Látogatás Payer Andráséknál

2013-05-11 09:59:27 | Módosítva: 2013-05-11 09:59:27

Jó, ha a vállalkozó sok mindenhez ért. Payer András, a hatvanas évek egyik nagy sztárja is igen sokoldalú ember. Mûvészi tevékenysége közismert, egyéb oldalairól pedig lapunk mutatja be õt az olvasóknak.

Hogyan és miért lett vállalkozó?

- 1961 óta szabad foglalkozású zeneszerzõ és elõadómûvész vagyok, tulajdonképpen innen lehet engem vállalkozónak számítani. A mûvészeknek semmi sem biztos az életükben. Ha a zeneszerzõtõl nem kérnek dalt, ha az elõadómûvésznek elmegy a hangja, az élet nem állhat meg, a családot el kell tartani. 1987-ben volt egy részleges arcidegbénulásom, nemhogy énekelni, de beszélni sem tudtam. Az eset megtanított arra, hogy bármikor bármi megtörténhet, úgy kell alakítani az életet, hogy a család biztonságban legyen.

Elhagyták Budapestet. Miért?

- Novemberben lesz hat éve, hogy Zsámbékon lakunk. A Rózsadombon, a Bimbó utcában éltünk. Olyan forgalom volt, hogy negyedórába telt átjutni az utca túloldalára. Csendre, nyugalomra, kertes házikóra vágytunk. Meghirdettem azt a lakást, elkezdtünk keresgélni Buda környékén, és rátaláltunk erre a házra. A két ingatlan árának különbözetébõl tudtunk még egy kis romos épületet is venni. Azt rendbe hoztuk, így most van egy kis boltocskánk is a falu közepén, ami egy épületben on-line mûholdas lottózó és cukrászda. Bár az én szakmám a muzsika, nejemé a testnevelés, mégis van egy bázisunk, amire számíthatunk. Vagyis három lábon állunk.

Tehát a több, mint harminc évi munka gyümölcse egy kis ház és egy üzlet. A lakóház milyen állapotban volt, amikor megvették?

- Szénfûtéses kazán volt benne, naponta fülig kormosan salakoztam, de volt egy kis kertecskénk és vehettünk végre egy kutyát!... Azzal kezdtük, hogy kõkerítést kellett csináltatni. Azon belül a puszta föld volt, a kertet füvesítettük, a kerítés betontalapzatára pedig ügyes locsoló-berendezést csináltam. Ennek a lényege egy körbefutó, helyenként megfúrt csõ, amely szakaszonként megszakítható, így mindig ott tudunk locsolni, ahol a legnagyobb szükség van rá. A kutyát feleségem kitartó nevelése szoktatta rá, hogy vigyázzon a fûre, ne kaparjon és a dolgát is a sétáltatás alkalmával intézze el. A fûzfát, olajfát, bokrokat is mi ültettük. Még fiatalok, késõbb nagyobb árnyékot adnak.

Elvonja az üzlet a zenétõl?

- Szomorú, hogy manapság az ember az energiájának csak töredékét fordíthatja arra, amire szeretné; meg kell osztania magát.


Van-e igény manapság az Ön korosztályát fémjelzõ stílusra?

- A hatvanas évek zenéje ismét hódít. Az érdeklõdés annak is köszönhetõ, hogy a gyerekeknek megjött az eszük, keresik a melodikus zenét. Meghívtak a Vigadó térrõl induló zenés sétahajóra dolgozni, így augusztus végéig mindennap a Táncsics, a Hunyadi vagy a Rákóczi fedélzetén fél nyolctól fél tízig kellemes zene mellett szórakozhatnak, vacsorázhatnak a vendégek. Az elõadás felöleli a hatvanas és hetvenes évek amerikai és magyar slágerlistáit.

Az éneklés vagy a zeneszerzés dominál jobban a munkájában?

- Ebben a pillanatban mint elõadó többet dolgozom. A zeneszerzés a mai viszonyok miatt háttérbe szorult. Nem érdemes új nótát írni, ha nincs akkora anyagi bázis hozzá, hogy biztos legyen a befutás.

Évek óta nem adott ki új lemezt...

- Van egy összeválogatott anyagom, három éve dolgozom azon, hogy szerezzek magamnak szponzort. Ezek színpadon kipróbált, bevezetett dalok, nagyon tetszik az embereknek. Nagyon jó magyar szöveggel, ismert, népszerû világslágerek lesznek hallhatók a lemezen. Ha csak egy sláger bejön belõle, akkor beindul a lendkerék...

Témát váltunk, bejárjuk a kétszintes lakóházat. Lent konyha, étkezõ, fürdõszoba, nappali. A falon érdekes montázs: Payer András szenvedélyes fotózásának eredményeképpen fényképek megkomponált halmaza a családról. Közeledünk tehát a céltémához, elhangzott a bûvös szó: hobbi. A java azonban csak késõbb következik. Az emeleten megnézzük a szülõk hálószobáját, ami egy légterû a mûvész dolgozószobájával. Andrea így indokolja a szokatlan döntést:

- András éjszaka is fölkel, ha valami eszébe jut. Így helyben van, azonnal nekiülhet dolgozni.

A gyerekszoba L-alakú, az ajtón belépve nem is látszik az egyszerû, fa alapra készült, már felnõtt méretû fekhely. Színes takarók, plüss állatkák, játékok kavalkádja, fény, meleg, otthonos hangulat jellemzi a szobát. Az emeleti fürdõ melletti kis szoba raktárszerû. Fényképek, kották, hangszerek, harminc év értékes lim-lomjai. Az egész falat takaró szekrény ajtaját Payer András szeretettel simítja végig. Azonnal kontaktust teremt a szépen erezett fával, mozdulata beszédes kiegészítõje a rövid mondatnak: ezt én csináltam. Elindulunk megnézni a kertben a mûhelyt, ahol további meglepetések várnak.
A satupaddal fölszerelt sarokasztal egy nagyméretû garázs hátsó végében áll. Bár a késõbbiekben is úgy veszem észre, hogy Payer András fával dolgozik szívesen, az asztalon éppen egy csillár vár javításra, felújításra. Körülötte szerszámok, alkatrészek, csavarok, ahogy a „mester" éppen abbahagyta a munkát. A helyiség széles és magas, tetõtere további tárolóhelyet biztosít. Ez az alacsony padlás a garázzsal-mûhellyel szomszédos nyári konyha fölé nyúlik. Otthagyjuk a férfi rezidenciát és az épület másik oldaláról nyíló kis helyiségbe lépünk.
Ez az a pont, amikor a riporterbõl kibújik a háziasszony. Ámulva nézem a parányi konyha praktikusságát: kétlángos gázrezsó, elõkészítõ asztal, mosogató, konyhaszekrény. András büszkén magyarázza, mit hogyan és mibõl csinált. Az alkotó ötletgazdagsága egyenesen meglepõ. A volt mosogatótartó két vas konzolon asztalként szolgál. A konyhaszekrényben mindennek helye van és mindaz megtalálható, ami a kis család ellátásához kell. 
Andrea éppen az ebédet készíti elõ, így megtudhatjuk, mi a népszerû énekes-zeneszerzõ kedvenc étele: a háziasszony kevés olajat önt egy tepsibe, majd lebõrözött csirkecombokat fektet sorban egymás mellé. Megszórja az egészet fûszerekkel: sóval, borssal, majoránnával, bazsalikommal. Egy pici vizet önt alá, lefedi alufóliával és a combok nagyságától függõen kb. negyven percig párolja. Utána leveszi a fóliát, átsüti az egészet és salátával tálalja. A hús leomlik a csontról (Payer András nem szereti „lefaragni" a csontokat), ez az étel nagyon finom és rendkívül egészséges.

- Nagyon vigyázok arra, hogy helyesen táplálkozzunk – magyarázza Andrea, aki irigylésre méltóan jó alakú. Nem véletlen, hiszen testnevelõ tanár, a helyi fõiskolán is ad aerobic-órákat. Férje azonnal elmeséli megismerkedésük történetét, hiszen az is a testneveléshez kapcsolódik:

- Andika abban a fitness szalonban dolgozott, amit egy barátom a téli torokfájdító futás helyett ajánlott nekem. Hozzá kerültem, és minden alkalommal kíméletlenül megdolgoztatott. Azonban a kemény munka mellett egyre jobban megkedveltük egymást, és ebbõl ilyen nagy szerelem lett.

Visszatérünk a jelenbe: András már a nyári konyhából nyíló pincével dicsekszik. Három lépcsõ vezet lefelé, a klíma igazi pincehideg.

- Itt tartjuk a zöldségeket, gyümölcsöket és az innivalót – mutat körbe a büszke házigazda. A polcokat úgy alakította ki, hogy a palackos italok elõírásszerûen megdöntve tárolhatók. A mini pince nem csak praktikus, hanem rendkívül mutatós is.

Kiülünk a kis konyha elõtti fedett teraszra. A házaspár itt meséli el, hogy a tél kivételével az év többi részét itt töltik, állandó jó levegõn. Tûzhet a nap, eshet az esõ, az asztal és az ülõalkalmatosságok kényelmes biztonságot nyújtanak. Végül az épület egészérõl mesél a mûvész.

- Nemcsak rengeteg kétkezi munkám van benne, de így ahogy áll, az utolsó szögig én terveztem meg. Átgondoltam, hogy mi mindennek kell megfelelnie, és nincs egy beugró, egy kiszögellés, aminek ne lenne fontos szerepe. Ezért érezzük magunkat ilyen jól itt.

Megpróbálom felsorolni Payer András tevékenységeit: elõadómûvész, zeneszerzõ, üzletember, ács, asztalos, fotómûvész, és mint most megtudtuk, kitûnõ tervezõ is. Nem említettem mindent. A legfontosabbat sem: apa. Majdnem felnõtt nagylánya mellett már újabb öröme van: Lilike. Beszélgetésünk alatt rengeteget emlegeti, de most felkerekedünk, hogy az óvodában levõ kislánnyal is megismerkedjünk. Sajnálom, hogy nem tudtuk filmre venni a szüleit megpillantó Lili örömteljes kiáltásokkal kísért lepke-röppenését apja karjaiba. 
Korábbi beszélgetésünk folyamán többször felbukkantak a mindennapokkal kapcsolatos gondok. Most csak a felhõtlen, mindenre vigyázó boldogságot láttam a három ember arcán, és õszintén kívánom, hogy ne is legyen másképp.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

DjVu formátum DjVu | PDF formátum PDF

Nemere Ilona

Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.