világítást minden indítás után azonnal bekapcsolja és a beállított idõ leteltével automatikusan kikapcsolja. A nyomógombok minden újbóli megnyomásával a világítási idõ elölrõl indul.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

DjVu formátum DjVu | PDF formátum PDF

Mocsáry Gábor

Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.