Ritka az olyan telek, ahol az építkezésbõl megmaradt sódert kidobták volna. Soha nem lehet tudni, hogy mikor kell valamit betonozni, s ilyenkor mindig jól jön az a kis sóder. Ha pedig a kertbe utakat is szeretnénk építeni, akkor talán még kevés is lesz. Nos nem feltétlenül, ha nemcsak az apraját, hanem a nagyját is hasznosítjuk.
A házilag készíthetõ lépegetõ lapokhoz ugyanis akár még az ökölnyi kavicsokat is felhasználhatjuk, természetesen cementes habarcsba ágyazva. Mivel általában nem csupán pár darabra lesz ezekbõl szükségünk, a kert sarkában egyengessünk el egy árnyékos, s legalább 2x2 méteres területet, de még jobb egy nagyobb faforgácslap, amire agrofóliát terítünk. Ez lesz a lapok kiöntõ- és tárolóhelye.
A lapok formázásához szükség lesz még két vagy három keretsablonra is. Ezeket legalább 20 mm vastag és 60-70 mm széles lécekbõl állítsuk össze. A burkolólapok négyzet vagy téglalap alakúak is lehetnek. Mivel ezekbõl nem célszerû folyamatos útfelületet képezni, méretüket is e szempontnak megfelelõen határozzuk meg. Ösvény jellegû úthoz megfelelnek a 400x400 mm-es, illetve a 400x500 mm-esek is. A formázó sablonokat is ennek megfelelõ méretû lécekbõl állítsuk össze (1).
Két lécet merõlegesen, szegezéssel erõsítsünk egymáshoz, majd a másik kettõt egy-egy csuklópánttal fogassuk a sarokidom végeire. A sablon ezáltal két oldalról nyitható, s leemelhetõ a frissen megformázott lapról. Legalább két ilyen egyszerû formázó sablont készítsünk, hogy a járólap készítés folyamatos lehessen.
Miután a sablonok készen vannak, fogjunk hozzá a lapok készítéséhez. A sablon felületét nem árt olvasztott sztearinnal bevonni, hogy a faanyag ne szívja magába a nedvességet, s a beton se tapadjon rá túlságosan. Az egyik sablonkeretet fektessük a fóliára, majd az aljára öntsünk 600-as portland cementbõl és szitált, finom homokból készített földnedves betonhabarcsot. Az alapréteg kb. 10 mm vastag legyen. Erre szórjunk nagyobb kavicsokat, s a közüket öntsük ki híg betonnal. A híg masszába szórjunk közepes nagyságú kavicsokat, majd ezt a réteget is öntsük fel híg habarccsal. A járólap tetején levõ kavicsokat egy deszkadarabbal egyengessük el, majd hagyjuk az anyagot szikkadni. Amíg ez bekövetkezik, állítsuk mellé a másik keretsablont, az elõzõek szerint ezt is töltsük meg betonhabarccsal és kavicsokkal, s hagyjuk szikkadni. Most már megpróbálhatjuk az elsõ keretet leemelni a betonlapról, amihez óvatosan nyissuk szét a sablon két pántolt oldalát, majd a sarokidomot is válasszuk le. Az esetleg kihullott kavicsok helyét simítsuk be betonnal. A munkát máris folytathatjuk a következõ lap betonozásával. A megformált lapok majdani járófelületén levõ kavicsokról vizes ecsettel még frissiben lemoshatjuk a betont, hogy a kövek színe is kellõen érvényesülhessen.
A kiöntött járólapokat hagyjuk teljesen megkötni, majd a kitûzött út nyomvonalában, a fûre helyezve döntsük el, hogy egy vagy két sorba rakva süllyesszük-e majd a földbe. A lapokat egyébként a gyepbõl kiásott, sóderréteges mélyedésekbe kell helyezni, s földdel körbedöngölve ajánlatos minden járólapot megszilárdítani. A lépéstávolságban egy sorba rakott kavicsos ösvény éppen olyan szép, mint a széltében, kétsorosan lerakott kerti sétány (2, 3). Elõnye, hogy kedvünk és lehetõségeinkhez igazodva folyamatosan készíthetjük a lapokat és közben az utat is építgethetjük.