Egy öreg szék felépülése

A szék szemmel láthatóan öreg vot, de nem roskatag. Fáját, szakadt bõrülését sötétre cserzette a hosszú-hosszú évek alatt rátapadt zsíros piszok, s mitagadás egyáltalán nem volt vonzó egyéniség. Mindenki csak lökte ide-oda, míg végül e jobb sorsra érdemes ülõalkalmatosság a pince folyosóján kötött ki. Itt talált rá nyugdíjas patrónusa, aki zárt pincébe költöztette a hajléktalan széket. Miután a lomtalanítás fenyegetõ vésze elvonult fölüle, egy kis barkácskamrába költöztették, ahol istápolója többszöri mosdatással fokozatosan megszabadította a sötétbarna szutyoktól. Denaturált szesztõl illatozott nap mint nap, mígnem fája aranyosbarnára világosodott, támlafaragásán kellemesen tört meg a kis kamra izzójának fénye. Azután lerántották minden ruháját. Szakadt bõre szemétre került, tengeri fû bélését egy reklámszatyorba gyömöszölték, s lenvászon huzata sem kerülte el szomorú sorsát: õt is kidobták.

A kecses vonalú szék beérett faváza nemsokára lakktól csillogott, s felépüléséért fáradó barátja hümmögve, új vásznat feszített ülésére. Visszahajlította a nagyjából kiszabott vászondarab széleit, s kíméletesen kalapálgatva a kis kék kárpitosszegeket, a keretbe fogatta (1). A szegek fölé összesodort textilhurka került két oldalról leöltve, majd egy íves tûvel erõs zsineghurkok készültek a vászonra (2). Ezek alá kerültek a közel egyforma, rostos, tömítõanyag csomók (3). Az öreg egyenletesen eligazgatta az afrikot, majd fehér vászon takarót feszített fölé, s azt is leszegelte az üléskeretre. A vászonra vattaréteget terített (4), majd vásárolt egy darab szép, mintás, bútorkárpit anyagot, s végül ezzel vonta be a szék ülését.

A sarkoknál apránként ráncolva, élvezettel tûzdelte le a kárpitot, végül selyem szegõszéllel paszpólozva fejezte be a munkát. Kedvtelve nézte az eredményét, a megszépült öreg széket, de nem talált neki megfelelõ helyet a modern bútorokkal berendezett szobában. Ezért aztán eladta az elsõ házaló „régiségkereskedõnek”, s miközben leszámolták kezébe a hat darab ötszázast, erõsen azt kívánta, hogy méltó környezetbe kerüljön az õ megmentett öreg széke. 

– sj –