Trükkös asztalok 1. rész

Egy kis lakásban minden talpalatnyi helyet ki kell használni, hogy a szerény alapterület ellenére minden szükséges bútordarab elférjen. A helyszûke miatt nagy étkezõasztalok elhelyezésérõl itt szó sem lehet, csak különféle trükkös megoldású, kinyithatók, kihúzhatók jöhetnek számításba. Ha pedig nem találnánk megfelelõt készen, ilyen asztalokat magunk is készíthetünk, s még olcsóbban is jutunk az adottságokhoz igazodó bútordarabhoz.

Asztallapként 19 mm-es laminált faforgácslapot vagy 15-20 mm-es rétegelt lemezt válasszunk. Elõbb a 900´900 mm-es darabot vágjuk le, ennek a száliránya valamelyik oldallal legyen párhuzamos. Szükségünk lesz még négy darab, 900 mm átfogójú, derékszögû lapra, amelyek kihajtva majd az asztal felületét növelik (3). Ezeknek a száliránya lehetõleg a darabok átfogójával párhuzamosan fusson, de azokra merõleges is lehet.Íme, egy nagyon egyszerû megoldású négyszögletes asztal (1), amelynek 900x900 mm-es lapját 1280x1280 mm-re növelhetjük (2). E méretet természetesen a helyi adottságok figyelembevételével módosíthatjuk is. Kávája nagyon egyszerû. A készen vásárolt, legalább 50 mm átmérõjû, esztergált oszloplábakat átlós irányban, egymásba eresztve csapozott kávalécek kötik öszsze, s az asztal központi lapját több, 10 mm-es facsap rögzíti a tetejére. A 670 mm magas lábakat alul is ajánlatos a felsõhöz hasonló kereszthevederrel megerõsíteni, hogy a váz kellõ szilárdságú legyen.

Ez ugyan csak esztétikai szempont, ám mivel a nyers fa asztallapot csak pácolni, lakkozni kell, az erezet érdekes mintája attraktívabbá teheti a felületet.

A kihajtható, toldó darabokat két-két csuklós pánttal fogassuk a központi laphoz. A pántokat mart fészekbe süllyesztve szereljük fel, melyek kialakításához nemcsak felsõmaró vagy vésõ, hanem a pántszárak szélességével azonos méretû pántfészek-maró is megfelel (4). A fészkek kimarása e szerszámmal azonban csak több fogással lehetséges. A kihajtható, nagyobbító lapokat alulról feltétlenül ki kell támasztani, erre legalább 20´100 mm-es deszkadarabokat használjunk. Vezetõkalodaként 20´30-as lécekbõl és 10´160 mm-es rétegelt lemezbõl alakítsuk ki a támléceket közrefogó tokokat. Túlhúzás ellen a támléc aljába véset fészekbe csavarozzunk felhajlított végû rugólemezt, a kaloda fenéklapjába pedig az asztallap széleitõl 180 mm-re véssünk ék alakú hornyot. A támléceket ezek a rugólemezek nem engedik teljesen kihúzni a vezetõfészkükbõl. A kalodák alsó takarólapját több facsavarral erõsítsük az asztallap aljához fogatott vezetéklécekre, hogy szükség esetén le is tudjuk szerelni.
Az asztallapok élét felvasalható színfurnér csíkokkal fedjük le, majd a nyers fafelületeket csiszoljuk le, jól itassuk át lenolajkencével, majd újabb finomcsiszolást követõen fújjuk be színtelen nitro- vagy akrillakkal.

A kinyitott asztal kihajtott részeit – a saját súlyukon kívül – nem rögzíti semmi a támlécekhez, amit használat közben ajánlatos figyelembe vennünk. A négy oldalról megtoldott asztal mellett – kis jóakarattal – hatan is elférnek.