A szeptemberrel beköszöntõ õsz a termés érésének idõszaka a kertekben. A termés szedése, begyûjtése adja a legtöbb tennivalót. A raktározó helyek, vermek, pincék elõkészítése, fertõtlenítése már nem késlekedhet.
Veteményeskert
A veteményesben a termésüket érlelõ zöldségnövényeket már nem ajánlatos tápoldatozni és az öntözésüket is be kell szüntetni, hogy megfelelõen beérhessenek. Továbbra sem szabad azonban meghagyni az elõtörõ és elhatalmasodásnak induló gyomokat, ezeket lehetõleg tövestül kell kihúzni. Vethetõ még hónapos retek, áttelelésre szánt fejes saláta, spenót és rövid tenyészidejû sárgarépa. Az áttelelõ kelkáposztából és a rövid tenyészidejû karalábéból már most nevelhetõk a kiültetésre alkalmas palánták. Aki szereti a különlegességeket, most vesse el a rendkívül ízletes feketegyökér magját, ami csak a következõ õszre érik be, és a spárgához hasonlóan fogyasztható. A vadon is elõforduló, szintén egész télen át szedhetõ mezei vagy más néven galambbegy saláta magja is kerüljön a földbe. A téli sarjadékhagyma kifejlõdõ hajtásai is leválaszthatók és duggathatók, hogy így mielõbb legyen belõlük tavasszal jóízû zöldhagyma. Most szedhetõ szét, vagyis tõosztással szaporítható a már kifejlett téli sarjadékhagyma töve, a metélõhagyma, illetve snidling. Ugyanez érvényes a rebarbarára is. A termesztésben bevált babból, borsóból, spenótból és sóskából az ismételt vetésükhöz mag gyûjthetõ.
Gyümölcsfák
A gyümölcsfák közül ilyenkor kell elvégezni a cseresznye-, a meggy-, a kajszibarack- és a már letermett szilva-, ringlófák szükséges metszését. Az õszibarackfákról legjobb levágni már most azokat a hajtásokat, amelyekrõl lekerült a gyümölcs, hogy csak egy-két erõs oldalhajtással rendelkezõ rész maradjon vissza. A lehasadt ágrészeket is el kell távolítani, lehetõleg közvetlenül egy elágazódásnál, hogy ne maradjon vissza csonk. Lemetszhetõk a gyümölcstermõ bokrok pusztulásnak indult vesszõi.
Még egyszer jó megkapálni ezen bokrok és a szamócás területét. A szamóca még telepíthetõ, illetve felújítható a három évesnél már idõsebb tövekrõl fejlõdött és legyökerezett indanövények ültetésével. Továbbra is fontos a hullott gyümölcsök rendszeres összegyûjtése és eltávolítása. A leszüretelt gyümölcsfáknak felásható az alja és ha szükséges, alaposan be is öntözhetõk. Tápanyagpótlásként viszont lombtrágyát már csak legfeljebb egy-két alkalommal kaphatnak.
Most még elvégezhetõk a szükséges vesszõlekötések, ha eddig elmaradt volna, hogy termõvesszõkké alakulhassanak. A túl sok hajtásból néhány tõbõl eltávolítható. A hagyományos formára nevelt fiatal fák korona-kialakításához szükséges hajtások alattiakat tõbõl le kell vágni. A már koros fákon elõtörõ erõs, ún. vízhajtásokból is csak legfeljebb azok maradhatnak meg, amelyeket az elpusztult és túlságosan elöregedett részek pótlására a továbbneveléshez szánunk.
Szõlõskert
A szõlõtõkék csonkázását is be kell fejezni. Idõszerû a harmadik kötözés, az elsõt pedig fel kell vágni, ha még megvan. Az utolsó, érés alá kapálást is be kell fejezni. Az öt-hat levelesnél hosszabbra nyúlt hónaljhajtások 3-4 levél feletti visszacsípésére kerüljön sor, akár ismételten is. Az oltványtõkék földfelszín alól elõtörõ vadalany hajtásait el kell távolítani, tõben levágni. A csemege szõlõk legszebb, egészséges fürtjeit érdemes molinóhálóból vagy egyéb ritka szövésû anyagból varrt zacskóba kötni, ha várható a „szárnyas lakmározók hívatlan látogatása". Ez jó védelmet nyújt a madarak és a darazsak ellen is. Az érést a bogyókat fedõ levelek leszedésén kívül azzal is serkenthetjük, hogy a tõkék belsejében kifejlõdött fürtöket kifelé fordítjuk anélkül, hogy emiatt közvetlen erõs napfényre kerülnének a korábban árnyékolt fürtök.
Virágoskert
A virágoskertben a (tulipán, jácint, nárcisz, fürtösgyöngyike és a többi kora tavaszi virítású) hagymás, hagymagumós vagy gumós évelõ virágok lehetõleg többesével, kisebb-nagyobb foltokba ültetésével sem szabad már tovább várni. A fenyõk és örökzöld cserjék telepítése most idõszerû. A kora tavasszal viruló évelõ virágok eddig elmaradt átültetésére és az ezzel egybekapcsolható tõosztásos szaporítására is sor kerülhet még. A többi évelõ virág áttelepítésére, szétszedéssel történõ megifjítására is jó ez az idõszak, hacsak nem éppen most virulnak. Most kerüljön sor a rózsák és díszcserjék, valamint a dísz- és gyümölcstermõ fák hagyományos szemzésére. A nyírt sövénycserjék és a gyepfelületek nyírása visszatérõ feladat. Ilyenkor idõszerû a tû-, illetve pikkelylevelû vagy lomblevelû sövények metszése (ábra) is.
Ásással vagy legalább mély kapálással és gereblyézéssel elõkészített, nyirkos talajba ültethetõk a százszorszép, az árvácska és a többi kétnyári virág palántái. Az évelõ virágos foltok átformálására vagy újak kialakítására is alkalmas a szeptember. Közülük elsõsorban a pünkösdi rózsa és a szellõrózsa kisebb-nagyobb számban önálló színfoltként gyepfelületbe is telepíthetõ. Elvirágzásuk után szaporíthatók és telepíthetõk a liliomok mindaddig, amíg újból meg nem gyökeresednek és ki nem hajtanak. A virágoknak az öntözése, gyommentesen tartása, esetleg ritkítása mindig idõszerû feladat. A hosszú tenyészidejûeknek különösen hasznos négyzetméterenkénti 2,5 dekagramm szuperfoszfát és fele mennyiségû kálisó, de inkább kénsavas káli mûtrágya kiszórása beöntözés mellett.