Klímaberendezések geotermikus energiával

Mindjárt az elején szeretnék elnézést kérni a tisztelt olvasótól elfogultságomért, de amirõl most tudósítani szeretném Önöket, nem mindennapi hír. Pontosabban fogalmazva olyan hétköz- napi dolgok szerencsés találkozásáról lesz szó, ami rendkívüli eredményt produkált. Napjaink egyik fontos és mindenkit foglalkoztató kérdése így a fûtési szezon elõtt, hogy menynyibe kerül majd a téli meleg a lakásban. Természetesen nem akarjuk abban a hitben ringatni az olvasót, megtaláltuk az egyedüli és legjobb megoldást, hogy csökkentsük a fûtési számlát, de hangsúlyozni szeretnénk, hogy találtunk valamit ebben a témában, ami kitüntetett figyelmet érdemel. Amirõl történetünk szól, egy FÛTÕ-HÛTÕ komplex rendszer. Persze ez a meghatározás igen tudományosan hangzik, de kérem, ne tegyék le a lapot, mert rögtön kiderül a következõkben, hogy az eddig ismert rendszerekhez képest és egyáltalán az általánosan elfogadott fûtési-hûtési, hõszigetelési technikához képest ez mennyire egyszerû, sõt azt is mondhatnánk, hogy „pofonegyszerû”.

A feltaláló Subotics Gyula a következõképpen jellemezte találmányát: ez a technika arra az alapvetõ fizikai ismeretre épül, miszerint a föld állandó hõmérsékletû, az úgynevezett fagyhatár alatt. Tehát kb. egy méter mélyen 12-14 °C-os mindenkor. Ez a fizikai állandó a találmány lényege. Mert ha van egy ilyen állandónk, már csak azt kell kitalálni, hogy miként vezessük ezt az épületeinkbe úgy, hogy jelenléte folyamatos legyen télen-nyáron. Ez pedig igazán csak technika kérdése. Nos, ennek kitalálása megtörtént, a rendszer mûködik a feltaláló rákosligeti családi házában (1996-97 telén a ház fûtésére körülbelül 75%-kal kevesebb vezetékes gázt kellett elhasználni, mint elõzõ télen), és akit érdekel, megnézheti. Mi tehát elmentünk és megnéztük.

Nos, a találmány tényleg rendkívüli, meggyõzõen bizonyította számunkra, hogy mûködik, sõt igen jól mûködik.

Most pedig következzék egy rövid mûszaki leírás és akinek felkelti az érdeklõdését, javasoljuk, menjen el és nézze meg. Gyõzõdjön meg a saját szemével, hogy ez nem varázslat, csak tudomány és technika.

A ház, ahol a rendszer beépítésre került, egy régi épület, amit a mai igények szerint alakítottak át kétszintes, meleg, barátságos, igényesen kialakított lakóterekkel. Az épület azon falai, amelyek a külsõ térrel határosak, belülrõl burkolatot kaptak. A burkolóelemek a parkettához hasonlóan gerinces-hornyos (ún. nútféderes) csatlakozással illeszthetõk egymáshoz, amelyeket négyzetméterenként 1-2 csavarral rögzített a feltaláló. A mûanyagból fröcscsöntött, üreges „téglák” nem simulnak a falhoz, kis lábakon támaszkodnak és egy úgynevezett passzív (6 mm) légréteget képeznek. A hideg fal felé nézõ felületüket tükörfólia borítja. Az elemek vastagsága 38 mm, üreges, a két fal közötti ún. aktív légréteg üregeiben áramló levegõ hõje a helyiség belseje felé adódik át, a fal hidegét (ill. melegét) pedig a tükörfólia visszaveri. Tehát az épület falait úgymond belülrõl bedobozoljuk úgy, hogy minden fal tetõtõl talpig, vagyis a plafontól a padlóig burkolatot kap és minden szobaburkolat összeköttetésben van egymással (a válaszfalak átfúrásával, áttörésével), így egy egységes levegõcsatorna rendszer alakul ki az egész házban. Ebben folyamatosan áramlik – jelen esetben – a ház pincéjébõl nyert (egy kb. 50 W teljesítményû ventilátor segítségével) állandó 12-14 fokos levegõ. Ez a levegõ nyáron kellemes 20-22 fokos hõmérsékletet biztosít a házban, míg télen egy kis rásegítõ fûtéssel kiegészítve ugyanez a hõfok szintén biztosítható.

Gondolják meg, a téli hidegben, mondjuk a 12 °C-ról kell a szobát felfûteni 22 fokra. Nincs szükség arra, hogy a hideg fõfalakat egy csomó energiával folyamatosan melegen tartsuk, hogy szobáinkban kellemes hõmérséklet legyen. Nyáron a pincébõl érkezõ 10-14 °C-os levegõ enyhíti a szobák melegét. A jobb hûtés érdekében a pince talaja fölé 10-12 cm-rel érdemes egy álfödémet szerelni, hogy a kis ventilátor a leghûvösebb részrõl továbbíthassa a hûtõlevegõt. A nyári idõszakban így megspórolható a szobaventilátorok mûködtetése.

Talán legszemléletesebb, ha azt mondom, hogy a ház külsõ falai mintha nem is léteznének a fûtés (ill. hûtés) szempontjából. Nagyon érdekes egy ilyen szigetelt szobába belépni. Rendkívül kellemes érzés, s van még egy elõnye, a jó hangszigetelés. A külsõ zajok jó részét is elnyeli ez a burkolat. Tudják Önök is, hogy jelenlegi ismereteink szerint a levegõ az egyik legjobb hõ- és hangszigetelõ anyag. Ez a rendszer ezeket a tulajdonságokat használja fel a lehetõ legjobb formában. Tehát röviden, a rendszer lényegében úgy mûködik, hogy a pincébõl felvezetett levegõt a ház fõfalai mentén áramoltatjuk éjjel-nappal, folyamatos üzemben. Persze nem kell azt hinni, hogy a burkolóelemekben hurrikán tombol. Az áramoltatás nem okoz semmiféle zajt, a rendszer hangtalanul mûködik és az energiaigénye egy 50 W-os izzóé. A meglevõ fûtési rendszer fogyasztása is alaposan lecsökken, hiszen alig-alig kell dolgoznia. Lehet kérem ámulni-bámulni, de a feltaláló szerint akár 90%-os energia-megtakarítás is elérhetõ a találmányával. Lehetõség van arra is, hogy a rásegítõ fûtést automatikával egészítsük ki úgy, hogy mindig csak azon szobák fûtése mûködjön, ahol éppen van valaki. Amit még el kell mondani a rendszerrõl, hogy tulajdonképpen mindenhol telepíthetõ, akár lakótelepi lakásokban is. A hûtõ-fûtõ rendszer véleményünk szerint rendkívüli és mint minden zseniális találmány, végtelenül egyszerû. Az összeilleszthetõ elemek szerelése egyszerû barkácsfeladat. Ajánljuk mindenki figyelmébe. Az elvégzett gazdaságossági számítások szerint a rendszer beépítése nem kerül többe, mint egy átlagos fûtési hálózat építése, külsõ hõszigetelõ burkolattal és esetleg néhány klímaberendezéssel kiegészítve a nyári melegre való tekintettel. A különbség csupán a megtakarításnál jelentkezik, mert – mint a szakemberek állítják – egy hagyományos külsõ hõszigetelõ burkolattal maximum 25-30%-os megtakarítás érhetõ el mindösszesen. Steiner Miklós